2018. április 17., kedd

Kisoroszi árka


Kisoroszi és Tahitótfalu határában van egy fasor, amelyet már régen fel akartam keresni. Semmi különös, csak a szokásos nemesnyáras, amelyet talán papírgyártás nyersanyagnak telepítettek a Hatvannégyesek nevű domb csúcsához, megspékelve néhány magaslessel.

Izzik a galagonya

Ahogy az évek telnek egyre jobban fogynak a jó témák, egyre nehezebb olyan dolgot előbányászni, amiről még senki sem írt, ahol még senki sem járt. Mivel a Szentendrei-sziget áprilisban a legszebb, ideje volt felkerekedni, hogy be lehessen végre járni ezt a területet is!
   
Domborzati kontraszt: Erdő és mező találkozása
 
Tahitótfalu és Kisoroszi határán, az autóúttól közvetlenül északra található a Szurdok-tető nevű magaslat, a Szentendrei-sziget egyik legmagasabb csúcsa. A Hatvannégyesek dűlőhöz tartozó, 121,3 méter magas ormot sűrű és fiatal akácerdő borítja. Éles kontraszttal és 15-20 méteres szintkülönbséggel válik el a környező sík területektől, ahol mezőgazdasági művelés folyik. 

Háttérben a fasor, mögötte a Börzsöny és a Naszály közti dombok

Ez a sík terület sem teljesen sík, észak-déli irányban húzódó mélyedés fut rajta keresztül, mely pontosan a Hatvannégyesek csúcsától tart az út felé, majd nehezen nyomozható szakasza valahol a Kecske-szigetnél éri el a Dunát. Ez a mélyedés helyenként nem éri el a 102 méteres szintet. Mivel ennél a szintnél a dunai árvizek általában magasabban tetőznek nem ritka, hogy Kisoroszit elvágja a víz a külvilágtól, egy különálló szigetté alakítva a falut. Ez a különállás a későbbiekben még elő fog kerülni!

Árokban nőtt nyárfák

Az 1113-as útról letérve egy földút halad az erdő-mező határon. Jobbról az akácos homokdombok, balról a zöldülő mező kísér. Az út szélén már megjelentek az első virágok, fürtös gyöngyikék, kutyatejfélék virítanak a homokos talajon, felettük már virágzik a szegélytársulások fő faját adó kökény (lásd kezdőképen). 

Egész réteket színez kékre a fürtös gyöngyike (Muscari neglectum)

A nyárfákból álló fasor 1,5 kilométer hosszú és körülbelül 40 méter széles, azaz nem klasszikus fasor, inkább egy hosszúkás véderdőnek tűnik, amely észak felől védi a szél ellenében a szántóföldeket. Ez az erdősor a már említett négy kilométer hosszú árokban nő, amely a Verőczei-sziget keresztgátjától indul és a mai napig könnyen felfedezhető bármilyen légifotón vagy műholdképen. Talajszintről is, bár az erre autózóknak valószínűleg meg sem fordulna a fejében, hogy a távoli fasor egy régi és jelentős Duna-meder mementója. 

Telepített nyáras

Ez a meder valószínűleg már akkor megvolt, amikor a Duna a Szentendrei-szigetet több különálló és gyakran változó szigetmagra osztotta. Ezek a szigetmagok mint hajóorrok emelkednek ki az ártérből, csúcsuknál a legmagasabbak, majd fokozatosan laposodnak el folyásirányban. A legészakibb szigetmagon terül el Kisoroszi, a soron következőt pedig a Szurdok-tető és a Hatvannégyesek homokdombja jelöli. Érdemes felkapaszkodni a fiatal akácerdőbe, ahol könnyen elképzelhető, amint a jégkorszak végén lábainknál sekély és hordalékos Duna hömpölyög, miközben a metsző hideg szél folyamatosan kergeti a futó homokot a folyóból kiemelkedő halmokon.

Hatvannégyesek: az egykori sziget pereme

A szigetmag anyaga több helyen ásó nélkül is nyomozható; például a haszonállatok taposása nyomán felszakadó növényzet helyén, ill. a dombok tetején látható rókalyukaknál (lásd alábbi kép).

Lokális magaslat rókalyukakkal

Mindaddig, amíg a nemesnyárassal beültetett árokban a Duna vize folyt Kisoroszi egy saját, különálló szigettel rendelkezett, amelyet az egyszerűség kedvéért korábban csak Kisoroszi-szigetként említettünk. Mint ahogy már arról is volt szó, hogy a település bizonyára ebből a földrajzi okból tartozott Nógrád megyéhez és nem Pilishez, mint a Szentendrei-sziget többi települése. De vajon mikor tűnt el ez a meder végleg?

A "Kisoroszi-sziget" 1770-ben

A Kisoroszi-sziget megszűnése, azaz az árok betemetődése természetes folyamat eredménye volt, mint ahogy a többi szigetmag összeforrása is. 1770-ben még megvolt, legalábbis az emléke. A nagyobb árvizeket továbbra is levezető medret ("Vena per quam excesivo modo exundante Danubio majores transiverunt naves"térképen még a XIX. században is jelölték. Sorsát az árvízvédelmi töltések és a parti szűrésű ivóvízkutak telepítése pecsételte meg. Az árok olyan szakaszait, ahová nem ér el a telepített nemesnyáras a nagyüzemi mezőgazdasági művelés egyengette el. 

"Vena per quam excesivo modo exundante Danubio majores transiverunt naves"

Mindezek ellenére legutóbb 2013-ban is megtelt a meder Duna vízzel, bár ekkor az egész környék vízben állt, az egykori meder vonalát azonban kirajzolta az árokban nőtt nyárfasor.

2018. április 5., csütörtök

Hárosi összefoglaló


Szigetszentmiklós 1778-as térképének bal felső sarkában ott találjuk a Háros-szigetet és szinte minden információt, amit már mi is megírtunk a sziget történetéről. Aki nem szeret sokat olvasni az alábbi ábra tökéletesen összefoglalja mindazt, amit tudni érdemes erről a dunai szigetről.

Háros falu és Háros-sziget, 1778 (forrás: maps.hungaricana.hu)

Avagy 10 dolog, amit nem tudtál a Háros-szigetről (ha nem olvasod a Dunai Szigetek blogot):
  • A Háros-sziget annak ellenére, hogy most Budapest XXII. kerületéhez, azaz a Dunántúlhoz tartozik egykor közelebb feküdt a Csepel-szigethez.
  • Ezért kapta nevét Háros településről.
  • Háros település 1838-ban néptelenedett el teljesen, a jeges árvíz következtében. Templomának dombja még látható a térképen.
  • A Hárost hívták még Fácán-szigetnek is, ugyanis vadasparkként funkcionált meglehetősen sokáig.
  • Ezért épült rá egy vadászház (Jägerhaus) a régi templom (Alte Kirche) romjaiból és romjai közé
  • Ez az öreg templom az 1264-ben alapított, Szt. Eusztákról elnevezett kolostor volt.
  • Romjai a XIX. század végén még álltak, jelenleg nyomát sem lelni.
  • Szt. Euszták monostora feltehetően már a török hódítás előtt elnéptelenedett a Duna megemelkedő vízszintje miatt, amely révén a sziget lakott területből ártérré vált.
  • A Háros mellett volt még két sziget a tétényi oldalon, a Mészáros-sziget északon és egy névtelen sziget délen, amely manapság már a Háros szigetbe olvadt.
  • A csepeli oldalon látható Fischerhütten kifejezés emlékeztet minket Halásztelekre, bár ez utóbbi Tököl része volt sokáig Herminatelep néven és kilométerekkel délebbre található. 


2018. április 1., vasárnap

Dunai felhők fotópályázat


Immár a hatodik Dunai Szigetek fotópályázat indul útjára! 2018-ban a folyó feletti légkörben lebegő apró jég ill. vízcseppekre és ezek által alkotott formákat helyezzük a fényképezőgépek fókuszába. A pályázat témája idén hosszas gondolkodás után viszonylag egyszerű lett: dunai felhők. Viharfelhők, bárányfelhők, cirruszok és kumuluszok a Duna felett.  


A 2018. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája: 
Dunai felhők.

A képeken szerepeljen valamilyen felhő, de legyen rajta a Duna is. Hogy ez egy hajó ablakában megcsillanó esti napsugár elé bekúszó felhő, vagy a hullámzó vízen tükröződő vihar, vagy csak egy ártér felett átvonuló bodros bárányfelhő-nyáj lesz a fényképező fantáziájára van bízva.

Viharfelhő Dunakömlődön

Archív, fekete-fehér képekkel is szabad nevezni, de ilyen csak egy kép legyen a maximum a nevezésenként beküldhető háromból. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se eddig beküldött, máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be. Rossz minőségű és telefonnal készített képet sem érdemes beküldeni, mert igencsak silányul mutatnak majd a többi között. Az utóbbi évek rossz tapasztalata miatt csak olyan képet fogadok el, amelynek van címe. Az már mindegy, hogy a cím a DSC00001, vagy valami komolyabb szöveg, de feltétel, hogy valamit találjunk ki. Nem árt ha van hozzá leírás is, hol és mikor készült a kép.



A díjazás:


1. helyezés: 1 db 1 éves Élet és Tudomány előfizetés és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

2. helyezés: 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, a magazin régebbi példányai és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

3. helyezés: Janata Károly-Selmeczi Kovács Ádám: A Duna-Ipoly Nemzeti park c. könyve és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

4. közönségdíj: Gilányi Magdolna: A Margitsziget 19. századi fényképeken c. könyve



Pályázat zárul: 2018. május 5. (szombat) dél
Szavazni ezután egy hétig lehet, május 12-én délig.
Eredményhirdetés: május 13-án, vasárnap.

A szavazás menete: a tavalyi fotópályázaton már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot május 5. után, emailban fogom kérni. Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen (arra ott van a közönségszavazás). Újonnan bevezetett szabály (az elmúlt években megfigyelt szavazati hajlandóság miatt), hogy csak olyasvalaki képe nyerhet, aki maga is vette a fáradságot, hogy szavazzon. A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel, aki a közönségdíjra pályázik.

A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán saját névvel kommentben szavazhat, ezek mindegyike ugyanúgy 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavazáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.
 
Felhők Dunaharaszin

A fényképeket kizárólag az alábbi címre lehet beküldeni (nem a facebookon!!!) és ugyanitt, vagy a facebook oldalunkon lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!


Szávoszt-Vass Dániel

2018. március 29., csütörtök

Az 1876-os esztergomi árvíz szintje


Az 1876. évi esztergomi árvízi album cikkünkben nyitva hagytuk a kérdést, hogy vajon mekkora lehetett a februári tetőzés abszolút tengerszint feletti magassága. Nos, a kérdés továbbra is nyitva marad, annak ellenére, hogy az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságtól és az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól is választ kaptunk a kérdésünkre. 

1876-os árvíztábla Budapesten

De miért fontos, hogy ismerjük a tetőzés abszolút magasságát? Egyszerű a válasz; azért, hogy össze tudjuk hasonlítani a történelmi árvizeket. Hogy ez miért fontos? Ha például valaki Esztergomban szeretne egy árvízi emléket állítani, csak ez alapján tudná berajzolni az árvizek szintjét. Például, ha valaki szeretné ezt az árvízi emléket kibővíteni.

Az 1876. évi esztergomi árvízről sajnos nem készült olyan remek összefoglaló térkép, mint 1838-ban de Miguel révén, aki tiszt volt az Esztergomban állomásozó 39. sz. cs. k. gyalogezred másod osztályában. Ezt 2012-ben már alaposan kiveséztük "Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Esztergomban" c. írásban, ezúttal arra teszünk kísérletet, hogy a rendelkezésre álló vízállás adatokból, valamint Beszédes Sándor képeit felhasználva megpróbáljuk meghatározni az 1876. év árvizének szintjeit Esztergom városaiban (a többes szám nem véletlen, Esztergom 1895 előtt négy különálló közigazgatási egységre oszlott). 

Egy árvíz legnagyobb magasságát (azaz tetőzését) viszonylag könnyű meghatározni még akkor is, ha nem áll rendelkezésünkre vízmérce. A folyó által lerakott szervesanyag, faág, uszadék csak olyan magasságban rakódhat le, ahová a víz még éppen elért, egy ház falán is könnyű berajzolni a legmagasabb vízszintet, hacsak nem dől össze. Fontos azonban, hogy az ilyen empirikus méréseknél jókor legyünk jó helyen. Esztergomban 1876-ban volt vízmérce, le is írták, hogy milyen magas volt a tetőzés február 25-én, egy pénteki napon, mégis hiányzik valami, amely lehetővé tenné, hogy más árvizek tetőzésével összevethessük. Egy gondolatkísérletben mégis megkíséreljük rekonstruálni a tetőzés lehetséges szintjét.

Vegyük számba mi áll rendelkezésünkre az esztergomi tetőzés meghatározásához.
  • megvannak a napi vízállás adatok
  • megvannak Beszédes Sándor képei
  • Egy korabeli olvasói levélből ismerünk egy relatív vízállás adatot. 
  • 1838-ban 110 méter körüli abszolút magassággal tetőzött az árvíz Esztergomban
Ami hiányzik:
  • Nem tudni mekkora relatív (vízmérce szerinti) értékkel tetőzött az 1838-as árvíz Esztergomban
  • Hiányzik az 1876-os "sempont", azaz az esztergomi vízmérce 0 értékének tengerszint feletti magassága
  • Emiatt nem ismerjük a tetőzés abszolút magasságát
  • Nem tudjuk pontosan mekkora volt az aktuális vízállás amikor Beszédes Sándor Esztergomban fényképezett


Dr. Nagy László szerint a következőképpen alakult  a vízállás Esztergomban (több helyen megjegyzik, hogy az esztergomi vízállás adatok nincsenek összhangban a reggel 7 órás leolvasásokkal). Dőlt betűvel szerepel Beszédes Sándor fényképeinek dátuma, félkövérrel pedig a tetőzés. 

1876. 02.22 09:50 — 490 cm
1876. 02.22 20:03 — 432 cm
1876. 02.23 11:18 — 436 cm
1876. 02.24 07:30 — 529 cm
1876. 02.24 09:40 — 536 cm
1876. 02.25 09:30 — 634 cm
1876. 02.25 ????? — 691 cm
1876. 02.26 07:30 — 672 cm
1876. 02.26 ????? — 604 cm
1876. 02.28 18:20 — 625 cm
1876. 03.05 17:20 — 663 cm
1876. 03.06 ????? — 663 cm
1876. 03.07 10:40 — 665 cm

Beszédes Sándor képei a feliratok szerint 1876. február 24-én készültek, ezen a napon Esztergomban reggel fél nyolckor 529 centimétert mértek, később, a nap folyamán 536 centimétert. 


Esztergom, Széchenyi tér 1876 február 24-én

A tetőzés meghatározására három különböző kísérletet teszünk. Az első kísérletben egy már 1838-ban is állt épület siethetne a segítségünkre, amelynek jobb oldalán található egy árvíztábla (lásd fenti kép). A Városháza árkádsorának legnyugatibb oszlopán a jelenlegi utcaszinttől 159 cm magasságban mutatja egy mutatóujj az 1838. évi tetőzést. Beszédes Sándor fényképén látunk vizet ugyan, de nem tűnik túl mélynek a csónak ellenére sem. Az árkádok alatt embereket látunk, akiknek kb. fejmagasságig ért a régi árvíz szintje. Tehát ha feltételezzük, hogy február 24-én 536 cm körüli vízállásnál 10 centiméterre saccolt víz borította a Széchenyi teret, akkor az 1838-as vízállás 150 centiméterrel volt magasabb, azaz 1838-ban 690 centiméteren tetőzött volna az árvíz. Ez pedig kevésnek tűnik.

A második kísérletben használt bizonyítási módszer (a "mérés" kifejezés semmiképpen nem alkalmas ebben az esetben), egy 1876 március 4-én (~660 cm vízállás) keltezett olvasói levél alapján teljesen más eredményre jutunk:

„A német utcát és a temető alját kivéve egyetlen utcánk sincs mely a víztől mentes volna. A kerekded fekvésű szabad királyi város északról, délről és nyugatról körül van véve, mondhatni körül folyva. Legszebb utcái, mint a Duna utca (ma Deák Ferenc utca) a Duna medre fölött 4 lábnyi (1,2 m) magas vízben áll. Tereink, mint a Széchenyi, Szent Anna és Gábris-tér csak csónakokkal közelíthető meg bármely irányból, a Kispiacon a csatornákon folyt be a Duna vize. Aki ma e városban kíváncsiságból vagy szükségből sétát kíván tenni, egy negyedóra alatt azt befejezheti, miután több időt igénylő sétánál csónakra vagy dereglyére van kényszerítve." 

1838-ból három árvíztáblát ismerünk a Deák Ferenc utcából. A 16. szám alatt található árvíztábla 222 cm, a 34. és 59. szám alatti: 230 centiméterrel magasodik az utcaszint fölé. Amennyiben ezt az igazolhatatlan négy lábnyi vizet kivonjuk az 1838-as adatból 100-110 centiméter különbséget kapunk eredményül, azaz 1838-ban egy egész méterrel magasabban, 760-770 centiméterrel tetőzhetett az árvíz Esztergomban. Ez pedig 70-80 centiméterrel több, mintha a fényképek alapján határozzuk meg ugyanezt az értéket. A számítás alapján abszolút értékre vetítve az 1876-os árvíz 109 m tengerszint feletti magasságon kellett, hogy tetőzzön. 

A harmadik kísérletben az ismert nullpontok szintjéből indulunk ki. Jelenleg az esztergomi vízmérce 0 pontja: 100.920 mBf abszolút magasságban található az 1718.500 folyamkilométeren. A vízügy.hu szerint 2013-ban mérték ezen a mércén a legnagyobb árvizet, amikor a legnagyobb mért vízállás (LNV) 813 cm, azaz 109.05 méter a tengerszint fölött. Az esztergomi vízmérce nullpontja azonban az idők során többször is változott. 

Kaján Imre dolgozatában megemlíti, hogy az esztergomi vízmérce sempontja 1876 és 1897 között három alkalommal változott. Sajnos sem az adatok forrását, sem pedig magukat az adatokat nem közli. Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság  adatigénylés után azt közölte, hogy 1888 előttről nincsen adatuk erre vonatkozólag. Az esztergomi vízmérce 0 pontja a törzskönyv alapján az alábbiak szerint változott: 

Kezdő időpont — 0' pont magassága (mBf)
1/1/1888 — 101.010
1/1/1937 — 100.940
4/30/1949 — 100.960
10/6/1999 —100.920

A törzskönyvben a balti alapszint szerepel minden értéknél, az első három érték valószínűleg átszámított érték, ugyanis 1953. (katonai) és 1958. (polgári) előtt az adriai alapszint volt érvényben.

Mivel a vízmérce nullpontja 1888 óta mindössze kilenc centimétert változott. Ezért egy gondolatkísérlet erejéig tételezzük föl, hogy az előző száz évben sem változott ennél többet, azaz a nullapont abszolút magassága 101 méter körül ingadozott. 

A budapesti Vigadó téri vízmérce rekordárvizei (A 2013. jún. 9-i 891 centimétert gondoljuk rá)

Ez alapján tegyük fel, hogy a tetőzés 101+6,91≈108 méteren történt 1876. február 25-én. Beszédes Sándor egy nappal korábban készült képein pedig ≈106,5 m körüli vízállás látható. Ha ezt a feltételezést összehasonlítjuk a Deák utcai, második gondolatkísérlettel, egy méteres különbséget kapunk (108 és 109 méter tengerszint felett).

Összegezve a három gondolatmenetet: 
  • Az első kísérletben bizonytalan a fénykép készítésének pontos időpontja és a téren mért vízállás.
  • A második kísérletben bizonytalan a 4 lábnak mért relatív vízállás és annak pontos helyszíne
  • A harmadik kísérletben pedig nem tudjuk bizonyítani, hogy 1876-ban is 101 méter körül volt az esztergomi vízmérce 0 pontja. 

A rendelkezésre álló adatokból tehát csak annyi állapítható meg csupán, hogy az 1876-os árvíz Esztergomban valahol a tengerszint felett 108-109 méter között tetőzhetett. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • http://mnl.gov.hu/mnl/keml/hirek/a_viz_kiontessel_fenyeget_ha_meg_nehany_labat_arad
  • https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_DUNA_Fvm_11_1876_Arviz/?pg=314&layout=s
  • www.dunamuzeum.hu/public/imre/Esztergomi19.DOC

2018. március 23., péntek

Esztergomi árvízi album 1876.


Az 1838. évi jeges árvízhez képest az 1876-os árvíz jóval kevesebb figyelmet kapott a történetírók részéről. Talán ismerünk róla néhány fényképet, ahogy a budapesti Fő utcán csónakáznak a lakosok, talán egy-egy nagy dunai árvíz esetén említés szintjén szóba kerül. Pedig az 1876. évi jeges árvíz, majd az azt követő olvadás által okozott kár jócskán meghaladta az 1838. évit. Nem csak a Duna öntötte el az árterét, de a mellékfolyói is, beleértve az egész Tisza-vízgyűjtőt. Ezért méltán nevezhetjük ezt az árvizet a Kárpát-medence legnagyobb természeti katasztrófájának. Tetőzése február végére, március elejére esett. Ebben az időben Esztergomban Beszédes Sándor fényképész rendíthetetlenül rótta Esztergom városainak utcáit és dokumentálta az árvíz pusztítását. A Dunai Szigetek blog az ő fényképeivel emlékezik meg a 142 évvel ezelőtti árvízről.

Víz alatt az esztergomi Prímás-sziget

1876-ban három árvíz vonult le a Kárpát-medencében, amelyek kitűntek a többi közül tartósságukkal és az okozott anyagi kár tekintetében. A háromból két árvíz a Dunán folyt le, az első egy jeges, míg a második az olvadást követő esőzésekből kialakuló árvíz volt. Ugyanebben az időben árvíz vonult le a Tiszán is, a kettő Titelnél találkozott, amire addig még nem volt feljegyzett példa. 

Esztergom, Széchenyi tér

Az árvíz nem egyformán sújtotta a magyarországi Duna Dévénytől Orsováig tartó szakaszát. Pozsonyban az 1876-os árvíz mindössze a 13. legnagyobb volt, ha az 1809-1909 közötti évszázadot vizsgáljuk. Budapesten és az ország középső részén ez volt a második legmagasabb vízállás az 1838-as óta, ennek okaira ki fogunk térni. Újvidéken érdekes módon az 1876-os árvíz magasabban tetőzött az 1838. évinél. Ennek oka lehetett pl. az egyidőben áradó Tisza visszaduzzasztó hatása.

Esztergom, Széchenyi tér

Különösen nagy károkat szenvedett Komárom, Vác, Újpest, Óbuda és a Csepel-sziget mellett Esztergom is. Esztergomon beül a legnagyobb pusztítás a Tabán városrészben volt, de a Vízivárosban (nomen est omen) is sok ház került víz alá 1876 tavaszán. Emberéletet az árvíz nem követelt a városban. Az árvízzel elborított terület meghatározása nehézkes, ugyanis Beszédes Sándor a tetőzés előtt egy nappal fényképezte a várost és nem maradt fenn szakszerűen megszerkeszett térkép az elöntésről, sőt még az esztergomi vízmércétől sem várhatunk segítséget, mivel nem tudjuk hol volt a 0 pontja 1876-ban.

Esztergom, Széchenyi tér

1875/76 tele rendkívül csapadékos volt, a csapadék pedig a nagy hidegek (min: -17 fok) miatt hó formájában hullott. A Duna már decemberben befagyott, bár időszakos enyhülés miatt Karácsony táján jégmentessé vált. Néhány nap múlva azonban visszatért a dermesztő hideg és a Fejér és Tolna vármegyei szakaszon az előrehaladott szabályozás ellenére jégdugók képződtek. Január folyamán az egész Dunát jég borította Pozsonytól Újvidékig, ez alatt Orsováig jégmentes volt a folyó. Az akadálytalan levonulás érdekében egy délről érkező felmelegedés lett volna ideális, azonban pont az ellenkezője történt. 

Esztergom, kispiac

Február 13-14-én Württembergből és Bajorországból enyhülést jeleztek, megindult az olvadás. Kiáradt a Rajna és az Inn is. Nyugat felől hamarosan a Kárpát-medencét is elérte a felmelegedés, miközben a Dunán Gerjennél dinamittal próbálták felrobbantani a jégdugót. Február 18-án érte el az árvíz Bécset, másnap átszakadt a balparti gát és a folyó elárasztotta a Morvamezőt. 20-án ért az árvíz Pozsonyba, ahol a város egy részét elöntötte, nyolcan életüket vesztették. Miközben Budapesttől északra megindult a jég, a fővárostól délre még szekerekkel közlekedtek rajta. 

Kilátás a Garam völgyére

Február 21-én Neszmélynél jégdugó alakult ki, amely Komáromnál még a Vág-Dunát is visszaduzzasztotta és az áradat elvitte a hidat is róla. Közben az enyhülő időjárás miatt a Vágon is megindult a jég. Töltésszakadás miatt víz alá került a Csallóköz jelentős része. Mindezek következtében Komárom városa sokszorosan megszenvedte az árvizet.

Kilátás Párkányra

Esztergom városaiból már 22-én jelentettek elöntést, de az árvíz kezdő dátumának február 23. délelőtt 9 órát szokás jelölni. Február 25-én tetőzött a vízállás 691 centiméterrel, majd körülbelül egy métert csökkent, de ettől még Esztergom egy része víz alatt maradt. Két nap múlva újra emelkedni kezdett a Duna. Február 28-án már 400 ház volt víz alatt, 800 családot költöztettek ki, nagy részük a szőlőhegyi telkükre menekült, vagy rokonok fogadták be őket a város magasabb részein. A vidéki városokból rendszeres sürgönyöket küldtek Budapestre, ezzel tudtukon kívül is megvetették a távjelző szolgálat alapjait. Egy ilyen sürgönyről a Magyar Nemzeti Levéltár is megemlékezett. A menekültek segélyezéséről a katolikus egyház gondoskodott.

A mai Kossuth Lajos utca a Szent Anna templomból

A meginduló és megakadó jégtáblák Esztergom alatt és Visegrádnál megakadtak, majd még sok helyen Vácott és lejjebb, de a jégdugó csak a február 25-i tetőzésért volt felelős. Az országot elborító hó gyors olvadása miatt árhullám vonult le Győr folyóin, különösképpen a Rábán, valamint a Vágon, a Nyitrán, Zsitván, a Garamon és az Ipolyon is. Mivel a torkolati szakaszuk már amúgy is víz alatt volt a Duna visszaduzzasztó hatása miatt, szépen sorban kiléptek a medrükből és végeláthatatlan összefüggő tengert alkottak a bal part mentén. 

Vízivárosi hajómalmok

Miután a jég már márciusban viszonylag gyorsan eltűnt a Dunáról a mellékfolyók tovább nyújtották az áradást. Az árvíz csak áprilisra vonult le teljesen, de még májusban is kitartott a nagyvízi helyzet, akadályozva a Esztergom újjáépítését és kitakarítását. Esztergomban sem ember, sem állat nem veszett oda, kisebb nagyobb mértékben összesen 400 ház állt vízben, közülük összedőlt 23 épület, amibe nem számolták bele a statikai okokból később lebontott házakat. 

Pór Antal tér és a Deák Ferenc utca

Március 2-án így írtak az esztergomi helyzetről:
„Február 22.-e óta máig víz alatt áll városunk és vidéke. A vízállás legnagyobb magasságát 25.-én érte el, ekkor 21 láb és 10 hüvelyk (691 cm) magasan állt a víz. A tetőzés után hirtelen apadni kezdett s leszállt 19 láb 1 hüvelykig (604 cm). Február 27.-én azonban újra emelkedett, s  máig növekvőben van, jelenleg 20 láb 10 hüvelyk (660 cm). Nincs is remény gyors apadáshoz, mert Győr vizei, a Vág és a Zsitva áradásai folyton táplálják az árt. Tíz napja a város nagy része, 400 ház, víz alatt áll. Legalább 800 család van kiszorítva lakásából. Mily pusztulást fognak találni, ha visszatérnek. Mintegy 12 ház máris bedőlt, sőt emeletes házak is kezdenek repedezni..." 

Táti vámház

Szintén március 2-i beszámoló:
"Az árvíz naponként növekedett, a kár kiszámíthatatlan. A komáromi jégtorlódás folytán február 23-án reggel 9 órakor városunkat elöntötte az árvíz, ettől kezdve folytonosan el van árasztva, az egész Duna utca, Ároksor, Tóthi utca, Dorogi út, Kiskereszt utca, Szél, Rózsa és Liliom utcák, Tabán városrész, Buda és Öreg utcák alsó részei egy hét óta víz alatt állnak. Különösen Tabán városrészben a Tóthi út házai szenvednek annyira, hogy kétséges, vajon ezen házak, a víz lefolyása után lakhatók lesznek-e. Jelenleg 15 ház ledőlését jelentették be. Minthogy a házak egy hét óta víz alatt állnak. A víz ma, március 2-án is növekedett, és kilátásunk nincsen, hogy hamarosan ezen utcákból lefolyhasson, aggódunk, hogy a szilárdabban épült házak is romba fognak dőlni." 

Összedőlt házak a Tabánban

Március 4-én a következő volt az árvízi helyzet Esztergomban:
„A német utcát és a temető alját kivéve egyetlen utcánk sincs mely a víztől mentes volna. A kerekded fekvésű szabad királyi város északról, délről és nyugatról körül van véve, mondhatni körül folyva. Legszebb utcái, mint a Duna utca a Duna medre fölött 4 lábnyi (1,2 m) magas vízben áll. Tereink, mint a Széchenyi, Szent Anna és Gábris-tér csak csónakokkal közelíthető meg bármely irányból, a Kispiacon a csatornákon folyt be a Duna vize. Aki ma e városban kíváncsiságból vagy szükségből sétát kíván tenni, egy negyedóra alatt azt befejezheti, miután több időt igénylő sétánál csónakra vagy dereglyére van kényszerítve..." 

A Tabán a Szt. Anna templomból

Esztergom közönsége 1838-ban árvíztáblákkal jelölte meg a történelmi vízállást, közülük 16 darab ma is látható szerte a városban. ismeretünk szerint 1876-ban nem készültek hasonló táblák, amelyek megkönnyítenék számunkra az árvíz szintjének meghatározását (aki mégis tud ilyenről, kérjük szóljon!).

Az 1876-os esztergomi árvíz szintjéről egy külön cikk készült. Itt olvasható.

2018. március 18., vasárnap

Beépült Szent Miklós szigete


Szigetszentmiklóson egy igen szép példáját láthatjuk annak, hogyan őrizte meg a város szerkezete és utcahálózata egy dunai sziget emlékét.

Ráckevei (Soroksári)-Duna, szemben a Duna sor 6-7 házszámai (Fortepan: 91139)

A Taksony, Dunaharaszti és Szigetszentmiklós között elterülő hatalmas ártéri öblözetben ma már alig csordogál a Soroksári-, vagy másik nevén a Ráckevei-Duna. Szentmiklós és Taksony között az ártér szélessége — ahol a Duna szélessége jelenleg csupán 60-80 méter — eléri az 1,4 kilométert, de ez nem azt jelenti, hogy ezt a hatalmas térséget csak a Duna töltötte ki az 1872-es lezárás előtt. Itt magasodott a Taksonyból nézve Taksonyi-, Harasztiból nézve a Haraszti-sziget, amely a neve ellenére ugyanaz a sziget. Talán a régen feledésbe merült Közönséges(=közösségi)-sziget oldhatná fel ezt a névvitát...

Ebben az öblözetben volt még egy sziget a szentmiklósi oldalon, amely már a magyarországi térképezés hőskora előtt elveszítette sziget jellegét. Ahogy mostanára az összes többi környékbeli sziget is. Éppen ezért a neve sem maradt fenn, illetve ahol említik Kis-szigetként, vagy Kis-zátonyként utalnak rá. Annak ellenére, hogy legalább negyed évezrede nem sziget már viszonylag későn épült be. 


A szentmiklósi Kis-sziget szép orsó alakja kirajzolódik a HÉV állomástól északkeletre elterülő városrész utcahálózatában. Az állomásról a Május 1 sétányra lépcsőzve  már érzékelhető az a szintkülömbség, amely biztonságos magasságba emelte a vasúti síneket az ártér fölött. A Május 1 sétánytól a Duna felé haladva átkelünk a régi Duna-medren és elérkezünk a sziget délnyugati csúcsához. Innen két utca indul ki, a Bíró Lajos utca a mellékági parton, a Gyula diák sétány és  a Duna sor pedig a Duna főági oldalán, hogy aztán valahol a végtelen előtt találkozzanak a Hókonyparttal szemben. E két utca öleli körül az egykorvolt szigetet, miközben a Bíró Lajos utcával nagyjából párhuzamos íven futó Horgász és Rév utca jelöli ki számunkra a csepel-szigeti part ívét. 



1930-ban a térképek még néhány háztól és két pirosbetűs kocsmától eltekintve erdőt jelölnek a területen. A fentrol.hu oldalon található 1979 márciusi légifotó pedig már előrehaladott állapotban találja a szigeti (szub)urbanizációt. Elvileg már 1872-től, a gubacsi zárógát megépülésének időpontjától lett volna lehetőség beépíteni ezt az ötven hektárt, hiszen az árvizek ettől kezdve elvileg nem fenyegették a Ráckevei-Duna partján lévő településeket. Kataszteri térképek szerint a Kis-sziget már 1882-ben fel volt parcellázva nagyjából a mainak megfelelő telekméretre. A beépítés azonban az 1960-as évekig váratott magára, amikor szinte egy varázsütésre Csepeltől Tassig nyaralók kezdtek gombamód kibújni a parti és szigeti ártereken.



Miközben Szigetszentmiklós városa hízott, a Ráckevei Duna folyamatosan szűkült és csökkent a felülete. Részben az elégtelen vízutánpótlás miatt, hiszen a medret jóval nagyobb víztömeg szállítására "tervezte" a természet, és részben a nyaralók (ebben az esetben emberek és nem épületek) révén, akik évtizedekig hordták szorgalmasan a zöldhulladékot, a sima komunális hulladékot és a sittet a nádasba. 1979-re 7 hektár nádas nőtt fel a Ráckevei-ág medrében. A szukcesszió révén e nádas egy jó része ma már fűzerdővé alakult át. Másik részét rendszeresen irtják, hogy a parton élők zavartalanul csónakázhassanak ki a pár centi mély vízben a nyílt Dunára. 



Az alaposan túlterjeszkedett Szigetszentmiklóson manapság többen élnek már, mint pl. jóval városiasabb arculatú Esztergomban vagy Vácott. A szigeti rész is alaposan beépült, de őrzi emlékét a régen letűnt koroknak is. Találhatunk itt frissen épült bauhaus-forma kockalakóházat, régi villákat, nyaralóházakat, iparos műhelyeket, összedőlt raktárakat, és egy bunkerhez hasonlító három emeletes betonmonstrumot. A letűnt korok egy egészen más aspektusát kutatva jártuk be a szigetet egy esős-borongós márciusi hétvégén.


Vajon őrzi-e még a táj a folyó és a sziget formakincsét? Vagy az építkezések és az eltelt negyed évezred elmosott minden mederformát? Röviden összefoglalva, az utcahálózat jóval többet megőrzött a szigetből, mint a terep. A viszonylag egysíkú és lapos városrészben az esőzés némiképpen segítségül szolgált a lejtők irányának meghatározásában. 

Prekoncepció volt, hogy a domborzat kelet-nyugati metszetében a legmélyebben fekvő terület az egykori mellékág területe a Bíró Lajos utca és a Horgász utca között. A Bíró Lajos utcától a sziget közepe felé fokozatosan emelkedik a térszín, majd a Duna sor felé ellaposodik. Nos, a valóság erre érdekes módon rácáfolt. 


A Horgász utca esetében az előzetes elgondolás beigazolódott. A HÉV sínek alatti terület vízelvezető árkai dugig megteltek vízzel, minden mellékutca az egykori meder irányában engedte le a csapadékvizet. Ha egy kicsit több eső esik valószínűleg még teljesebb valójában mutatkozik meg a régi Duna érzés. A sziget mellékági peremét kirajzoló Bíró Lajos utca felé a térszín észrevehetően emelkedik, a kerítések alapozásába beépített lépcsők egyértelműen utalnak a szintkülönbségre. Elérve a városrész gerinceként is jellemezhető utcát meg is dőlt az egyik prekoncepció. A Bíró Lajos utca nemcsak a fő közlekedési űtőér Szigetszentmiklós ezen részében, de a legmagasabb gerinc is, ahonnan minden irányban lejt a terep. Ez azt jelenti, hogy a csapadék a két oldalon álló telkekbe folyik be az utcáról. Keresztutcák esetében pedig konkrétan  előfordul, hogy egészen a Dunáig csorog az út szélén összegyűlő csapadék, például a Szegfű utcában. Nagyon úgy fest tehát, hogy a Kis-szigetnek szabályos orsó alakja ellenére aszimmetrikus keresztmetszete volt; a mellékági partja jellemzően magasabban volt, mint a főági. Természetesen azonban az is elképzelhető, hogy mindez a későbbi (útépítéssel összefüggő) feltöltések eredményeképpen jött létre. 


Ennél pontosabban talán csak egy földmérők által használt GPS-szel lehetne meghatározni a terület domborzati viszonyait, felkutatva egy legkevesebb 250 éve eltűnt szigetet.

2018. március 14., szerda

Érd és Batta közös szigete


Dunánk folyása, medrének vonala sokat változott a földtörténeti korok alatt, ám még a legutóbbi párszáz évben is figyelemre méltón alakult. A régi térképek tanulmányozása során olykor meglepő változásokra figyelhetünk fel, hiszen akár egy emberöltő alatt átalakulhat a táj. Évtizedek alatt inkább a természeti katasztrófák vagy az utóbbi időkben az emberi beavatkozás következményeit fedezhetjük fel, így az egykori híradásokban kutatva sejthető meg ezek oka. E térképek részleteiben öröm az elmélyedés, különösen, ha az lakóhelyünk környékét, jól ismert, netán kedvenc helyeinket ábrázolja.


Írta: Süle Zsolt és Szávoszt-Vass Dániel
Térképek: mapire.eu, maps.hungaricana.hu


Hamzsabég szigete 1825-ben (forrás: maps.hungaricana)

Érd (Hamzsabég), Tököl és (Százhalom) Batta között volt régen egy sziget. Majdnem Tököl is birtokosnak mondhatta magát, de a határ éppen a sziget keleti partján húzódott. Batta és Érd testvériesen megosztoztak a Sánc-hegy tövében álló szigeten. Az északi része Érdé, a déli Battáé volt. Aztán ez a sziget valamikor 1862-1880 között eltűnt a térképekről és a Dunáról is, valószínűleg mindörökre. Ebben a cikkben térképek segítségével állítunk emléket ennek a kicsiny szigetnek, amely mint jéghegy csúcsaként egy jóval nagyobb zátony víz felé kerülő része volt, amíg minden bizonnyal a hajózás érdekében el nem kotorták.

Az 1783-ból származó alábbi térképpel mintegy 8 emberöltőre, 235 évre tekintünk vissza folyónk életére Érd –Százhalombatta környéki részén. A Duna íve mentén jól felismerhetők rajta a környék ma is meglevő tájékozódási pontjai:
  • az akkor még szabályozatlan Benta patak völgye,
  • Érd Óvárosa, a Beliczay-sziget,
  • a ma Érd – Százhalombatta közötti magaspartnak nevezett Sánchegy és Attila vár.
A magaspart vonalában ekkor még két sziget volt félig látható, az egyik a tököli part mentén.

Mappa territoria Érdiense, et Tárnokense, praedia item Berke 1783 (forrás: maps.hungaricana)
  
Rengeteg térképen szerepel a sziget, de különös módon csupán egyetlen olyat találni, ahol a nevét is feltüntették. Ez a név pedig több kérdést vet fel, mint amit megválaszol: Kátsás-sziget. Kácsás-sziget ugyanis létezik most is Százhalombattánál, bár egy párhuzammű kapcsolja a parthoz, de ez a Kácsás-sziget a várostól délre fekszik, Dunafüred városrészben. Elképzelhető, hogy az elkotort sziget neve öröklődött át a másik battai szigetre?

Az alábbi képen még feltüntették az 1834-es kisvízi állapotokat, amikor a sziget és a zátony a legnagyobb terjedelmében mutatkozott a Dunán. Nagyvíz esetén nem rajzoltak be semmit, nyilván az árvizek teljesen ellepték a Kátsás-szigetet.

Kátsás-sziget 1850 (forrás: maps.hungaricana

Egy további speciális térkép példa 1862-ből, amin feltüntették a kiterjedt zátonyokat és szigeteket, a Bercsik Alajosné és Stigler Ferenc érdi molnármester malomhelyeit mutató térrajz:

Zátonyok Érd alatt 1862-ben (forrás: maps.hungaricana)

A területtel ismerkedésként a következőkben tekintsük át régiónk legkorábbi professzionális térképeit, az Osztrák-Magyar Monarchia idején készült katonai felmérések modern technológiával digitalizált változatait.
Az Első Katonai Felmérés (1763-1787) titkos anyagként készült, ezért nem ismert pontosan egyes részeinek a keletkezési időpontja. Érdemes az 1783-as állapotokat bemutató térképeket az eredeti oldalon (kép aláírásában a link) böngészni! Itt kipróbálható az elektronikus térkép megjelenítés látványos funkciója: a korabeli és a jelenlegi térképek egyidejűleg, egymásra vetítve tekinthetők meg. Ehhez a képernyő jobb felső sarkában levő vezérlő dobozban az ’Opciók’-ra kattintva a két csuszkával az alaptérképek és a történelmi térképek átfedésének/áttetszésének mértéke állítható be az egyidejűleg nézegetéshez.

I. kat felmérés 1783. (mapire.eu)

Ebben az időszakban feljegyeztek egy nagy árvizet a Dunán: „1775. február 15‐17. között a Duna elárasztotta és összedöntötte Pest és Buda lakóházainak felét (611 házat). A 764 cm‐es tetőző magasságot elért árvíz nyomán kezdett hozzá Pest vezetése – a mai Lehel tértől a Soroksári útig húzódó – árvízvédelmi töltés megépítéséhez. Ezzel a város vezetése Pest árvízvédelmét megoldottnak tekintette. Pedig a veszély nem múlt el. Az 1824‐től készített Duna Mappáción dolgozó mérnökök tudták, hogy a folyó szabályozatlan volta bármikor hatalmas árvíz előidézője, kiváltó oka lehet. A jeges árvíz veszélyeire a pest-budai állóhíd tervei hívták fel a figyelmet. A szakértők állásfoglalása egyértelmű volt: "nem a hídpillérek, hanem a Pest‐Buda alatti rendezetlen, zátonyos Duna‐szakasz ad okot félelemre.”

A Második Katonai Felmérés (1806-1869) között készült, a saját korában szintén titkosként kezelték. Az érdi szelvények egészen pontosan az 1859-es állapotokat tükrözik.

II. kat felmérés 1859. (mapire.eu)

A magasparttal szemben a sziget láthatóan egyre kisebb. Vajon milyen változások voltak az áramlási viszonyokban, ami ezt eredményezte?

Erre az időszakra esett az 1838 évi nagy pest-budai jeges árvíz, amiről érdemes tudni, hogy az nemcsak a fővárost érintette súlyosan:
„Az árvíz a Duna‐völgyben roppant károkat okozott. Volt olyan falu (pl. Albertfalva), ahol egy ház sem maradt,…”, „A gyors pest-budai apadásnak azonban nagy ára volt: a hatalmas jégtömeg a Budafoki Dunaágban újra meg újra elakadt, a víz pedig oldalirányban tört utat magának, elöntve Albertfalvát, Tétényt, Érdet, a teljes Csepel‐szigetet és a Duna bal parti síkságának mélyfekvésű területeit.”

Az árvíz 100. évfordulójára készült Budapest Székesfőváros kiadványa sok érdekes további részlettel szolgál: http://mtdaportal.extra.hu/books/nemethy_karoly_a_pest_budai_arviz.pdf

A Harmadik Katonai Felmérés (1869-1887) érdi és battai szelvényeit 1880-ban térképezték fel. Ebben az évben már nem lelték meg a térképészek a szigetet. Hová tűnhetett? 

III. kat felmérés 1880. (mapire.eu)

Ezen térkép részleten már mesterséges mederszabályozást, nagyobb volumenű áramlás szabályozási munkák eredményét láthatjuk, miszerint a Csepel sziget partjainál párhuzamművek épültek. Ezek mára teljesen eliszaposodtak, feltöltődtek és beerdősödtek, azaz a pert részévé váltak.

A Sánchegy alatt jól megfigyelhető, milyen változás történt a partvonalban az első felméréstől napjainkig. Ugyanez a második és a harmadik felmérésnél is megvizsgálható. Ezek alapján az látható, hogy az első és a második felmérés között jelentős partvonal és nyilván meder változás volt, aminek következtében a szigetek fokozatosan eltűntek valamikor 1862-1880 között!

A Kátsás-sziget eltűnése gyanúsan egybeesik a Soroksári-Duna gubacsi teljes lezárásával, melyre 1872-ben került sor. Ha nem a Duna egyharmaddal megnövekedő vízhozama mosta el, akkor a hajóutat kotró hajók termelhették ki.

Végül még egy aktuális, a vízügy által időszakosan aktualizált hajózási és gázló információkat tartalmazó térképet mutatok meg. Ez az aktuális vízállás adatok mellett a hajózásra alkalmas medret mutatja meg. Amin már nyomát sem látjuk a mederben az egykorvolt Kátsás-szigetnek; a kotróhajók remek munkát végeztek...


E jegyzetemmel bíztatom a kedves olvasókat, a lakhelyükhöz közeli, vagy más általuk ismert vízfolyásoknál tájékozódjanak hasonlóan: az interneten elérhető térképek és szöveges információk felhasználásával kerüljenek közelebb környezetük múltjához. Kívánok sok élményt a keresésben és meglepetéseket, amiről van mit beszélgetni, közeli és távolabbi ismerősökkel megosztani!

2018. március 8., csütörtök

A Rábca négy torkolata IV. - Ötrendes-érre dűlő


Elérkeztünk a győri Rábca torkolatáról szóló sorozatunk utolsó epizódjához. Tulajdonképpen már nem is Győrben járunk hanem Abdán, méghozzá 1986-ban, ahol a harmadik részt befejeztük. Ebben az évben nem messze az 1-es út Rábca hídjától, és nagyon közel Radnóti Miklós sírhelyéhez munkagépek jelentek meg egy régi Rábca-fattyúág helyén abból a célból, hogy Győrből Abdára helyezzék át a torkolatot.

Árvízkapu a Rábcán Abdánál (forrás: wikipédia)

Mint ahogy Róma sem egy év alatt épült fel, az új Rábca-torkolat kialakításához is kellett körülbelül négy év. A Nógrád c. lap 1987 február 11-én remekül összefoglalta az építkezés okait és az új meder paramétereit:
"Árvízkaput építenek Abdánál a Rábca folyón. A mintegy 50 millió forintért felépülő berendezéssel a dunai árhullámok levonulása idején teljesen elzárhatják a Rábca medrét, s megakadályozhatják azok visszaduzzasztó hatásának érvényesülését. A Dunán levonuló árhullámok ugyanis Gönyűnél beáramlanak a Mosoni-Dunába, s azon keresztül a betorkolló folyókba. A Rábca több mint 60 kilométeres szakaszán tökéletes árvédelmi biztonságot teremtő árvízkapu terveit már elkészítették az észak-dunántúli vízügyi igazgatóság szakemberei, és 1990-ig felépítik a létesítményt. 

Ez a vízügyi építkezés kiegészíti azt az ugyancsak fontos beruházást, amely már folyamatban van a Rábca folyó torkolati szakaszán. E program keretében Győrnél 3 kilométeres szakaszon új mederbe terelik a Rábca vizét. Az új mederszakasz a gátakkal együtt az idén elkészül. Fenékszélessége 18 méter lesz, amihez mindkét oldalon 36 méter széles hullámtér csatlakozik. A szabályozással lehetővé válik, hogy a régi, csaknem 5 kilométer hosszú mederszakaszt a pihenés, az üdülés szolgálatába állítsák. A régi torkolatnál megépült zsilipen és az árvízkapun keresztül az említett mederszakasz vizét az igényeknek megfelelően lehet szabályozni. 

A munkák befejeztével a Rábca a jelenlegi torkolatától jó néhány kilométerrel északra folyik majd a Mosoni-Dunába. Ez nemcsak az árvizektől óvja meg Győr északi városrészét, hanem a belvizektől is mentesíti a korábban gyakran veszélyeztetett városi területeket." 
Az árvizeknek 4,5 kilométerrel hosszabb utat kellett megtenni ezentúl, ha fel akartak kúszni a Rábcáig Gönyűtől. Lehetett volna ez 6,6 kilométer is, de éppen a Rábca-torkolat áthelyezésével egy időben készült el a Püspökerdei-átvágás Győrben, amely az uralkodó ÉNY-i szelet becsatornázta a belvárosba. A 30 évvel ezelőtti földmunkák révén alaposan átalakult a táj, az ember átvette a tájformáló szerepet a folyóktól. 

Épül az új Rábca meder Abdánál (fentrol.hu 1987. április 25.)

Gyakorlatilag itt a cikk véget is érhetne. Abdától keletre kiástak egy 2,5 kilométer hosszú új medret a Rábcának, keresztül a szántóföldeken. Ez a nyomvonal nem volt minden előzmény nélkül. A torkolatnál felépült az árvízkapu, mely hídként is funkcionál az arrafelé közlekedőknek. Győr vesztett egy folyót, így 1990 óta már kevésbé szolgál rá a megtisztelő "folyók városa" elnevezésre. Át kellett írni néhány sort a földrajz könyvekben, mint amikor a Rába vesztette el a Rábcát mint mellekfolyót 1906-ban. 

A Rábca új torkolata a Szigetköz felől

A Dunai Szigetek blog írásában mindig az a legjobb pillanat, amikor az eredeti témából kiágazik egy újabb hajtás, majd az szárba szökken. Valahogy így volt ez a PhD tanulmányokból kihajtó bloggal is. Az abdai új torkolat után nyomozva ugyancsak a fentrol.hu honlapon fenn van a környékről egy 10 évvel korábbi, 1976 nyarán készült légifelvétel is, ahol még nyoma sem kellene, hogy legyen az új medernek. Pedig ott van a nyomvonal. Egy keskeny, kissé kanyargós fasor képében, amely a Radnóti sírtól egyenesen tart a Duna felé, de közvetlenül a töltés előtt eltérül keletre, azaz lejtőirányba. 

Az előrejelzett meder Abdától keletre (fentrol.hu 1976. nyara)

A Mosoni-Duna jobbparti töltése terelgeti ezt a fasorral szegélyezett kis vízfolyást Pinnyéd irányába, ahol végül belevész a Nagy-Tákó kanyarulat helyén felnőtt erdőbe. Ugyanezt látjuk kissé más szemmel az EOTR 73-332 szelvényen. A térképészek állandó vizet jelöltek benne. Elképzelhető, hogy ez a névtelen patak egykor a Rábca egyik túlfolyója, azaz fattyúága lehetett? 

EOTR 1:10000 szelvény 73-332

Elképzelhető, természetesen. De miért lenne névtelen? Remek online térképtáraink vannak Magyarországon, ahol egy névtelen pataknak is percek alatt lehet nevet találni. A Mapire.eu kataszteri térképei között megtaláljuk Abdát is egy 1856-os felmérésen. Dűlőnevekkel együtt szerencsére. A dűlőkön nadrágszíj-parcellákat látunk, tagolásuk kirajzolja a vízfolyás fenti ábrázolásokkal megegyező kanyarulatait. És ott találjuk mellette a feliratot: "Ötrendes érre (dűlő)". Bátran nevezhetjük eztán a jelenkori Rábca folyó alsó szakaszát ezzel a névvel.

Már majdnem a végére értük, de nem mehetünk el még egy érdekesség mellett!

A névadó Ötrendes-érre dűlő (mapire.eu)

1856-ban Abda település a Rábca bal partján áll, házai az 1-es út két oldalán sorakoznak. Ott a hol jelenleg is. De vessünk egy pillantást az alábbi kéziratos térképre 1761-ből: 

Mappa geometrica fluvii Arabonis ramos duos continentis... 1761 (maps.hungaricana.hu)

Bár déli tájolású a kép, Abda szembeötlően nem a főút mellett fekszik, hanem rásimul a Rábca túlfejlett kanyarulatára. Pont arra az oldalra, amelyet a kanyarulatfejlődés dinamikája elmosna. 1761-ban még láthatjuk a Rábca híd védelmére épített "tarisznyavárat" és a mellette lévő vámházat. Az elmosódáson kívül az árvizek is fenyegették a települést, és nem csak a Rábca, hanem a Mosoni-Duna is rendszeresen kiöntött, hiszen a rajkai zsilip ekkor még nem volt meg. Nem véletlen, hogy a sok viszontagság következtében — oly sok más magyarországi településsel együtt — Abda is kénytelen volt átköltözni. Méghozzá a székeskáptalan tulajdonában lévő, a főútnál magasodó, ármentes Pityer-dombra. 

A Rábca tájformáló (faluköltöztető) erejére a falu régi helyén kápolna emlékeztet, tőle nem messze az ember tájformáló (folyóköltöztető) erejére pedig egy zsilip, amely megosztja a Rábca vizét a régi és új meder között.

...Mindeközben a torkolattól Pinnyédig még mindig nyomozható a régi Ötrendes-ér vonala. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...