2016. május 31., kedd

Veszélyben a Bem téri 1838-as árvíztábla!


1977-ben még 41 darab eredeti 1838-as árvzítábla emlékeztette az utókort a jeges árvíz pusztítására Budapesten. Közel negyven év elteltével számuk 34-re csökkent és most egy újabb tábla került veszélybe a Bem téri Radetzky-laktanya bontása következtében. 


Itt most tekintsünk el attól, hogy a fenti vagy az alatta levő épület az értékesebb és szebb városképileg. A Dunai Szigetek blog szinte a megalakulása óta kíséri figyelemmel az árvíztáblák sorsát, nem csupán Budapesten, hanem Esztergomban és Szentendrén is. Sajnos ezek olyan emlékek, melyből ritka kivételtől eltekintve sosem lesz több, inkább kevesebb. Üdítő kivételek persze adódnak, mint pl. a ferencvárosi Viola és Bokréta utcai táblák, melyek vadonat új épületre kerültek vissza a bontás után. Nagyon reméljük, hogy ebben az esetben is ez fog történni. A reménykedésen túl azonban szeretnénk tenni is azért, hogy ez így legyen. 

Fotó: Építészfórum

A látványterv bizakodásra ad okot. A homlokzat megmarad a Bem József utca és Bem József tér sarkán található árvíztáblának otthont adó falrésszel együtt. Nem ad bizakodásra okot, az hogy a falról valószínűleg megtartása esetén is leverik a vakolatot, ezzel veszélybe sodorva a táblát.  Az sem biztos, hogy a munkások, építésvezetők tisztában lesznek az értékével. 

Tekintve, hogy a téren álló épület elődje, a magtár csak 1842-ben készült el az árvíztábla sem kerülhetett rá ennél előbb. Azt sajnos nem tudni, hogy az 1897-es átépítés során elmozdították-e a táblát. Ezt csak utólagos szintezéssel lehetne megállapítani úgy, hogy összevetjük a többi városban található tábla helyzetével. Mindenesetre fontos tudni, hogy a tábla legalább egy átépítést, két világháborút és egy tűzvészt is átvészelt kisebb károkat szenvedve. 


Talán ezúttal is meg fog menekülni. 


Az árvíztábla felirata gót betűs, német nyelvű: 

Wasser-H[...]
am 15 März 1838

A tábla pereme és a közepe a Höhe feliratnál sérült. Utóbbit valószínűleg egy repesz találhatta telibe. Hiányzik a hüvelykujj egy része is. A tábla különlegességét az adja, hogy egy magánszemély is megrongálta, akit szerencsére névről ismerünk.


Csak közelről lehet felismerni Mályusz J. nevét, mely a tábla bal felső sarkában található. 


A tábla sorsát igyekszünk figyelemmel kísérni és erre biztatjuk olvasóinkat is. Kár lenne, ha a szemünk elől tűnne el egy újabb Budapest történetéről mesélő emléktábla!

2016. május 24., kedd

A várszegi B-terv


1828-ban lázas munka folyt a Kalocsai Érseki Uradalom várszegi erdejében. A Dunántúlba messze benyúló "félsziget" legkeskenyebb pontjához közel 1100 orgiarum (bécsi öl) azaz 2090 méter hosszúságban kiirtották az erdőt. Egy évvel később, a favágók levonulta után közmunkások érkeztek és 7 öl (13 m) széles és 2 öl (3,8 méter) mély vezérárkot ástak, hogy a Várszeg és Vajka kanyarulatait kiegyenesítsék. Ezzel kialakították a Duna mai képét. De létezett egy másik terv, amely Tolna városnak meghagyta volna a Dunát és ezáltal a gazdasági kapcsolatait. 


Pakstól délre a Duna képe alaposan megváltozik. A folyó lerakja az összes kavicsot, melyet addig a hegyekből magával görgetett. Ezek egy része részben elkopik és homokká őrlődve borítja a partokat. A laza üledékben megváltozik a középszakasz jelleg, bevágódóból feltöltővé válik, és a Duna a saját maga által lerakott üledékben változtatja medrét akár évről évre. Tolna városa is ezt szenvedte, évtizedről évtizedre közeledett a Duna, alámosva a parti házsorokat. Ez ellen kőszórásokkal védekeztek, de a nagyobb árvizek pusztítása ellen nem védett ez sem. A hatalmas folyókanyarulatok lelassították a folyást, amely egyrészt a hajósoknak sem volt kedvező, hiszen sokkal hosszabb úttal kellett tervezniük, mint manapság a kiegyenesített folyón. Kicsi volt a folyó esése is, ami telenként azt jelentette, hogy szinte mindig befagyott és az éles kanyarulatok kedveztek a jégtáblák feltorlódásának. A feltorlódott jégtábla abban az időben egyet jelentett a jeges árvízzel és az elárasztott települések tucatjaival. Ezen okok vezettek oda, hogy a XVIII. század végétől megindult a tervezés, hogyan lehetne ezt a rakoncátlan folyót kissé megzabolázni.  

A Duna meder keresztszelvényei és vízállásai 1826 jan. 27-én és okt. 19-én.

A Pakstól délre a folyó három gyönyörű formájú hajtűkanyart alakított ki. E kanyarulatokban aszimmetrikus volt a Duna medre, a homorú, alámosott oldal mindig mélyebb, a domború, épülő part pedig sekélyebb volt általában homokos zátonyokkal kísérve. Gerjen települést elhagyva először kelet, majd észak felé fordult egy félszigetet alkotva. Ennek nem volt külön neve, mi most a könnyebb érthetőség kedvéért nevezzük Gerjeni-félszigetnek. Ezután a folyó Fadd alatt ismét keletnek fordult, majd a parttól kissé távolabb épült mezőváros alatt ismét délnek vette az irányt, ezzel kialakítva a Várszeg pusztáról elnevezett balparti félszigetet. Tartott innen Fajsz felé, ahol újabb hajtűkanyart vett és egy nagyobb ívet alkotva elhömpölygött Tolna felé, körülölelve a Dunántúlhoz tartozó Vajka-félszigetet. A várszegi átmetszéssel mindhárom félszigetet fel kívánták számolni. 


A vezérárok mérete nem tűnhet elegendőnek, hogy egy egész Duna elférjen benne. De nem is ez volt a cél. Akkoriban sem szerettek feleslegesen dolgozni az emberek és a megbízók sem szívesen fizettek olyasmiért, ami ingyen van. A vezérárok csak ahhoz kellett, hogy a folyó megtalálja az új utat és elvégezze a vármegyei közmunkások feladatát. A megnövekedett sodrás és a víz munkája nagyon hamar kimélyítette és kiszélesítette a kezdeti árkot. Valószínűleg az erdészek számoltak ezzel és a teljes medernek szánt területről kitermelték az erdőt. Különben a Duna vitte volna el az egészet. 

A munkálatok fő eredménye volt, hogy 16,5 kilométer helyett már csupán 2 kilométert kellett a hajósoknak megtenni. Kevésbé jó hír, hogy a három félsziget mellett hat dunai sziget tűnt el. A várszegi átmetszés felső részével átellenben a Külső és Belső Hármas-sziget, a faddi holtágban a Bóvári-sziget, a Kopaszi-sziget, Faddal szemközt az Ugróczi-sziget és az átmetszés alsó részénél a Fajszi-sziget. Közülük a Kopaszi- és a Bóvári-sziget ma egy szántóföld kellős közepén található.
Az alábbi, 1879-es kataszteri térképen már ez az állapot látható. A főágból Sáros-Duna lett, melynek felső szakasza olyannyira feliszapolódott, hogy a szántóföldek parcellái sem emlékeztetnek arra, hogy ott valaha Duna folyt. 


A teljes szakasz alsó kétharmada ellenben megmaradt, ma Fadd-Dombori néven ismert vízisport körökben. Eredeti szélessége kb. a felére csökkent, melyet jól szemléltet az alábbi kataszteri térkép, melyre szorgos kezek ceruzával rajzolták a Duna-mederbe a kialakult telekhatárokat. Ezen a német felirat Todte Donau Arm-ot jelöl, mely szerint már az alaptérkép is 1829 után készült. 



A faddi holtág nem igazán holtág, hiszen évi 100 ezer - 1 millió köbméter víz érkezik bele. De honnan jön ez a víz, amikor a kezdőképen tisztán látszódik, hogy a felső hat kilométeren szántóföldeket látunk, ároknak, patakmedernek nyoma sincsen. A megfejtést Paksnál kell keresni, egészen pontosan a paksi atomerőműnél, melynek hűtővizét részben a faddi holtágba eresztik le. A csatornázott Csámpai-patak medre vezeti le ezt a vízmennyiséget, amely Faddtól északra érkezik a holtágba egy zsilipen keresztül, mely képes megfogni az esetleges szennyeződéseket. Mivel ez a víztest vízisport és üdülőterülethez kapcsolódik egy esetleges szennyeződés, vagy szervesanyag-bemosódás hatására kialakuló algavirágzás komoly kihatással lenne a település idegenforgalmára. A Faddi holtág ugyancsak egy zsilipen keresztül áll kapcsolatban a Dunával, ahol a felesleges vízmennyiség távozni tud. 

A faddi holtág kialakulása a várszegi A-terv következménye. E hosszúra nyúlt bevezető után nézzük, hogyan nézne ki a Duna, ha a "B-terv" valósul meg! Az alábbi térkép lesz segítségünkre:


A térkép felirata szerint a felmérés 1816-ban készült a jozefiánus felmérések alapján. Nyíl jelöli rajta az északi irányt. Pontozott ábrázolással jelzik a Duna partjánál a zátonyos, homokos részeket. Mértékegysége az orgiarum, azaz a bécsi öl, ami 1,9 méternek felel meg. A sárgával jelzett átvágások mentén ebben a mértékegységben adják meg a távolságokat, melyek a következők:

  • Mai átvágás: 1100 öl = 2090 méter
  • Várszegi átvágás: 940 öl = 1786 méter
  • Vajkai átvágás: 860 öl = 1634 méter

Utóbbi kettő tartozik a meg nem valósult "B-terv" kategóriájába, mely a Duna fő medrét Tolna irányába terelte volna. E terv keretében két átvágásra is szükség lett volna, melyek összes hossza majdnem kétszerese volt a megvalósult tervnek. A Duna hajtűkanyarjai eltűntek volna ugyan, de Tolna felé megmaradt volna egy nagyobb kanyarulat, mely a laza talajban várhatóan továbbfejlődött volna Fajsz irányába. Ekkoriban még nem volt szó a bogyiszlói átmetszésről. 1843-ig a Duna továbbra is Tolna irányában folyt, de az 1838-as borrévi jégtorlasz és a következtében kialakuló jeges árvíz és Clark Ádám szakértői javaslatai meggyőzték a Helytartótanácsot, hogy szükséges a várszegi átmetszés folytatásaként egy további 7 kilométeres átvágást készíteni, mely a 30 kilométeres tolnai szakaszból csinált holtágat. Bogyiszló települést pedig egyszerűen áttette a Dunántúlra. 


Ezek a munkálatok 1852-ben készültek csak az 1848-49-es háború miatt, de alig 4 év múlva már ez vált a Duna fő medrévé. Ennek ellenére a Duna néha visszatért, a városban 1862-ben még árvíz is volt. Tolna lassan elvesztette a folyóját és végleg búcsút inthettek mindannak a gazdagságnak, melyet neki köszönhettek. A molnárok hajómalmaikkal kénytelenek voltak áttelepülni Faddra. Az egykor forgalmas kikötő megszűnt létezni, mert már nem tudták a kereskedők áruikat hajókra rakodni. A halászat, kereskedelem, közlekedés, malmok hét kilométerre, azaz túl messze kerültek Tolna megye egyik legnagyobb városától. 

Ha az 1829-os várszegi átmetszéskor a "B-terv" valósul meg az ugyan nem tette volna lehetetlenné a későbbi korrigálást, de ez esetben a bogyiszlói vezérárok nem 7, sokkal inkább 13 kilométer hosszú kellett volna, hogy legyen. Ami nem biztos, hogy korabeli viszonyok között megérte volna. Így Tolna talán megmenthette volna magának a Dunát. 


Térképek elérhetősége:

  • http://maps.hungaricana.hu/en/view/13688/?bbox=5544%2C-5613%2C16306%2C-697
  • http://maps.hungaricana.hu/en/view/13842/?bbox=-4968%2C-7982%2C13132%2C287
  • http://maps.hungaricana.hu/en/view/12944/?pg=1&bbox=-5199%2C-16184%2C14032%2C-4489


2016. május 15., vasárnap

A Dunai hajók fotópályázat nyertesei


Immár a 4. Dunai Szigetek blog által szervezett fotópályázatot zárjuk. A pályázat témája a "Dunai Hajók" volt ugyan, de szinte bármilyen vízi alkalmatosságról készített képet szívesen láttunk. A tavalyi pályázathoz képest kevesebb kép érkezett, ennek két oka is volt, idén már csak két képet lehetett beküldeni és a pályázók száma sem érte el a tavalyi rekordot. 

Idén is a Dunakanyar Esztergomtól Budapestig terjedő szakaszáról érkezett a legtöbb kép. Kompok, kirándulóhajók, vízi sport eszközök voltak a fő témák. Érdekes módon az uszályok, kotróhajók, tolóhajók kevésbé ragadták meg a pályázók fantáziáját. 

Összesen 43-an küldtek be képeket a pályázatra, 11-el kevesebben mint tavaly. Ez a 43 fő 72 képet küldött be, fejenként 1,67-et. Már az előző pályázatokon is bebizonyosodott, hogy sokkal jobb, ha egyvalaki egy darab jól megválasztott képet küld be, mert két jó kép esetén a leadott szavazatok is megoszlanak. Idén a csökkentett képszám miatt már nem fordult elő hasonló, legalábbis a pályázat nyerteseinek sorrendjét nem befolyásolta.

Az idei szavazás tanulsága, hogy jó bornak is kell a cégér, és nem árt minél több helyen hirdetni a pályázatot. Lehet, hogy már mindenkinek van elegendő térképe, így elképzelhető, hogy új nyereményeket kell kitalálni. :)

A rövid elemzés után következzenek a nyertesek!

26. Nagy Katalin: Hajnali derengés

A közönségdíjat idén sem volt nehéz kiosztani: Nagy Katalin: Hajnali derengés c. képe toronymagasan nyerte a Szarvas András által felajánlott, szabadon választott egy darab térképet. A 79 like és 17 megosztás pontszáma alapján szerzett pontszáma kb. a duplája volt a második helyezettnek. Gratulálunk a képhez és a nyereményhez!

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik vették a fáradságot és lementek a Duna-partra fotózni. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Itt már nem számított kinek hány ismerőse van a facebookon, csakis a kép minősége, témája és a jól eltalált cím. A szavazási hajlandóság a többszörös értesítés ellenére sem haladta meg a 65%-ot (28/43). Talán ha mindenki szavaz másképpen alakul a sorrend, de ezen már kár keseregni, lássuk ki szerezte meg a harmadik helyezést!

62. Rákos Péter: Kielboatok alkonya

Az idei harmadik helyezett kép a tavalyi győztes Rákos Péter felvétele: Kielboat-ok alkonya. A kép Zebegényben készült, éppen a folyásirány felé látunk rá a Dunakanyarra. Összesen tizenegy pontot szerzett, két első, egy második és egy harmadik helyezéssel. A szerző egy másik képe 2 pontot kapott, de ha össze is adnánk a kettőt, még így sem érné el a második helyezett pontszámát. Nyereménye 2 darab szabadon választott turistatérkép Szarvas András térképkiadó jóvoltából!

14. Torma Rita: Esti horgászat

A második helyezett kép is a Dunakanyarban készült, Torma Rita: Esti horgászat c. felvétele összesen 19 pontot szerzett három első, három második és egy harmadik helyre szóló szavazattal. Ha jól tippelem ez a szép kép Verőcén, Kismaroson, vagy a két település között készülhetett. Nyereménye 3 darab szabadon választott turistatérkép Szarvas András térképkiadó jóvoltából!

67. Hantos Zoltán: Első járat

Amikor megláttam Hantos Zoltán: Első járat című képét a levelesládámban azt gondoltam magamban, hogy mag is van az első helyezett. Ennek ellenére sokáig csak hátul kullogott a szavazásban, de a legutolsó szavazatokban rendre szerepelt a 67. sorszám. Hat első, három második és egy harmadik helyezéssel kapott összesen 31 pontot, amely nagy előnnyel biztosította győzelmét. A képen amúgy az alsógödi komp bukkan elő a sejtelmes őszi ködből. Hantos Zoltán nyereménye egy éves A Földgömb előfizetés és 4 darab szabadon választott turistatérkép Szarvas András térképkiadó jóvoltából! Szívből gratulálunk!

Gratulálunk minden nyertesnek, hamarosan felveszem velük a kapcsolatot. Addig is itt lehet böngészni a lehetséges térképek közül:

http://www.map.hu/Katalogus/Turista_biciklis_terkepek-atlaszok/Turista_biciklis_terkepek

Jövőre pedig új tematikával várjuk régi és új pályázóinkat! 


2016. május 9., hétfő

Rejtőzködő Marsigli


Mindössze a térképtárba nemrég felvett Hungaricana.hu-s térképekhez szerettem volna egy ajánlót írni egy még ismeretlen dunás sorozat apropóján. Azonban mint később kiderült valami egészen érdekes dolgot sikerült előbányászni. De erről majd szépen sorjában!

A Plan des Donau Stromes von Wien bis Orshova in 14 Sectionen (zusammengesetzt aus verschiedenen und mehreren Wasserreisen vom Officiers-Corps des Pontoniers-Bataillons) eredetileg a Hadtörténeti Múzeum térképtárából származik, ahol az Ausztria-Magyarország (B IX) katalóguson belül a természetföldrajzi térképek (B IX b) közé van sorolva. Kiadási ideje bizonytalan [18??], ennek meghatározására e bejegyzésben próbálunk fényt deríteni. Méretaránya 1:72000 és 14 szelvényből áll. Az alábbi felirat a Bécs és környékét bemutató kezdő térképen található.



Már a nyitóoldalon gyanakodni kezdünk, ugyanis a címlapon 14 beígért térképlap helyett a link [18 kép]-et jelez. Ennek csak örülni lehet, de vajon mit takar ez a négy extra szelvény? Nézzük őket szépen sorjában!


1. Klosterneuburg-Wildungsmauer. Bécs kettős sáncai között már épülnek az új külvárosok. A belváros falait csak 1858-ban bontották el, tehát ez a tény a térkép korát a XIX. század első felére, vagy annál korábbra szűkíti. A szabályozatlan Duna szigetein terjeszkedik a város, bár ez a táj még mindig jobban emlékeztet a Gemencre, mint Bécs mai Dunai látképére. Érdekesség az a hajózó csatorna, amely a belváros keleti falának tövében indul a Dunából, majd Simmering falu mellett hagyja el a szelvényt déli irányban. A Die neue Schiffahrts Canal-t 1803-ban helyezték üzembe. Főként áruszállításra használták Bécs és Bécsújhely között egészen az I. világháborúig. Tehát a térkép nem lehet 1803-nál korábbi. 


2. Petronell - Győr.  Régen közvetlenül pozsonyi repülőhíd alatt szakad ki az Érsekújvári-Duna a főágból, de még Gutor és Dunahidas (a hídnál) között is volt egy ág, melyből már nem is tudni merről merre folyt a Duna. Ugyancsak Pozsony alatt nem sokkal szakad ki a Mosoni-Duna a főágból és Dunacsúnnál (Sandorf) kezd el önálló mellékág alakot felvenni. Zátonyok, szigetek tarkítják azt a hatalmas Z kanyart, melynek már nyoma sincs, hála a folyószabályozásnak és a bősi építkezésnek, mely teljesen felülírta a Duna képét - éppen úgy mint feljebb Bécsnél. Elnézve a térképen a Szigetköz és a Csallóköz nyugati csúcsát olyan érzésünk támadhat, mintha ennél bizonyára jóval több zátony és sziget volt akkoriban errefelé, de a térképész türelme is véges...


3. Visach (Vének?) - (Nyerges)Újfalu. Éles váltás következik a következő térképlapon, szinte teljesen elmarad az ártéri erdő a folyó mellől - néhány szigetet leszámítva. Ennek oka ugyancsak szerepel a térképen, hiszen a települések meglehetősen szorosan simulnak a folyóhoz. A folyó tehát nem lehetett sokkal szélesebb 200 éve sem, mint manapság. Itt még önállóan szerepel az azóta összevont Almásneszmély, és megvan a valamely oknál fogva lehagyott Lábatlanba olvasztott Piszke. 


4. a. Tát - Pest. A kifejezetten mozgalmas és szép negyedik szelvényen látható a teljes Duna-kanyar, valamint a fővárosig húzódó Szentendrei-sziget. Esztergom neve valamely okból lemaradt, de Párkány egykori váráról valahogy sikerül azonosítani. A Dunakanyar ábrázolása ekkoriban még gondot okozott a térképészeknek, például a (hiányzó) Zebegénynél dél felé forduló folyás itt még délnyugati, majd ahelyett, hogy visszafordulna északkelet felé keleti irányban halad tovább.  


4. b. Tát - Pest. A Szentendrei-sziget szerencsére egy szelvényen szerepel, rajta könnyen beazonosítható valamennyi sziget. A Pilis-hegységben erdők helyett szőlőket látunk szinte mindenhol. Itt is találunk érdekességeket, például a Tahitótfalu helyét elfoglaló Szent Péter települést, amely már a török korban elnéptelenedett, de valamely okból a térképeken még sokáig szerepel. Monostor a Duna rossz partjára került, éppen oda ahol Pócsmegyert hiányolhatnánk. Budakalász itt még valamiért Duna-parti település annak ellenére, hogy nem találni adatot költözésről, mint például Csepel esetében történt.  


5. Óbuda - Ercsi. Budapest esetében a datálást a Neugebaude, azaz az Újépület segíti, mely igen sokáig épült és csak a Napóleoni-háborúk vége felé készült el teljesen 1810 körül. Biztos, hogy 1839 előtt járunk, hiszen a Lánchíd helyén még a hajóhíd áll, építkezésnek nyoma sincs. Csepel pontos helyzete is sokat segítene, de itt nehéz eldönteni, hogy ez még az 1838 előtti szabálytalan parti település lenne, vagy a sziget belsejébe átköltöztetett szabályos utcahálózatú falu. Keletre tőle ott látjuk teljes nagyságában a Ráckevei-Dunát. 

Az első öt térkép után a hatodik már teljesen más képet mutat. 

A településeket már csak ponttal jelzik, felbukkannak rajta régi római romok és egyéb maradványok, és bár az erdő ábrázolása hasonló, a vízrajzé eltér. Változik a domborzatábrázolás is, a feliratok stílusa. Egyértelmű, hogy ez egy teljesen más térképsorozat. Szerencsére nem nehéz kitalálni, hogy melyik. 
Marsigli és Müller híres Duna térképei elevenednek meg szemünk előtt, melyek a török kiűzése utáni időket ábrázolják. Ennek kiadási dátuma 1726, de a XVIII. század első éveit ábrázolják, azaz kb. 100 évvel járunk az első 5 szelvény előtt. Hogy hogyan keveredhettek ezek össze nem tudni, de jó lenne kideríteni. Egyrészt azért, mert jó lenne, ha megtalálnánk az első öt térkép folytatását, másodsorban azért, mert az 6-18 térképlapok nem eredeti Marsiglik, hanem annak színezett változatai, esetleg másolata. Akinek van ideje és kedve összevetheti őket az eredetiekkel ezen a linken: http://www.danubius-fluvius.eu/terkepek/marsigli_hu.html Ugyanitt megtalálható a Bécstől Adonyig tartó szakasz is, azonban az első öt térkép folytatásának hollétét egyelőre homály fedi. 


6. Adony - Földvár. Marsigli Bécstől a Jantra folyó torkolatáig rajzolta meg a Duna térképét, azonban a Vaskaputól keletre fekvő részek már igencsak elnagyoltak. Ennek oka az volt, hogy az akkoriban török fennhatóság alatt álló Dunán nem nézték túl jó szemmel a hatóságok, ha egy császári tiszt feljegyzéseket és térképeket készít. 

A magyar szakasz azonban Orsováig meglehetősen részletgazdag, települések, eltűnt folyómedrek, erdők, szigetek és római romok tűnnek fel. Egyszóval minden, ami a blog profiljába amúgy is beletartozik. 


7. Kalocsa - Tolna. A Dunaföldvár-Baja szakasz talán a legrosszabbul sikerült része Marsigli térképének. Tévesen Kalocsát Dunaföldvárral szemben helyezi el, Foktővel egyetemben, ahol a képen látható Vajas-ér kiszakadt a Dunából. Itt azonban Pakssal szemben látjuk ugyanezt a vízfolyást. Paczina település talán Dunapataj lehetett, ami Kalocsától északra, nem pedig délre található. A pontatlanságnak némiképpen ellentmond, hogy a Vajas-ér három fokja névvel is szerepel a térképen. Elképzelhető, hogy a személyes bejárás helyett Marsigli itt a szájhagyomány alapján rajzolta térképét?


8. Tolna - Mohács. A XVIII. század növekvő dunai árvizei alaposan átrendezték baja környékének településhálózatát. Itt még az azt megelőző állapotokat látjuk, helyén van Kákony és Pandúr település is, melynek nevét egy sziget őrizte meg. Számomra beazonosíthatatlan Ulgin és Bresava pontja is. 


9. Mohács - Darázs. E szelvény a Mohácsi-szigetnek állít emléket, egy olyan korból, amikor a Dunának a Baracskai-ága volt a szélesebb. Ma ennek már nyoma sincs, mint ahogy a Mohácsi-szigetet sem lehet többé szigetnek nevezni. Rajta pedig ott áll Kiczin Moacs település, ami azért érdekes, mert ez a későbbi térképeken már nem szerepel, sőt az északi csúcsán jelölik Báta települést, amely most a dunántúli oldalon található, (erről a részről most lemaradt). Az eredeti Marsigli térképekkel nem egyező módon a színezetten Bezdán település szerepel, míg a színezetlen, eredeti verzión Sterbze név olvasható a stilizált városrajz mellett. 


10. Apatin - Ilok. Eszéknél már nincsen meg a törökök híres hídja, melyet Zrínyi Miklós téli hadjárata alkalmával felgyújtott, de a baranyaszögi ártéri dzsungelen nyílegyenesen átvágó nyomvonala még megvan. A Drávatorok feletti Duna kanyarulatai a felismerhetetlenségig megváltoztak ezen a szakaszon. Némi támpontot nyújthat Apatin, a Bácska egykor legnagyobb német települése. 


11. Ilok - Belegis. Annak ellenére, hogy Újvidék városát 1694-ben Péterváradon szolgáló katonák újjáalapították a térképen még csak egy kicsiny hídfőállást látni a helyén. Kabol település ellenben már létezik és Pétervárad erődje is teljes fényében pompázik. Érdekes, hogy egy szemközti, mára már eltűnt szigeten is látni egy erődítményt. Ha meg is van a nyoma, ma már a vajdasági oldalon kellene keresni messze a töltések mögött. 


12. Banovci - Kosztolác. A képen a szerbiai Morava érdekes delta-torkolata látható Szendrő várával. Szemben valószínűleg a középkori Kevevár látható, valamint egy érdekes sziget a Temes-folyó egykori ágán, mely napjainkban jóval feljebb ömlik a Dunába.  


13. Kosztolác - Galambóc. Babakáj-szikla, Galambóc vára és Jeszava ókori romjai, valamint egy régi római út nyomvonala képezi az Al-Duna szorosainak kezdetét. Talán ez az a szakasz, ahol Marsigli és társai a legtöbb római emléket feltérképezték és megörökítették az utókornak. Javuk valószínűleg már a Duna fenekén pihen. 


14. Grében - Vaskapu. Szörényvárnál Marsigli napokat tölthetett el, hogy Traianus hídjának maradványait, a környék összes római emlékével együtt felkeresse és feltérképezze. A képen nem Ada Kaleh sziget látható az erődjével, hanem a Banul-sziget, amely folyásirány szerint lejjebb volt nála. Ada Kaleh ekkor még erdőborította szigetként jelenik meg és egészen érdekes, hogy nem jelölnek rajta települést. 


15. Vaskapu - Vidin. A Vaskaputól keletre egyre elnagyoltabbá válik a térkép, egyre kevesebb adat, felirat jelenik meg rajta egyre kevésbé pontosan. Ennek fő oka, hogy ellenséges területen nem lehetett alkalmazni a hazai térképészeti méréseket és parti megfigyeléseket. Marsigli kénytelen volt korábbi térképek és hajóról történt saját megfigyelései alapján folytatni a térképeket az utolsó négy lapon. Ennek ellenére számomra pl. újdonság volt, hogy Vidin vára agykor egy dunai szigeten épült fel. 

16. Lom - Ogosta. E szelvény a legkevésbé informatív, gyakorlatilag csak a Duna partja, valamint néhány sziget található rajta. 


17. Vadin (nem összetévesztendő Vidinnel) - Nicopolis. Az Olt torkolata, Nikápoly és Turnu Măgurele városa. Utóbbi éppen az Olt és a Duna torkolatában fekszik, nem úgy mint most, amikor előbbitől 7, utóbbitól 5 kilométerre távolodott el. Nikápoly városát Marsigli eredetileg egy várral együtt jelölte, a másoló már csak egy karikát volt hajlandó a helyére biggyeszteni. 


18. Nicopolis - Rusze. Rusze és vele szemben Gyurgyevó. Itt, a Jantra folyó torkolatában ér véget Marsigli 300 éve megtett útja.

Vajon ki másolhatta le, színezhette ki ezeket a térképeket és mikor? És hogyan keveredhettek össze annak ellenére, hogy két időben és stílusban igencsak eltérő sorozatról van szó?

Aki bármit tud erről, kérjük írja meg nekünk!


Térképek forrása:

http://maps.hungaricana.hu/hu/view/49492

Marsigli szelvények:

http://www.danubius-fluvius.eu/terkepek/marsigli_hu.html
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...