2017. június 27., kedd

Élményvonattal Wachauba


A nyári napforduló idején Wachauban gyakrabban botlunk turistákba. Végig, a Duna két partján megbúvó középkori városkákba, apró falvakba megelevenedik az élet alkonytájt, a folyó pedig megtelik kivilágított bécsi, linzi kirándulóhajókkal. Kigyulladnak a parton az őrtüzek, a mélykék égbolton felvillannak a tűzijáték első rakétái. És befut Magyarországról a NOHAB mozdony által húzott MÁV Nosztalgia élményvonata, melynek fedélzetén idén a Dunai Szigetek is felbukkant előadóként. 

Nappali fény csillan a Wachau éjszakai fényeit ábrázoló plakáton. 

Kétszeres öröm is volt, amikor a MÁV Nosztalgia Kft. felkérte a Dunai Szigetek blogot arra, hogy tartsunk előadást a Szentivánéji Álom Expressz utazóközönségének. Az egyik maga az ötlet volt, a másik pedig a célállomás, Wachau. Aki olvasta a 2014. év egyik leghosszabb leírását a blogon, tudhatja, hogy a Dunát kedvelő emberek számára Wachau szerelem első látásra. Különösen annak fényében, hogy a vonatos kirándulás éppen azt a szakaszt (Spitz-Dürnstein) érinti, mely három éve kimaradt. 

Az előadás témája az osztrák Duna-szakasz és benne Wachau volt, utóbbit már olvashatták, előbbiről pedig egy összefoglaló cikk a blogon is meg fog jelenni, különösen annak fényében, hogy a betervezett előadások közül csak egyet sikerült megtartani.

Szombaton reggel Kelenföldön gyülekezett a jelentős részben vasútfanatikusokból álló népes utazóközönség, hogy bevárja a Szegedről érkező Árpád motorvonatot. A gyorssínautóbusz hozta a szegedi utasokat az egész kirándulás kiinduló állomásáról. Kelenföldön az utasok átültek a kultikus NOHAB (Nydqvist och Holm Aktiebolag, ha jól tudom a M61-017) mozdony által húzott szerelvénybe — Ausztria felé. 


Menetrend szerint közel hat óra alatt tettük meg a Kelenföld-Dürnstein távolságot. Duna mellett csak Szőny-Komáromnál, Bécstől Tullnig majd Kremstől Dürnsteinig haladtunk. Két megállónk közül az első a 850 fős Dürnstein település volt, a városka fölé magasodó híres várával. Az osztrák zászló keletkezéséről, az őrgróf keresztes hadjáratáról és Babenberg Lipót herceg Oroszlánszívű Richárd királlyal való rossz, de annál jövedelmezőbb viszonyáról már beszámoltunk a vár kapcsán. Most végre a svédek által lerombolt falai közé is bejutottunk. 


Amiről a dürnsteini képek nem szoktak beszélni, az a vár mellett magasodó, homokcseppkő-szerű képződmények. A Wachau fő tömegét alkotó, a Cseh-masszívumhoz tartozó kristályos kőzetek lepusztulás formái a Velencei-hegység gyapjúzsákjaira emlékeztetnek. Dürnstein várát bábuként állják körül, egykor valószínűleg a várhoz közelebb is álldogáltak, de a kőművesek beépítették a vár falaiba. 

Metamorf bálványok Dürnstein várának szomszédságában

A 2017. június 24-én délutáni állapot szerint a Spitz an der Donau városába tervezett tűzijátéknak az égvilágon semmilyen létjogosultsága nem lett volna. Dürnstein vára alatt egyetlen eldobott gyufaszál percek alatt eltüntette volna az egész erdőt a hegyoldalban, ugyanis szemmel láthatóan hónapok óta nem esett elegendő csapadék a kifejezetten rossz víztartó képességű kőzetből álló hegyen. A fák levelei már leszáradtak, csak egy pár mimóza módjára összecsukódó akác dacolt a sivatagi körülményekkel. A hegy mindenképpen méltó volt nevéhez (Dürnstein = száraz szikla).

Az apátsági templom jellegzetes kék tornya

A tűző napon megtett kaptatóért kárpótolt a kilátás. Annak ellenére, hogy a Duna szintje fölött mindössze 150 méterrel magasodik belátható róla a Weissenkirchen-Hundsheim közötti szakasz (lásd alábbi térképet). Viszonylag ritka jelenség, hogy a Duna észak felé folyik, Aggsbach és Spitz között ez is előfordul (Magyarországon csak Esztergomnál fordul elő ez). Spitz alatt északkeleti irányba fordul, majd a magyar Dunakanyarban található Szent Mihály hegyhez hasonlóan megkerüli Dürnstein városát és Krems felé kiér a lapályosabb vidékre. 


Szemközt, Rossatzbach településnél nem a tipikusan osztrák, rakpartra emlékeztető Duna-partot látjuk, hanem egy homokos, sóderes fövenyen kialakított strandfürdőt. A vízerőművek alvízi szakaszain az elmosódás és a hajózás által gerjesztett hullámzás ellen lerakott terméskő-partvédelem itt rövid szakaszon megtörik a strandolók legnagyobb örömére. És a miénkre is, hiszen ez azt jelenti, hogy a folyó vízminősége strandolásra alkalmas. 

Dürnstein Rossatzbach falu irányában

A vár, ahol 1192-1193-ban Oroszlánszívű Richárd angol király raboskodott 1645 óta romos, miután a 30 éves háborúban a Dunáig előretörő svéd csapatok kifosztották és felgyújtották a környékkel együtt.  


Elpusztult a városka (lehet nyugodtan városnak nevezni, hiszen városfalai a mai napig megvannak) legnagyobb temploma is, a klarisszák temploma. Szerencsére az ágostonrendiek kolostora fennmaradt teljes barokk pompájában. A szobrokkal gazdagon díszített kék-fehér torony az egész folyókanyarulatot uralja. Maga a kolostor és a templom is látogatható, tágas udvara éles ellentétben áll a várost a Dunával összekötő szűk sikátoraival. 


A vártól nyugatra a Dunáig lefutó sziklafalak zárják el Dürnsteint a Wachau többi részétől. Biztos ami biztos alapon ezt két, a visegrádihoz hasonlóan a fellegvártól a Dunáig húzódú várfal erősíti meg. Ezt a közlekedésföldrajzi problémát a vasút- és alagútépítés oldotta meg, ekkor a hajózás kizárólagossága megszűnt. Krems és Emmersdorf közötti szakaszát Wachaubahn néven is ismerik, bár Emmersdorf után a vasút továbbhalad a Duna bal partján egészen Sankt Valentinig (Linz-Mauthausenen is túl). A Wachau-vonalat 1909-ben adták át a forgalomnak, a többi szakaszán már korábban megindult a forgalom. 


Dürnstein tövében, a jobb parton két egykori dunai szigetet találunk. Eredetileg az ősük még a bal parthoz feküdt közelebb, de a folyószabályozás révén átkerültek a túlsó partra. A Venedig- és Pritzenau közül csupán az utóbbi hasonlít még egy szigetre. Ezen a domború partszakaszon némiképpen kiszélesedik a folyó jobb partja — a balpart rovására, ahol a habok már a sziklafalat nyaldossák. 

Csak a napon nem ültek a parti vendéglátóipari egységben, amúgy tömve volt a part emberekkel. 

Dürnstein települése ötvözi a természetesen és mesterségesen kialakult köves partokat. Ahol nem a természet kövezte ki a meredek partfalat, ott az ember borított ki egy jó adag terméskövet. Amire szükség is volt, mert a Duna sodrása jelentősebb annál, amit esetleg Magyarországon megszokhattunk. A túlsó partra csónaknak álcázott komp visz át, menetrendje jóval sűrűbb, mint a magyar kishajóké. Legfeljebb néhány kerékpár fér rá, cserében villámgyorsan teszi meg a két part közötti pár száz méteres távolságot.  A Dürnsteinben szabadfoglakozásra szánt három óra hamar elszaladt, igyekezni kellett vissza a vonatra, ahol a korán visszaérkezőket egy visszautasíthatatlan lehetőség várta. 


Fel lehetett mászni a mozdonyba! Meglepődve vettük észre, hogy a mozdony ablakának kerete és a napellenző is fából van. Szemben pedig ott tátongott a dürnsteini alagút, amelyen keresztül át vezetett utunk tovább, Spitz an der Donauba, a három évvel ezelőtti wachaui kirándulás végállomására. Mindössze húsz perc vonatozás után célba is értünk.


A nap már lemenőben volt, amikor felértünk a Rotes Tor, azaz a vörös kapu nevű hágóhoz, amelyet a helybéliek vére festett pirosra, amikor a protestáns svédek áttörték a védvonalat a harmincéves háborúban. A vért azóta felitta a számtalan szőlőtőke, mely a tájegység világörökségi cím mellett még az 1955-ös osztrák függetlenség elérésében is elévülhetetlen szerepet játszott. A legenda szerint ezzel itatták a szovjeteket az államszerződés megkötése előtt és után is a derék sógorok. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe a tokajival pl... A régi templom és a Hinterhaus nevű vár tornyán még éppen utolsót csillant a leghosszabb nappal fénye, amikor elbúcsúztunk a kitűnő kilátást kockás terítővel, vacsorával, üveg fehérborral stílusosan ünneplő kirándulóktól, hogy megtekintsük a majdnem szentivánéji tűzijátékot a Wachauban. Szent Iván éjszakája ugyanis a június 23-ról 24-re virradó éjszaka. 


Ahogy a parton gyűltek a turisták és helybéliek, úgy gyűltek a folyón a kirándulóhajók. Megtalálható volt közöttük a legmodernebb utasszállító és a legősibb lapátkerekes gőzös is. Körülbelül tucatnyi kirándulóhajó manőverezett egymás mellett, hogy azért a szembejövők is elférjenek a viszonylag keskeny szakaszon. 

Nem csak tüzijátékban gyönyörködhettünk a spitzi mobilgát betonpadkáján, hanem abban is, ahogy a szemközti domboldalt felgyújtják a helybéliek. Néhány máglya ugyanis inkább a szélnek engedelmeskedve mozgott, nem pedig a tűzoltók vágyainak megfelelve. Látótávolságban, a folyókanyarulatokat is figyelembe véve helyezték el ezeket a hatalmas őrtüzeket, a tűzijátékot pedig elővigyázatosságból nem a hegyoldalban, hanem a Duna fölé lőtték fel. Látótávolságban négy, hallótávolságban három helyszín rakétáit láthattuk. Amint az utolsó rakéta is ellobbant még egy darabig néztük, ahogy a szemközti parton a tűzoltók küzdenek az erdőtűz ellen, majd igyekeztünk vissza a vonatra, hogy pontban 23.05-kor visszainduljunk Magyarországra. 


Köszönet az élményért és a meghívásért a MÁV Nosztalgia Kft. legénységének!

4 megjegyzés:

Kemsei Zoli írta...

Az út és az előadás egyaránt élmény volt!

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Nocsak, törzsolvasók is voltak a vonaton?? :)

Kemsei Zoli írta...

Vasút, Duna, két örök szerelem, kisgyerek koromtól :-)

Pántyik Judit írta...

Nagyon jó kis cikk volt, ujra jártam végig a számomra oly kedves helyet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...