2017. július 25., kedd

Altinum et Danubius


Még a kölkediek is csóválták a fejüket, amikor azt mondtam meglátogatom a római auxiliáris tábort a falu szélén. Nem is tudtak róla, hogy ott lenne bármi, nincs ott semmi - mondták. Tulajdonképpen igazuk is volt, mondhatnánk: nincs ott semmi látnivaló - kérjük haladjanak tovább. 1500 év alatt amit csak lehetett kibányásztak és elhordtak belőle a környékbeli germánok, avarok és magyarok. Munkájuk nagy részét a Duna és egy környékbeli túlbuzgó TSZ segítette. 


Altinum katonai táborának maradványa Kölked mellett egy magányos dombon áll. Csak földút vezet hozzá, kukorica és szójaföldek között, felettünk felhők szállnak keletnek, a távolban feltűnnek Mohács tornyai. Talán egy szántás utáni időszakban a domb is magasabbnak tűnne, mint így a két méter magas kukoricás mellett. Ezen a sík vidéken minden méter számít, nem véletlenül szemelte ki már a bronzkori bádeni kultúra népe megtelepedésre. Sírjaikat megtalálták régészek a római erőd alatt. Nem véletlenül nevezik tehát várdombnak ezt az erdős magaslatot, amely több mint 10 méterrel magasodik a keletre elterülő régi Duna meder és ártér fölé.

Ez a magasság természetesen idővel alakult ki, ahogy a kultúrrétegek az évezredek során egymásra halmozódtak. Nem véletlen, hogy a bronzkori talajszint jóval a római alatt volt és a római talajszint is a mai alá került. Bár ez utóbbi megállapítás nem teljesen igaz Altinumra, ugyanis itt a régészek volt, hogy csak az épületek alapját találták meg, a talajszintet pedig nem, de ne szaladjunk ennyire előre.


Sűrű növényzet borítja a Várdombot a legmeredekebb helyen, az alatta futó földútról nem is lehet megközelíteni. A tüskés bozót, kökény, vadrózsa és akác villanypásztornál is jobb védelmet nyújt a lelőhelynek. Nyugat felől már valamivel könnyebb a helyzet, a lankás, kukoricával beültetett dombról azonban ugyanolyan zártnak tűnik az erdő. Egy helyütt azonban mégis be lehet jutni.


Látnivaló azonban a hozzám hasonló kései látogatók számára már nincsen. Az egykor hatalmas kiterjedésű, 230x180 méteres alapterületű erőd 1,6-1,8 méter vastag falait már régen elbányászták, cserépedényeit, sírköveit az utókor ínséges időszakaiban örömmel használták. Még mielőtt hivatalos ásatást végezhettek a dombon az illegális kincskeresők széthordták amit lehetett. Némi kultúrréteget csak a szanaszét szórt tégladarabok, kődarabok mutatnak. Ott, ahol a partfal élesen leszakad és folyamatos a talajpergés lehet találni néhány kagylót, csontot, kerámiát, de például feltűnő a habarcs hiánya még a szántóföldön is. 

Ártér és a Várdomb találkozása; kilátással Kölkedre.

1975-ben Dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója végzett itt ásatásokat, melynek során sikerült meghatározni az építési periódusokat, az erőd alapfalait és a saroktornyok helyzetét. Az ásatásokról a Dunántúli Napló is beszámolt 1975. augusztus 6. szerdai számában. Eszerint a tábor az I. században épült mint palánkvár. Három cölöpsor kerítette körül, ezek körül egy három méter magas árok biztosította a védelmet. A Mohács felől érkező limes út Altinumtól északra elágazott, a nyugati nyomvonal követte a mai 56-os utat, míg a keleti lekanyarodott a Duna partjára. 

Altinum első helyőrsége a távoli Lusitániából (Portugália) származó gyalogság volt, a cohors I Lusitanorum volt. Talán még akkor is itt állomásoztak, amikor a palánkvár helyére kőerőd került, melynek ekkor még nem voltak saroktornyai; lekerekített sarkait feltehetően fából ácsolt őrtornyok védték. Vicus, azaz polgári telep is tartozott az erődhöz, mely félkör alakban övezte a falakat nyugat felől. A Notitia Dignitatum szerint a IV. század vészterhes utolsó évtizedeiben az Equites Sagittarii és végül a Cuneus equitum Fortensium elnevezésű lovascsapat állomásozott itt a Duna partján. Nem tudni, hogy az erődöt harcban foglalták-e el avagy a rómaiak egyszerűen elvonultak innen. 

Miután a birodalom nyugati része elveszett germánok telepedtek meg a Várdombon, az erődtől északra. Később őket felváltották az avarok, sírjaikat Kölked-Feketekapunál tárták fel. Ki tudja, talán ők még láthatták a Dunát a római várdomb tövében...

Egykori Duna meder látképe Kölkedtől északra. (maps.google.com)

Régen elhagyta a Duna ezt a tájat, olyan térképet nem is találni, amely nyílt vízfelületet ábrázolna a Várdomb tövében. Altinum ma 3 kilométerre került a folyótól. 2,9 kilométer megtétele után is csupán a mohácsi Cigány-zátony erősen feliszapolódott mellékágához érnénk, még további fél kilométert kellene megtennünk a főágig. Hajlok-partnak nevezik ezt a széles árteret, ahol az árvízvédelmi töltéseknek köszönhetően honosodhatott meg a szántóföldi művelés. Az a művelés, mely ha hihetünk a Múlt-kor magazin hivatkozás nélküli pletykáinak 1984 után majdnem eltüntette a dombot. Ekkoriban a kölkedi Új Barázda TSZ végzett itt öntörvényű földkitermelést. 
  
Altinum auxiliáris tábora és a limes út egy 1962-es légifotón (forrás: Visy Zsolt)

Mai fejjel elképzelhetetlen, hogyan láthatták a római katonák az erődjük közvetlen környezetét. Több nyom utal arra, hogy a római korban a Duna kevesebb vizet szállított a mainál, legalábbis a vízszint némiképpen alacsonyabb volt a mainál. A Mohácsi-szigetről azonban a legkorábbi leírások is egy áthatolhatatlan, holtágakkal, fokokkal behálózott mocsárvilágról számolnak be, ahol állandó települések sem jöhettek létre. Ez azonban már a török hódítást követő időszak hanyatló gazdálkodásnak lehetett az emléke. 1800 évvel ezelőtt még volt állandó római erőd a Mohácsi-szigeten, Dunaszekcső-Lugióval szemben, Dunafalván. Ha a ma létező települések közötti távolságot vesszük alapul — például az ártérbe mélyen benyúló földnyelven épült Kölkedet és a szemközti parton épült Dávodot — 16 kilométert kapunk. Talán legközelebb akkor járunk a korabeli környezet rekonstrukciójához, ha a római pragmatizmus szerint ezen a partszakaszon is felépített erődök és őrtornyok miatt azt gondoljuk, hogy akkoriban itt is volt szükség partvédelemre, azaz lehetségesnek tartották a Dunán keresztüli betöréseket.


Hazafelé menet az Altinum felett mint barbár hordák gyülekeztek a viharfelhők, a római birodalom utolsó éveit idézve. A szél által a dombokról felkavart por pedig tovább töltögette az árteret, mint már 1600 éve minden ilyen alkalommal. Visszatekintve már semmi sem emlékeztetett arra, hogy valaha itt járt volna a Duna és a római segédcsapatok. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Visy Zsolt: A római limes Magyarországon. Corvina 1989.
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Kastell_Moh%C3%A1cs-K%C3%B6lked
  • http://mult-kor.hu/cikk.php?id=17398
  • http://www.ripapannonica.hu/magyar/kulturalis2.php?id=16

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Az ókori Római birodalom a határának a Dunát és annak teljes árterét tekintette ezt az írott történeti forrásokból tudjuk! Így persze az összes Pannónia térkép rossz, hiszen a mai Duna mederből indul ki, és ugye Marsigli óta tudjuk hogy a török háborúk végén a Duna főmedre itt kb. a mai Ferenc csatorna volt, a mai Duna meder pedig mellék ág volt.

Vagyis nem Kölkeden hanem a mai Hercegszántótól Ny-ra ért véget Pannónia tartomány, észak felé pedig kb. a mai Átok-csatorna vonalában folytatódott.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Marsigli térképén a Duna a mai nyomvonalon folyt és nem a Ferenc-csatorna helyén. Az összes határvédelmi létesítmény a Dunától délre telálható a szerémségben, egy római sáncot leszámítva, ami a Ferenc-csatornától jóval délebbre található. Nem nagyon értem ezt a hozzászólást...

Névtelen írta...

A Duna a reformkori folyószabályozásokig az árterén "csatangolt szabadon", vagy ha úgy tetszik meanderezett. Hogy a fő Duna ág régen mi lehetett, arra nézve a kérdésem csak annyi, hogy Baranya megyének miért van Duna bal parti területe még ma is?

Azért írtam a megjegyzésemet, mert 1. lehetett a rómaiak idejében akár vízparti erőd is a Vár-dombi és 2. Pannónia kiterjedése jóval nagyobb mint az a mai térképeken van.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

A Mohácsi-sziget a középkorban azért volt Baranya vármegye része, mert a Baracskai-Duna volt a főág (ez nem jelent azonban más medret, nagyjából a Duna akkor is ott folyt, legfeljebb pár kanyarulat elvándorolt folyásirányban) Ez a gyűrűsháji átvágás miatt változott meg a XIX. században. A kérdésről bővebben: https://dunaiszigetek.blogspot.hu/2017/07/nyomozas-ket-eltunt-mohacsi-sziget-utan.html

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...