2017. október 16., hétfő

A fejtetőre állított Párkányi-sziget


Magyarországon egyetlen helyen folyik észak felé a Duna és ezen az egyetlen szakaszon egyetlen sziget található teljes terjedelmében. De ez a sziget nem hazánkban található és a nevével is alapvető problémák vannak: a Névtelen-szigetek népes családjához tartozik. 

Hiába meresztjük a szemünket, a főágon dél felől nem látszik a sziget

Mivel szeretnénk az írásban másként is hivatkozni rá, mint "a sziget", ezért most az elején önkényesen elnevezzük Párkányi-szigetnek, hiszen Párkány közigazgatási határán belül található. Hívhatnánk Stúrovói-szigetnek is, elvégre ez a felszínforma még nem létezett akkor, amikor Párkány utoljára viselhette hivatalosan a magyar nevét. Kicsit furcsa erről a szigetről írni, hiszen itt minden fordítva van, délen van a sziget felső része és északon az alsó, bal oldalon van a balpart és jobb oldalon a jobb part. 

A Párkányi-sziget mellékágának felső, azaz déli szakasza

Megközelítése viszonylag egyszerű, a települést északi irányban elhagyva egészen a szennyvíztelepig kell gyalogolni, majd ott befordulni a jobbkézre eső ártéri erdőbe. Amennyiben dél felől, a parton gyalogolva érkeznénk könnyedén elkerülhetnénk a déli betorkollást, ugyanis az a szakasz mára a felismerhetetlenségig feliszapolódott és benőtte az ártéri erdő. 2017. október 11-én szerdán egy kisebb árhullám tetőzésekor sikerült bejárni a szigetet, Esztergomban mért 220 centiméteres vízállásnál. Ilyen vízállásnál nehezen járható a part, több helyen a fák közé is benyúlik a folyó, sőt a Párkányi-sziget mellékágban is viszonylag mély vízzel lehetett találkozni.

A mellékágat tápláló, tisztított szennyvíz befolyó

A mellékág vize nem csupán az északi, alsó betorkollásból származik, amelyet a Duna duzzaszt vissza, hanem a partról is. Jobban mondva a szennyvíztisztítóból. Szaga szerencsére nincs és még a vizes élőhelyet is biztosítja szárazabb időben ezen a rövid szakaszon. Nagyobb problémát jelent a lebegő uszadék lerakódása a Párkányi-szigeten. Gyakorlatilag az egész sziget felszínét műanyag hulladék, pillepalackok, üvegek, kozmetikai szerek hulladéka borítja. Köztük hever néhány nagyobb partra vetett bálna is, például hűtőszekrény. A felhalmozódott uszadékfa is hatalmas mennyiségben reked meg a sűrűn álló fiatal fűzfák között. Ha ezt a szemetet sikerülne egyszerre eltakarítani a következő árvíz után újabb mennyiséget sodorna partra a part felé tartó áramlás.
Gyep(pillepalack)szint a Párkányi-szigeten

A Párkányi-sziget viszonylag fiatal képződmény, a fentrol.hu légifotóin még zátony látható a helyén. Ez magyarázza a sűrűn nőtt, fiatal ártéri erdőt, ahol már megkezdődött az egyes fák pusztulása. Ennek révén a többi fának több hely jut majd, de addig is szépen gyarapodik ez úton is az uszadékfa mennyisége a sziget felszínén. Jelenleg a sziget 440 méter hosszú, legnagyobb szélessége 90 méter, területe kb. 2,5 hektár. 

Mintha egy mangrove erdőben gázolnánk

A fák észak felé fokozatosan fiatalodnak és sűrűsödnek. Gyakorlatilag már csak fűzeket találni itt. 220 centiméternél már csak gumicsizmában lehet köztük közlekedni és a fokozatosan mélyülő, vaddisznó nyomokkal tarkított szigetcsúcson nem lehet már kiérni a Párkányi-sziget alsó csúcsához. 

Két öreg fűzfa közül a nagyobbik

Mivel itt a mellékágon nem lehet átjutni, vissza kell térni a szennyvízbefolyóhoz, ahol a mellékág ekkora vízállásnál véget ét. A parton már könnyebb a járás; óriási fűzfák lehullott leveleit rugdosva sétálhatunk tovább a Garam torkolata felé, ahol még több dunai szigetet rejt az ártér. 

2017. október 13., péntek

Az év dunai szigete - 2017

A Dunai Szigetek blog immár ötödször hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást. Október 13-tól December 31-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.


A versenynek fő célja az, hogy jobban megismerhessük A Duna-völgy eldugott, de annál érdekesebb szegleteit. Sokan ugyanis előbb jártak a Seychelle-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Ez már az ötödik szavazás, úgy tűnik sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év ...-ja" szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is lassan híre megy Magyarországon és a környező országokban.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget
2014-ben az esztergomi Helemba-sziget
2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget
2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget

Idén ismét két szigetet választottak ki a blog olvasói a selejtező során. A blog által választott Babakáj-szikla révén Dávid és Góliát párviadal  várható a Csallóközzel. ABC sorrendben mutatjuk be a jelölteket, kezdve azzal a szigettel, amelyről mi gondoltuk azt, hogy mindenképpen itt a helye a szavazáson:


Babakáj-szikla, Al-Duna

Nem csupán a három jelölt között a legkisebb a Babakáj-szikla, de valamennyi dunai sziget közül is az. Az Al-Duna bejáratánál, Lászlóvára település mellett található, szemben Galambóc várával. Kevés olyan hely van még egy a Duna mentén, amely ennyire megragadná az emberi képzeletet. A helybéliek, a hajósok, akik csak egyszer erre hajóztak, az átvonuló seregek és népek mind hozzáköltöttek valamit a Dunából ujjként kimeredő sziklához. A legendák nagy része elveszett a történelem során, de szerencsére maradt néhány, amely a mai napig velünk él. A nevezés apropóját egy idén végzett pontosításunk jelenti, melynek révén korrigáltuk a wikipédia Babakáj-sziklára vonatkozó téves magasságadatait.



Csallóköz, Szlovákia

Aranykertként is ismert a Duna legnagyobb szigete (egyben Európa legnagyobb folyami szigete) az 1886 négyzetkilométeres Csallóköz. Ugyan Szlovákiában van jelenleg, de nyugati csücskét leszámítva ma is magyar lakosság él rajta. Tipikusan alföldi táj, aprófalvas térség hiszen kb. 150 település található rajta. Legnagyobb városa Komárom. A jelölés apropója lehet egy Szlovákiával körvonalazódó határon átnyúló természetvédelmi kezdeményezés; a Szigetköz-Csallóköz Nemzeti Park. 



Prímás-sziget, Esztergom

Fényképen nagyon nehéz megragadni az esztergomi Prímás-sziget lényegét. Egyik csücske, amelyik közvetlenül a vár tövében végződik el városias képet mutat hidakkal, rendezett parkokkal és félkész betonépítményekkel, míg a Tát felé elvégződő nyúlvány már külterület, ártéri ősrengetegbe megy át. Erről a  2,7 km hosszú szigetről indul a Párkányba átívelő Mária Valéria híd. Eredetileg két részből állt, nevét az esztergomi érseki címről kapta. Az árvizek rendszeresen elöntik, idén megemlékeztünk erről az 1965-ös árvíz kapcsán.  





A szavazás 2017. december 31-én éjfélkor zárul. Eredményhirdetés a 2017-es évzáró bejegyzésben!

2017. október 4., szerda

Bolhavár romjain


Váccal szemközt található hazánk legnyomorúságosabb Duna szakasza. Északról délre haladva itt van a révhez vezető úttal halálra ítélt Révész-sziget, a lyukas tetejű, kihasználatlan Makovecz-gomba, a magyar Duna egyik leghíresebb csárdájának, a Pokol-csárdának romján felhúzott, gusztustalan torzó, egy teljesen felesleges gigantikus hajókikötő, egy erdővel benőtt ifjúsági tábor a középkori Vácréve falu helyén és a partszakasz déli lezárásaképpen a Bolhavár romja. 


A siralmas-part nevezetességei közül ezidáig nem foglalkoztunk még a Bolhavár nevű, római-kori erőddel, pedig már sokszor tervben volt. A helyszínre tett első kirándulás során — vagy 10 éve — egy helybéli viskó lakója váltig állította, hogy bár már negyven éve ott lakik, még sosem hallott arról, hogy a Hétkápolnával szemben egy római rom állna. Már sosem derül ki, hogy tényleg nem tudta, vagy csak nem akarta, hogy jöttment kincskeresők feltúrják a "nyaralójától" nem messze álló romokat. 

Utóbbi esetben megbocsátható dologról van szó, a Dunai Szigetek blog is sokszor hallgat inkább bizonyos értékes és védelemre szoruló helyekről...

Ebben az esetben azonban nincsen miről hallgatni; a lelőhely olyan rossz állapotban van, amelyen már csak a csoda segíthetne... talán még a magyarországi Dunai Limes világörökségi cím elnyerése sem mentheti meg a pusztulástól a tahitótfalusi Bolhavárat. 

Bolhavár alaprajza, a feltért rész sávozással

A római határvédelem legegyszerűbb épületeinek általános elnevezése a bolhavár, avagy leányvár. Ezek általában egyszerű őrtornyok, vagy valamivel nagyobb kikötőerődök voltak végig a Duna mentén. A digitálisan rekonstruált lepencei burgust már nem kell bemutatni olvasóinknak, ha mégis akkor itt érdemes kezdeni ezt a bejegyzést. 

Mint oly sok párját a Dunakanyarban, ezt a szentendrei-szigeti erődöcskét is jellemezhetjük úgy, mint az ókori világvégét, ahol a laposföld-hívők lelépnek a semmibe. Már Ulcisia Castra, Cirpi, vagy éppen Pone Navata katonái is így érezhették magukat a IV. század végén V. század elején, hát még azok a katonák, a Szentendrei-szigetek senki földjén állomásoztak. 

Élet sarjad a törmeléken

Kevesebb mint egy évszázad történelme található itt a dunaparti bozót alatt. Mócsy András szerint valamikor a III. évszázad vége IV. évszázad közepe közötti időszakban épülhetett a dunai átkelés biztosítására. Soproni Sándor II. Constantius császár uralkodása (317-361) idejére teszi az erőd felépülését egy Valentinianus császár korabeli átépítéssel, amely ismerve a korszak katonai helyzetét jelenthette a romos épület rendbehozatalát is. Erről tanúskodnak az itt talált bélyeges téglák és tetőcserepek, amelyről a Vasárnapi újság 1891. évi 38. száma így tudósít: 
"A várossal szemben állt római révtorony (specula) alapjának LÜPICINI. TRB. (Lupicini tribus) feliratos téglái, és a város sokszori elpusztulását mutató törmelék-rétegek legfenekéről előkerülő római fémek és emlékkövek sejtetik, hogy város állt ott már a rómaiak idejében is."
Lupicinus tribunus valamikor a 360-as 370-es évek fordulóján pecsételtette az örökkévalóságba nevét. Nem véletlen a váciak érdeklődése a romok iránt, környékbeli analógiák nyomán arra lehet következtetni, hogy a Bolhavárnak lehetett szemben, a barbár parton egy párja. Ha létezett, akkor feltehetően a Hétképolna forrásához legközelebb álló magaslaton, a 116 méter magas Akasztófa-dombon lehetne keresni. Persze lehet, hogy azóta elbányászták a derecskei agyagbányában, vagy ráépítették a Hétkápolna templomát. 

Bélyeges téglák a Bolhavárból

A felszínen látható maradványokból lehetetlen rekonstruálni az erőd alaprajzát. Ha a Duna nem bontotta volna meg a partot egyáltalán semmi nem utalna létezésére. A medermélyülés és a hajók által kellett hullámzás azonban megbontotta az erődöt magában rejtő 105 méter magas dombocskát, amit a tetejébe állított tábláról lehet felismerni. A négyzet alaprajzú központi torony keleti fala már egyáltalán nincsen meg. Mindössze a két oldalsó torony felé futó szárnyfalat és a torony két belső pillérét sikerült régészeknek feltárni. Ezek is jelentős méretűek, bár egy valódi várhoz képest tényleg bolhaméretűek. A központi torony É-D-i távolsága 19,4 méter, a belső két pillér alaprajza 1,8x1,8 méter. A két szárnyfal 12-15 méter hosszú, két végéről vagy a folyó mosta el a tornyokat, vagy a helybéliek bányászták el.  

Bolhavár pergő falai

Friss bányagödröket pedig ma is találni a rom területén. A megmaradt falak folytonos bolygatása, a Duna oldalazó eróziója egyszerre ítéli lassú pusztulásra Tahitótfalu Bolhavárát. Pedig törött téglákon, habarcson és köveken kívül nem sok mást lelhet itt egy "amatőr régész". Ilyen tégladarabokért kár gödröket ásni, lehet találni kisvíz idején a parton is szép számmal. 

Szétfagyott tegula darabka a mederben

Nem sokat tudunk hozzátenni a kisoroszi Hosszúréten található római erődről szóló cikkünk végszavához: csak reménykedni tudunk benne, hogy a magyarországi római koros régészet még azelőtt jelentős tőkeinjekciót kap, hogy ezek a lelőhelyek végképp eltűnnének. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

2017. október 1., vasárnap

Az "Év dunai szigete" szavazás selejtezője 2017


Elérkezett a Dunai Szigetek blog talán legjobban várt eseménye; az ötödik év dunai szigete szavazás. Immár hagyomány, hogy két döntőst az olvasóink egy selejtezőn választanak ki a bárki által nevezhető dunai szigetek közül. Első alkalommal, 2013-ban még nem tartottunk selejtezőt, az új rendszer 2014-ben indult. 2014-ben 10 szigetet neveztek olvasóink, 2015-ben 14-et, legutóbb, 2016-ban 17-et. Ez utóbbi számot sikerült idén még eggyel meghaladni, így idén 18 szigetes listából lehet kiválasztani a két nyertest a selejtező szavazásának tizenkét napja alatt. 


Legelőször nem tartottunk selejtezőt, egyből a három szigetre lehetett szavazni. 2014-ben, amikor az első olvasói nevezés és selejtező zajlott összesen még csak 436 szavazat érkezett, ezzel szemben 2015-ben már rekordmennyiségű szavazat érkezett 1716, 2016-ban ez csökkent 328-ra. Remélem sikerül ezt meghaladni és így nagyobb hátszéllel juthat be a döntőbe a 2 legjobb, amely szigetek mellé a döntőben majd jön egy harmadik; a Dunai Szigetek blog jelöltje. A szavazás 2017. október 12-én éjfélkor zárul és másnap estétől következik a döntő, mely 2017. december 31-én fejeződik be.

A választék a Csallóköztől a Vaskapuig terjed, azaz a Duna teljes középső szakaszát lefedi. Részletes beszámolókért érdemes felkeresni a jobb oldalon található címkefelhőt, három híján az összes szigetről írtunk már valamit. Íme a választék ABC sorrendben:


customer survey

2017. szeptember 26., kedd

Hajómalmot avatnak Baján!


Tavaly januárban már tudósítottunk a jó hírről, miszerint újabb hajómalommal gazdagodik a Duna. Ráckeve és a szlovákiai Gúta után Baja városában is épül csinos példány. Nos, a munkálatok a végéhez közelednek és a Bajai Hajómalom Egyesület szeretettel vár mindenkit a közösségi finanszírozásból is megvalósult malom átadására, melyre 2017. október 7-én egy kisebb fesztivál keretében kerül sor a Nagy-Duna mellett található Szabadtéri Múzeumban.


A hajómalom jelenleg a Sugovicán épül, a Beszédes József kollégium alatti szakaszon, a gyergyószentmiklósi Márton László vezetésével. A mesterember csapatával az elmúlt 25 évben több mint száz malmot készített Erdélyben és Magyarországon, köztük hengermalmot és patakmalmot is. A hajómalmot a tervek szerint októberben, a Hajómalom ünnepén avatják majd fel végleges helyén, a Türr-kilátó melletti halászati miniskanzen közelében. A bajai hajómalom abban fog különbözni a ráckeveitől, hogy ezt a Duna sodrása hajtja, nem pedig egy elektromos motor.


A hajómalom faborításához a bajai erdőgazdaságból kapott vörös fűzfát használták fel. A felépítmény fenyőből készült, míg az alsó részek borításához a zalai dombokról származó, magas gyantatartalmú, víztaszító vörös fenyőt használtak. Utóbbi a hajóépítók kedvenc fája, ugyanis a magas gyantatartalom miatt lassabban korhad el a vízben. Habár ahogy az a fenti képen látható, a hajótest maga fémvázból áll, és csak a vízből kiálló rész kap faborítást.


A hajómalom építésnek fázisait a hajómalom honlapján illetve a Bajai Hajómalom Egyesület facebook oldalán lehet nyomonkövetni. A blogon közzétett képek is erről a két oldalról származnak. Magát a hajótestet nem a Dunán építették, ezt egy kamion szállította a folyóhoz 2017 nyarán. A felépítmény és a gépek építése már a Sugovicán zajlott, így a helybéliek figyelemmel kísérhették. 













1877-ben Baján még 57 darab hajómalom őrölt, ebből 1960-ra egyetlen egy sem maradt meg. Fél évszázad elteltével a Duna-menti városok egyre inkább ráébredtek, hogy a malmok eltűnésével a történelmük egy része végleg elveszett. Talán a nagyobb folyómenti városokban egy-egy visszaépített hajómalom révén sikerül fogalmat alkotnunk egy régen letűnt mesterségről, amely egykor megahtározta a folyó képét és társadalmát. 


A bajai hajómalom önkéntes adományokból is épül. Még mindig nem késő, az adományokat ide lehet küldeni: OTP Bank Nyrt. 11732033-20024547-00000000


Az átadó Hajómalom Ünnepet 2017. október 7-én tartják a Türr-kilátónál, a Halászati Mini Skanzenben, a program elérhető ezen a linken. Minden érdeklődőt szeretettel várnak!


Honlapok, irodalom, stb.:

  • Honlap: http://bajaihajomalom.hu
  • Bajai Hajómalom Egyesület: https://www.facebook.com/hajomalom/?fref=ts
  • https://dunaiszigetek.blogspot.hu/2016/01/hajomalom-epul-baja-varosaban.html
  • http://mult-kor.hu/20110927_elkeszult_a_bajai_halaszati_miniskanzen
  • http://hajozas.hu/magazin/itthon/bajai-hajomalom-egyesulet-sugovica-duna/
  • https://dunaiszigetek.blogspot.hu/2012/05/ujra-orol-hullamsirba-merult-hajomalom.html
  • További sajtóhírek ezen a linken: http://bajaihajomalom.hu/sajto/

2017. szeptember 17., vasárnap

Vulkán költöztette el a vajdasági falut a Duna mellől


1783. nyara semmiben sem hasonlított a korábbi évekhez. Emberemlékezet óta ez volt a legforróbb nyár, a nap azonban nem aranyszínűen, hanem vörösen tűzött. A gabona elszáradt a földeken, a levegőt mérgező gázok ülték meg. Megsokasodtak a halálesetek, az emberek pedig babonás félelemmel kutatták az okát; mi okozhatja azt a mérgező ködöt, amely olyan sűrű volt, hogy a tengeri hajók sem mertek útnak indulni. 


Párhuzamos félsziget-rajzok c. augusztusi bejegyzésben már volt szó róla, hogy a sokác lakosságú Szond falu az egyik pillanatban még ott áll a Duna árterébe mélyen benyúló félszigeten (I. katonai felmérés, 1783), a másik pillanatban (1788) már sakktábla-alaprajzú települést látunk három méterrel magasabban és három kilométerrel keletebbre. A költözés oka meglehetősen prózai; a Duna árvizei okozták, azonban ha már az árvíz okait is megvizsgáljuk sokan megrökönyödnének. Talán amiatt, mert kevés dunai árvíz vezethető vissza egyértelműen egy vulkánkitörésre.

A XVIII.-XIX. század fordulóján nem Szond volt az egyetlen település, amely kénytelen volt elköltözni a Duna mellől. Ha az ember veszi a fáradságot és a mapire.hu honlapon az első és második katonai felmérést szinkronizálva végigszalad a Duna mentén több elköltözött falu témájú cikket is írhatna a Dunai Szigetekre. Az ismertebb települések közül elköltözött például Csepel, Őrsújfalu, Sükösd és Érsekcsanád. Kákony és Pandúr pedig soha nem épült újjá Baja mellett. E kb. hetven éves időintervallumban a Vajdaságból és a Bánságból további nyolc település költözött biztonságosabb (magasabb) térszínre. A költözés pontos időpontja néhány falunál konkrét eseményhez kötődik, mint pl. Csepel mai helyére költözése az 1838-as jeges árvíz után, máshol ezt csak hosszas kutatás után lehetne megállapítani. A vajdasági Szondhoz például 1783-1788 között érkezett az a pusztító árvíz, amely a végső lökést adta a település költözéséhez. 

Új-Szond tervrajza 1788. 

1783-1788 között, Bécsben mért vízállás adatok szerint 4 nagy és 4 közepes árvíz vonult le a Dunán. Minden egyes évre jutott egy nagyárvíz. Hogy ezek közül pontosan melyik volt az, amely Szond lakóit elűzte nem lehet tudni. Azt viszont lehet tudni, hogy melyik volt az a vulkánkitörés, mely az árvizeket okozta.

Szondhoz legközelebb 650 kilométerre találunk működő vulkánt, ez pedig a Vezúv Nápoly mellett. Csakhogy nem a Vezúv volt felelős a település sorsáért, hanem egy majdnem ötször olyan távol lévő párja, amely nem is olyan közismert. A vajdasági falu végzetét okozó vulkán 3100 kilométerre, északnyugat felé található egy óceán közepén. Érdekessége, hogy nem pontszerűen tört ki, hanem egy hosszú hasadék mentén. A Laki kitörése az egész világon éreztette hatását.

1783. június 8-án egy 25 kilométer hosszú hasadék nyílt fel a Grímsvötn vulkán közelében, Izlandon. 8 hónapon keresztül, 1784 február 7-ig körülbelül 14 köbkilométer bazaltláva (hétszer töltené meg a Balatont) ömlött ki és 120 millió tonna kéndioxid került a légkörbe, ezen felül még 8 millió tonna hidrogén-fluorid is, amely az izlandi lakosság negyedét-ötödét, valamint az ottani állatállomány felét megmérgezte és elpusztította.

Európában szokatlan éghajlati jelenségek játszódtak le. A tomboló nyár után 1783-84 fordulóján emberemlékezet óta nem látott hosszúságú zord tél köszöntött be. A fagyokkal hatalmas mennyiségű csapadék is érkezett hó formájában. A nagy hideget decemberben, februárban és márciusban hirtelen érkezett felmelegedések szakította meg, ugyancsak számottevő csapadékkal. Mindegyik felmelegedési periódus árhullámot okozott a Dunán, a legnagyobb árvíz március végén, április elején érkezett nyugat felől, amikor a Dunát még jégpáncél borította. Az 1783 után bekövetkezett árvizek ugyan nem érték el az 1838-as jeges árvíz pusztítását, de gyakoriságuk és tetőzési magasságuk sok Duna-menti faluban ösztönözte költözködésre az embereket.

Az izlandi Laki hasadékvulkán (forrás)

A Laki kitörése az egész északi félgömbön éreztette hatását, tudósok még a francia forradalmat, valamint az azt megelőző rossz termést is a számlájára írják. Az 1783-84-es vulkánkitörést követő évtized átlagosnál hidegebb és csapadékosabb telei, valamint az azt követő árhullámok (a Duna mellett pl. a Maroson is) nem csupán a Duna-mente településszerkezetét alakították, hanem az egész Föld történelmére komoly hatással voltak.

2017. szeptember 10., vasárnap

Indul az Év Dunai Szigete 2017. szavazás jelöltállítása!


A Dunai Szigetek blog idén szeptembertől újabb médiaoffenzívát indít az Év Dunai Szigete szavazás népszerűsítése és ismeretterjesztés céljából. Amúgy is gyakorolni kell, hiszen jövőre más, kevésbé fontos dologról is lesz országos szavazás. :)

A tavalyi győztes, a dunaújvárosi Szalki-sziget

Mivel az utóbbi néhány szavazás polgárháborúhoz közeli helyzetben zajlott, kérjük kedves olvasóinkat vegyék figyelembe, hogy ez a szavazás nem országos politikai népszavazás, hanem egy természettudományos blog díja, amelyet nem is emberek, közösségek, települések, hanem dunai szigetek kapnak. 

A selejtezőre lehet nevezni az előző évek nyerteseit is, de az biztos, hogy a végső szavazáson nem vehetnek majd részt. Mivel a Zebegényi-sziget is szerepelt az utolsó két szavazáson, helyette is próbáljunk valami más szigetet javasolni. Több száz más létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni? Bármelyiket, ami a Dunán van/volt. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Kádár-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalon található címkéihez!

A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn, melyik kettő legyen ott a döntőben a blog nevezettjével kiegészülve (ez utóbbi csak a végső szavazás napján derül ki, de aki figyelemmel kísérte a idén blogot nem fog meglepődni). Általában a Dunai Szigetek blog jelöltjei (tavaly a Nagy-Sziga-sziget, alias Liberland és legutóbb a Fürdő-sziget) csúfosan leszerepeltek, idén mindenképpen jobb eredményben reménykedünk!

A nevezett szigetek közti selejtező október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig tart majd a "nagy" szavazás a három továbbjutóra. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható.

Szigetet nevezni lehet ehhez a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon.

Eddig már négyszer osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet, a kezdeti Dunakanyar dominancia után végre a dunaújvárosi Szalki-sziget nyert. Vajon idén ki lesz a befutó?


2017. szeptember 7., csütörtök

Pleisztocén ágyúgolyók Dunaszekcsőn



Dunaszekcsőn, a Lugio nevű római erőd maradék felét hordó Várhegy tövében érdekes dolgokat görget a Duna. Szépen lekerekített, leginkább ágyúgolyóra emlékeztető kövek hevernek szerteszét a löszfal tövében egy párhuzammű dunai oldalán. Világosszürke és barna színüket kihangsúlyozza az alattuk fekvő vörös színű agyagréteg. A leszakadt löszfal tövében nem csupán szanaszét gurult ágyúgolyókat találni, hanem a  fenti képen látható tömegesen cementálódott mészkonkréciókat is.

Egy félszigeten járunk, melynek anyaga a 2008-2011 között lezajlott rogyásos suvadásokból származik. Több mint egy millió köbméter anyag indult meg ebben az időszakban a Duna irányába, alaposan átrendezve a jobbparti medret, sőt időszakosan még egy sziget is létrejött. Utóbbit később elhabolta a folyó, de csak azokat a kellően laza és kellően apró szemcse méretű üledékeket vitte magával, amihez volt elég ereje. A tömött agyagot és a rajta ágyúgolyónak kinéző köveket helyben hagyta.


Ha egy ilyen ágyúgolyót kettétörünk, vagy keresünk egy olyat a parton, ami már kettévált megfigyelhetjük, hogy mindnek van egy kristályos magja és egy érdekes gömbhéjas szerkezete. Apró, átlátszó kristályok csillognak benne, körülötte sötétebb barnás elszíneződés látszik, majd legkívül a gömb színét adó anyag következik, mint egy tojás fehérjéje, ami körülveszi a sárgáját.


A rejtélyes ágyúgolyók kialakulásának megértése érdekében vissza kell utaznunk néhány száz ezer évet egészen a pleisztocén korig. Ekkoriban Dunaszekcső környékén hiába kerestük volna a Dunát, az egészen a Holocén legelejéig keresztülfolyt a Duna-Tisza közén Szeged irányába. Folyóvízi erózió hiányában zavartalanul hullhatott a száraz és hideg szelek által szállított por, melyet néha melegebb és nedvesebb periódus szakított meg, amikor a ma löszként ismert üledék közé ősi talajok kerülhettek. Olyan rétegsort képzeljünk el, mint egy diótortában a vékony csokikrém rétegek. Ezek a paleotalaj-krémek a torta felső részében még barnásak, ahogy megyünk lejjebb inkább vörössé válnak. 

Dunaszekcsőnél ez a torta mintegy 70 méter vastag. Két viszonylag jól elkülöníthető részből áll. Az alsóbb, ősibb löszök ún. mocsári agyagos löszök, vörösagyag, vagy vörös talajrétegekkel tagolva. Utóbbiak átnedvesedve remek csúszópályát képeznek a felette elhelyezkedő löszrétegeknek. Ezek felett homokosabb rétegeket találunk paleotalajokkal. A pleisztocén rétegek alja a Duna szintje alatt van, ugyanis a szekcsői Várhegy "csak" 50 méterrel magasodik a folyó fölé. 


Megvan tehát a torta krémje, a paleotalaj-rétegek, megvan a torta tésztája a lösz (iszapos homokliszt), de mik lehetnek a tésztában ezek a kerek ágyúgolyó-csomók?

A lösz egy száraz éghajlaton a levegőből kiülepedő por, szemcsemérete 0,02-0,05 milliméter. Tartalmazhat homok és agyag szemcseméretű részecskéket is. Magyarországon az egészen más kontextusból ismert sárga földnek is nevezik. A legfiatalabb üledékes kőzetünk, java része periglaciális területen képződött a pleisztocén korban. Jelentős mésztartalma révén válhatott kőzetté, ez cementálja össze a porózus anyagot olyan állékonyságúvá, hogy függőleges falakat képes alkotni. Ez a mész azonban a légkör széndioxidja és a csapadék által oldódik és mélyebb rétegekbe szállítódik a pórusokon keresztül. Mélyebb rétegekben újból kiválik és konkréciókat alkot. Ezek a csomók Legtöbbször gömb alakúak, de üregkitöltés esetén sokféle "baba" alakot is felvehet, ezeket nevezzük löszbabáknak. 


A löszbaba tehát nem más, mint mészoldatal átitatott, kőzetként "viselkedő" lösz. Ez alatt azt érthetjük, hogy mechanikai hatásra nem esik szét, mint az anyakőzete; a lösz. Lezuhanhat magasból, görgetheti a Duna hullámzása; egyben marad. És miután a folyó elhordta a beleomlott laza löszt, ottmaradnak az érdekesnél-érdekesebb formájú löszbabák.


Ajánlott és felhasznált olvasmány:

2017. augusztus 27., vasárnap

Párhuzamos félsziget-rajzok


Egy érdekes párhuzam merült fel a nemrégiben Altinum római erődjéről írt cikk és egy Várak, Kastélyok Templomok magazinban megjelent írás kapcsán. Altinum a Duna fölötti magasparton épült, tőle délkeletre egy, az ártérbe messze benyúló félszigeten áll Kölked település. Tőlük délebbre a Dunától ugyancsak távolabb áll a vajdasági Szond (Szonta, Сонта) szabályos telepes falva, amelytől délnyugatra, a kölkedi helyzet tükörképeként ugyancsak egy félsziget nyúlik be messze az ártérre. És nem csak ebben hasonló a két hely.

1. ábra Tükrözött félszigetek

1. félsziget: Szond

Dénes József várkutató naplójának második részében esett szó a szondi (1904 előtt Szonta) Gergely ispán tornyáról. Az 1230-as említés feltételezi, hogy a tatárjáráskor már el is pusztult és a köveit a kőben szegény vidéken azonnal széthordhatták. A mellékletként közölt I. kat. felmérés kori ábrán (1. ábra) a szerző azt feltételezi, hogy a torony valahol a félsziget nyugati csúcsán állhatott, de régészeti feltárás még sohasem azonosította helyét. 

A régészeknek könnyű dolga lenne, ezen a helyen nemhogy a tornyot, de magát a települést sem találnák meg. Az 1783-ban készült I. kat felmérés után rendelkezésünkre álló következő térkép 1788-ból már egy telepes falu tervrajzát ábrázolja, a régi félszigettől 3 kilométerre északkeletre. 

2. ábra Ószond és Újszond elhelyezedése. Forrás:mapire.eu

A baranyai és a bácsi magaspart között, Apatintól délre a Duna 23 kilométer széles árteret alakított ki magának. Eszéktől északra ezt a vizenyős, holtágakkal átszőtt területet Kopácsi-rétként ismerjük, ma nemzeti park. Balparti részét a folyószabályozás nagyrészt ármentesítette. Az 1700-as évek végén Szondnál az emberi megtelepedésre alkalmas part alatt két nagyobb holtág terült el, a Velika bara és a Kruškovac (Körtés) bara. A Velika barától keletre létezett még egy jóval korábban feltöltődött holtág, a Határ (Grna) bara, amely a Sibovac-szigetet ölelte körül. Ez utóbbi magassága a III. kat felmérés szerint 82 méter volt tengerszint felett, a Velika bara szintje ennél egy méterrel lejjebb volt, 81 méter körül. Szond régi települése a félszigeten 3 méterrel magasodott az ártér fölé (84 m), a költözés után ez a település újabb 3 méterrel került az ártér fölé (87 m). A Veilka bara a gombosi híd felett torkollott vissza a Duna főágába. 

3. ábra Ószond két csatornája

A vízrajzi helyzetet tovább bonyolítja a Duna Mappáció során feltérképezett két csatorna, amely két szigetre osztja a szontai félszigetet (3. ábra). A térképen Velka Kanal (Nagy-csatorna) és Mala Kanal (Kis-csatorna néven szereplő árkok feltehetően összefüggésben vannak a település katonai védelmével, azaz Gergely ispán várával és a török hódoltsággal. Szonta a wikipédia cikkével ellentétben nem pusztult el teljesen a török hódoltság korában, de a kóborló hadakkal szemben minden lehetőséget megragadott a védekezésre. Ezt a célt szolgálhatta a két vizesárok, melynek nyomai ma is megvannak. A három oldalról vízzel és mocsárral körülvett félszigetből így két különálló sziget keletkezett Szond mezővárosában. Közöttük hidak biztosították az összeköttetést. Egészen addig, amíg a település el nem költözött. Ez olyan különleges földrajzi és éghajlati okok miatt következett be, hogy kénytelenek leszünk egy külön bejegyzést szentelni a témának. 

4. ábra Kölked árkai 1858-ben

2. félsziget: Kölked

Kölked szerencsésebb földrajzi helyzetben volt Szondnál. A 84-85 méter átlagmagasságú, egykori folyókanyarulatok övzátony-sarlólapos sorozataiból álló ártér ugyancsak három oldalról tette megközelíthetetlenné a települést. Az emberi megtelepedés térszíne 87-88 méter magasan volt, azaz ugyanazon a magasságon, mint ahová Szond 1783-1788 között elköltözött. Ha a tükörkép metaforánál maradunk lett volna hová költözni, hiszen az északnyugati irányban 3 kilométerre állt egy 95 méter magas domb, melyen Altinum római erődje feküdt. Körülbelül ott ahol a túlparton Szond elköltözött.

Kölked váráról nem szól a fáma, de a török hódoltság alatt végig létező falu ugyancsak megtett minden tőle telhetőt, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa. Azt nem tudni, hogy az alábbi, 5. ábrán látható árkok közül melyik mikor készült el. Talán  már a rómaiak után megtelepedő népvándorlás-kori népek kiásták az elődjét, de az biztos, hogy a falu képét a múltban és a jelenben is meghatározták. A legkülső árok a félsziget nyakánál található. Vonalvezetése alapján még természetes eredetűnek gondolhatnánk, de ha a Duna vizét kellett volna levezetnie, akkor sokkal szélesebbnek kellene lennie. Míg el az árok külterületen található, addig a másik kettőt már benőtte a település, de nem annyira, hogy ne maradt volna nyoma.

5. ábra Kölked három árka

Az 4. ábrán látható 1858. évi állapot szerint Kölked település magja a félsziget legkeletibb csúcsán volt. A református templomtól keletre húzódott egy három méter mély egyenes árok, amelyen ekkor már nem híd, hanem feltöltött út vezetett keresztül. Ma ez a terület a Kossuth és Tisza utcák között található. A középső árok ennél sokkal látványosabb, ebben ma is található egy tavacska és nagyrészt beépítetlen terület. Később itt épült fel az általános iskola és könyvtár. A két utóbbi árok ma is három részre osztja Kölkedet. 

Sok más település található ilyen Duna-ágak által "kifaragott" félszigeten, például Dunaszentgyörgy, vagy a Vajdaságban Béreg (Бачки Брег) és Küllőd (Колут), de ezeken nem létesültek a szondi és kölkedihez hasonló védművek.

2017. augusztus 19., szombat

Pókok zátonya


Mint amikor egy nyugdíjas nevén rajta marad az "ifjabb" előtag úgy maradt rajta Mohács szigetén a Cigány-zátony elnevezés. Pedig már szigetnek sem nagyon lehetne nevezni, ugyanis kisebb vízállás idején teljesen elveszti kapcsolatát a főággal. Ezen az izgalmas dunai szigeten elrejtőzött strandolókon kívül találtunk még itt egy rakás pókot és megmagyarázhatatlannak tűnő régészeti leleteteket. 


Két eltűnt mohácsi sziget anyagából épült fel Mohács déli részén a Cigány-zátony. Mérete és külalakja alapján a Cigány-sziget elnevezés szerencsésebb lenne, ugyanis három kilométer hosszú, legnagyobb szélessége 650 méter. Tartozik hozzá néhány homokzátony, a szigetcsúcson, valamint a két főági sarkantyú alatt, de már nem ez a jellemző felszínforma. Amióta 1850 körül felbukkant a Dunában folyamatosan hízott, gyarapodott és erdősült be. 


Ha Mohács felől tekintünk rá, egy hatalmas félszigetnek tűnik elsőre. Ez azért van, mert a mellékág felső szakasza mára beerdősült. Köztük ugyan néha átfolyik a víz, de messziről egybefüggő ártéri erdőt látunk a töltés alatt. Az Árpád utca végén a töltésen keresztül egy ösvény vezet a szigetre. Mivel ez a rész esik legközelebb a városhoz, itt találkozunk legnagyobb eséllyel más emberrel; strandolóval, horgásszal, egyéb természetjáróval. 


Vízállástól függően egy sekély, homokos-apró kavicsos síkságot találunk az ártéri füzesből kiérve. Ez a félhold alakú zátony a part és a felső sarkantyú közötti ívet tölti ki. Remek panoráma nyílik Mohács városának tornyaira és a két part között ingázó kompra. A víz és a szárazföld egybemosódó határán sirályok álldogálnak, a lehető legnagyobb távolságot tartva az embertől. 


Mohácsnál mért 192 centiméteres vízállásnál, az LKV= 62 cm felett mindössze 130 centiméterrel egy érdekes jelenség figyelhető meg ezen a zátonyos területen. Ahelyett, hogy a főág vize áramolna bele a Cigány-zátony mellékágba, a mellékág vize folyik ki egy kanyargós erecske formájában a Dunába. Elnyújtott, kanyargós medrében 5-10 cm mély víz áramlik, benne apró halak milliói cikáznak. A víz eredete nem tisztázott, lehet, hogy egy korábbi árhullám vize jut így vissza a főágba, de az is lehet, hogy más forrása van ennek a víznek. 


Ezen a homokos fövenyen el lehet sétálni a legközelebbi kifejezetten meredek sarkantyúig. Mindössze a harmada nyúlik bele már a folyóba, a többi része hordalékba temetkezett, sűrű ártéri erdő nőtt rajta. Folyásirány szerint felső részén a hordalék három méter magasra torlódott, miközben az alsó részén néhol még csillog szabad vízfelület. Valahol a sarkantyú tövénél találjuk a régi sziget partvonalát, körülbelül száz méterrel beljebb a mostani partvonalnál. A két cigány-zátonyi sarkantyú meglehetősen jól végezte munkáját, közöttük egy 750 méter hosszú, 125 méter széles zátony nőtt a mederben. Ennek csupán a kezdő képen látható legkülső része maradt homokzátony a strandolók legnagyobb örömére, a többin erdő nőtt fel, amelyet pókok milliói tettek járhatatlanná mindenhová felhúzótt hálóiknak köszönhetően. 


A Cigány-zátony éppen emiatt alacsony vízállás idején csak a parton járható, ahol az ártéri erdőből hulló szöszmösz miatt kifejezetten télies hangulat volt a legforróbb nyár ellenére. Közepes vízállásnál az ártéri erdő széléig jön fel a folyó, így a part járhatatlanná válik. Kisvíznél különös régészeti leletek bukkannak elő a homokból. A két sarkantyú közötti parton  néhány 10 méteren keresztül rengeteg kerámiadarabot találni elszórva a legkülönfélébb korú és formájú edényekből. Ismerve a zátony történetét, ezeknek a kerámiáknak semmi keresnivalójuk nem lenne ezen a helyen, itt nem állt település, sőt nem is olyan rég, a sarkantyúk megépítése előtt itt nyílt Duna hullámzott. Vagy valami hajó rakományát vethette a partra a víz, vagy kubikosok hagyták itt emlékül az utókornak, vagy pedig a mohácsiak szórták a folyóba szemetüket, amit aztán itt vetett partra a víz. 


Még az előzőnél is nagyobb mértékben nyelte el a hordalék a Cigány-zátony második sarkantyúját. 220 méteres hosszából mindössze 50 áll szabadon a Dunában. Alatta ugyanígy megtaláljuk a homokos strandot, ahol az előzőhöz képest itt is csak egyetlen család fért el. Ezt is leginkább csak csónakkal lehet megközelíteni, az ide vezető ösvényt alig lehet megtalálni, de azt is teljesen benőtték a szigeti pókok hálói. 


Hogyha sikerül ezen a hálórengetegen átverekedni magunkat akkor egy újabb kőszóráshoz érhetünk el, amely a mellékágat zárja el. Fénykorában kb. 150 méter széles lehetett itt a meder, manapság a felső szakasza 45 méterre szűkült. A masszív kőszórás megakadályozza a vízmozgást, rajta nincsen áteresz. Talán egyszer a Szabadság-szigethez hasonló akció keretében ez is megvalósul majd, ha már a Duna-Dráva Nemzeti park része ez a zátonynak nevezett sziget. 


A mellékág-elzárás kapcsolódik a parton futó árvízvédelmi töltéshez, ahol egy botanikai kuriózum; egy mocsári ciprus ( a fenti képen bal oldalt) fogadja a látogatókat. Az árvízvédelmi töltés eleinte szorosan a mellékág partja mellett fut, de a sziget déli csúcsánál kezd eltávolodni tőle, teret hagyván egy egyre szélesedő ártéri erdőnek, ahonnan természetesen nem hiányozhatnak az erdei pókok hordái. Itt már nincs meg az a lehetőség, hogy a parton kikerüljük őket, ugyanis a meredek part járhatatlanul iszapos. 


A keresztgát alatti, viszonylag széles mellékág medre néhol közvetlenül a meredek part aljáig nyúlik, máshol pedig széles iszapos zátonyok magasodnak a kellős közepén. Felszínük az itatóhelyre járó vadállatok patáinak nyomát viselik. Ezek azonban olyan mozaikosan helyezkednek el, hogy csak alkalomszerűen lehet lemenni hozzájuk, a továbbhaladás érdekében sokszor vissza kell mászni a pókos erdőbe. 


Igazán kenuval lehetne bejárni ezt a helyet, megfelelően magas vízállás idején. Alulról még ilyen alacsony vízállás idején is be lehet hajózni a mellékágba, de odabenn már a zátonyokat kellene kerülgetni. A Cigány-zátony elkeskenyedő alsó csúcsánál körülbelül 50 méter széles, de nagyon sekély a meder. 


Strandolásra kifejezetten alkalmas hely lehetne ez a hely, azonban az iszapos part és a szigettől délre található partszakasz meredeksége megakadályozza a strandolók megtelepedését. Ha a mellékág peremét meredeknek neveztük akkor az itt kezdődő főági partra ez fokozottan igaz. A 1443-as folyamkilométer tábla körülbelül 7 méterrel található a Duna vízszintje fölött. Az elmosódás ellen kőszórással védekeznek, amely olyan meredek, hogy lehetetlen lejutni a vízhez. 


Maga 120 hektáros területével a Cigány-zátony a nagyobb dunai szigetek közé tartozik, nemzeti park szintű védettséget élvez. A Béda-Karapancsa tájegység legészakibb tagja, amely egy város külterületéről indulva egy érintetlen és áthatolhatatlan ártéri rezervátumban végződik. 

Ha valaki szeretné felkeresni, vigyen csónakot és készüljön fel a pókokra! 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...