2018. február 23., péntek

Insulam Insulatos Vocatam - Zsigmond király kolostora Kisorosziban


Rendkívül érdekes és fontos cikk jelent meg a legújabb Várak, kastélyok, templomok magazinban (XIV. évf. 1. szám) egy Szent Zsigmondról elnevezett kolostor kapcsán. Laszlovszky József cikkében a számomra eddig teljesen ismeretlen kolostort egy nemrég előkerült oklevél alapján (kimondatlanul) a Kisoroszihoz tartozó Verőcei-szigetre feltételezi. Az elmélet azonban néhány földrajzi szempontot nem vesz figyelembe, ezek tisztázásával szeretnénk a kolostor helyszínének beazonosítását segíteni.

Valaki ráismer? A Verőcei- és jobb oldalt részben a Kőgeszteri-sziget 1984-ben

Sokat foglalkoztunk már a Dunakanyar régészeti emlékeivel és próbáltunk ezek elhelyezkedéséből a folyó mederváltozásaira következtetni, de őszintén meg kell vallani, ez a verőcei Szent Zsigmond kolostor mindeddig nem került szemünk elé. Mint a cikkből kiderül nem véletlenül. Mindössze annyit lehetett tudni a kérdéses középkori létesítményről, hogy 
  • Verőce közelében állt, 
  • 1452-ben V. Miklós pápa rendelkezésére a pálosok átadták a karmelitáknak
  • Később Szent Zsigmond néven egy malmot említenek vele kapcsolatban

Romjai, elhelyezkedése, alapításának dátuma, további sorsa ismeretlen. A nemrég fellelt oklevélben azonban új információk kerültek elő. 1414. június 30-án keltezték azt az oklevelet, amelyet Zsigmond király európai utazása egyik állomásán, a svájci Agaune-i Szent Móric kolostorban készült. Itt átadjuk a szót Laszlovszky Józsefnek:
"Az oklevél megfogalmazása szerint az épület a váci egyházmegye területén lévő "Marus" és Voaretza", azaz Maros és Verőce között, egy dunai sziget melletti elhagyott területen fekszik. [...] A latin szöveg egyik furcsa részlete a hely leírásánál az "Insulam insulatos vocatam" szavakat használja. Vagyis mintha a sziget szigetéről lenne szó. Ez pontosan ráillik a Szentendrei-sziget északi végének Verőce felőli oldalára, ahol korábban egy különálló kis sziget volt, a kettőt csak egy keskeny Duna-ág választotta el. A parton pedig a római őrtorony maradványai mellett egy középkori épület részleteit is azonosították a régészek. Az oklevél szövege lehetővé teszi, hogy ezeket a régészeti nyomokat összekapcsoljuk az említett Szent Zsigmond kolostorral..."
A "Kisoroszi-sziget" 1770-ben

A cikkben illusztrációként szerepel az alábbi 1770-ben készült Kisoroszit ábrázoló térkép, rajta a Kismarosi-, Martuska-, és a Szentendrei-sziget.  Mivel a Váci-ágban látható Verőcei-sziget szerepel a kép közepében, úgy véljük, hogy a szerző kimondatlanul ezen a helyen azonosította a Szent Zsigmond kolostort. Az ötlet, hogy a Duna kellős közepén egy középkori kolostort feltételezzünk egyáltalán nem valóságidegen.

Láttunk már ilyet például Dunapentelénél is. 

És még számtalan más helyen találunk Duna árterére épített monostorokat, a Szentendrei-szigeten például Szigetmonostornál. A verőcei-szigeti helyszínnel kapcsolatban azonban van néhány probléma, amelyről a cikk nem beszél. 

  • Az általam ismert régészeti szakirodalom nem ismer a Verőcei-szigetről, sőt a Szentendrei-sziget északi partvidékéről középkori romokat. Római romokat igen; őrtornyokat is például a hosszúréti kikötőerődön kívül. Egy kolostor szükségszerűen nagyobb alapterületű, mint egy római őrtorony, vagy kikötőerőd, valamint logikusan egy kőben szegény területen a középkori kolostorok épülnek a római romok anyagából, tehát a nagyobb eséllyel találnak meg egy nagyobb kiterjedésű középkori romot, mint egy ezer évvel azelőtt épült, később szétbányászott, méretében kisebb római katonai létesítményt. 


  • Egyáltalán nem biztos, hogy a Verőcei-sziget létezett a középkorban. A legelső térkép, amelyen szerepel, a már említett 1770-es térkép Kisorosziról. De megtaláljuk a néhány évvel később készült I. Katonai felmérés szelvényén. Érdekes módon, 1880-ban a Verőcei-szigetet zátonyként jelölik. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a XVIII. sz. végén létezett, azt nem, hogy öt évszázaddal korábban, a kolostorépítés fénykorában is ott volt. Természetesen érthető, hogy a jelen helyzetből vonunk le következéseket a múltra. De ez a feltételezés nem zárja ki azt sem, hogy a sziget létezett, sőt a klímaoptimum miatt alacsonyabb dunai vízállások miatt jóval nagyobb területű volt. És éppen emiatt akkoriban még alkalmasabb volt az emberi megtelepedésre, mint 5 évszázaddal később. 

  • Láttunk már ilyet például a Helembai-szigeten.

Verőcei-zátony 1880.

  • Maros és Verőce között attól függően változnak a szóba jöhető szigetek, hogy Kis-, avagy Nagymarost értünk alatta. Értelemszerűen utóbbi esetben egy tágabb térbeli előfordulást feltételezhetünk, hiszen a szórásba beleesik a nagymarosi Sólyom-sziget is.
      
  • Azonban kiindulhatunk olyan földrajzi formákból is, amelyek a jelenben már nem, de a múltban még létezhettek. Itt a bizonyítás sem is olyan nehéz, mint ahogy elsőre tűnik. Kismaros mellett ott találjuk a Duna-réti-szigetet, melyre már csak a kerékpárút íve emlékeztet, vagy a tökéletesen ismeretlen és még a Dunai Szigetek által sem feldolgozott (de már elnevezett) Kisoroszi-szigetet. 
Külön bejegyzést is megérne e sziget története, hiszen egyike a Szentnedrei-szigetet felépítő 4-5 jégkorszaki szigetmagnak. Ezek a szigetmagok a pleisztocénben alakultak ki, amikor az olvadó alpesi jég hatalmas mennyiségű kavicsot hordott le a Dunán és teregetett szét a mederben. A Szentendrei-sziget helyén felépülő  különálló kavicszátonyok között dunai mellékágak kanyarogtak. Közös jellemzőjük, hogy a folyásirány szerinti csúcsokon érik el a legnagyobb magasságot, ettől távolodva fokozatosan simulnak bele az ártérbe. Két legszebb példájuk Takács Zoltán térképén is előtűnik; az egyik Kisoroszinál, a másik pedig Szentgyörgymezőnél, Váccal szemben. Kisoroszi legmagasabb "csúcsa" 121, Szentgyörgymezőé pedig 115 méter. Kettőjük között egy ősi Duna-meder húzódik, legnagyobb mélysége 102 méter körül van. Ez ma is egy árok, benne mezőgazdasági művelés folyik az ármentesítés óta. Azonban a régi térképek mindegyike (köztük a fenti kettő is) jelöl benne vizet.

A Verőcei-szigetnél ágazott ki a Váci-ágból és már Tahitótfalu közigazgatási határán belül, a Kecske-sziget északi csúcsánál torkollott bele a Szentendrei-Dunába. Nagyon is valószínű, hogy a középkorban Kisoroszit egy Duna-ág választotta el a Szentendrei-sziget többi részétől. Ennek bizonyítéka lehet az is, hogy Kisoroszi a szigeti településekkel ellentétben Nógrád vármegyéhez tartozott. Konklúzióként elmondható, hogy ha ennek a Kisoroszi-szigetnek nem volt középkori neve, vonatkozhat rá az oklevélben olvasható "Insulam insulatos vocatam" kifejezés. 

Az egykori Duna-ág nyomvonala (a kép jobb oldalán sötéttel) 1956-ban

Egyetlen megjegyzés erejéig érdemes kitérni a "hajómalom, vagy vízimalom" kérdésre is. 
"A hajómalmokra a 14. századtól vannak egyre növekvő számú adataink Magyarországról, kora újkori térképeink pedig százával mutatnak a Dunán ilyeneket, sokat éppen olyan kis szigetek közötti csatornákban, mint ami Kisoroszi mellett található."
Ez nem teljesen fedi a valóságot, a dunai hajómalmokat a leggazdaságosabb módon a sodorvonalon volt érdemes üzemeltetni, olyannyira, hogy se szeri, se száma a dunai hajósok panaszainak és pereinek, miszerint a hajómalmok akadályozzák a folyami közlekedést. Lassabban folyó, sekélyebb mellékágakba legfeljebb telelni, vagy javítani vonták be a malmokat, nehogy a zajló jég kárt tegyen bennük. Tehát hajómalmok bárhol lehettek a főágon, működésükhöz nem volt szükség szigetek közti kis csatornákra. 

Ivóvízkutak a Verőcei-sziget mentén

Még egy komoly érv szól a Verőcei-szigeti helyszín ellen, erről egy 1975. év tavaszi légifotó árulkodik. 1975 tavaszán épült ki Kisoroszitól északkeletre, végig a Duna partján az az ivóvízkút-rendszer, amely Budapestet is ellátja friss, parti szűrésű dunavízzel. A munkálatok során a folyóval párhuzamosan ásott árok a régészek figyelmét sem kerülte el, a szentendrei járás régészeti topográfiájában szóba kerülnek olyan leletek, amelyek ebből az árokból kerültek napvilágra. Középkori emlékről nem esik szó. Mondhatnánk, hogy ez az árok a Szentendrei-szigeten húzódik, de az alábbi kép szerint egy leágazás érintette a Verőcei-szigetet is. Romokat itt sem találtak.

Előfordulhatott az is, hogy a sziget északi részét a kolostorral a sodorvonal vándorlása elpusztította, de a mederbe süllyed romokat egy folyami kotrás megtalálta volna. Mint ahogy előkerült a Dunából Pentele monostora és Bölcske római emlékei.

Ivóvízkút-hálózat épül 1975 tavaszán a Verőcei-sziget keresztgátjánál (fentrol.hu)

Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a jövőben sem fognak romok előbukkanni a Verőcei-szigeten. Sőt, ennek örülnénk a legjobban, de egyelőre semmi nem utal arra, hogy a vértanú burgund királyról elnevezett Szent Zsigmond kolostora ezen a helyen rejtőzne. 


Ajánlott irodalom:

Várak, kastélyok, templomok 2018. február XIV. évf./1.

2 megjegyzés:

bloggerman77 írta...

Az apátság szó hallatán mindenkinek egy Pannonhalma, Zirc, Ják, Zsámbék stb. méretű templom jut eszébe a hozzá tartozó kerengős kolostorral, pedig sok olyan apátság, kolostor volt, aminek temploma alig haladta meg egy falusi plébániatemplom méretét, és a hozzá tartozó kolostorépület egy udvarházét - s utóbbi gyakran fából volt. Tehát nem biztos, hogy nagy épület volt ez a Szt. Zsigmond kolostor

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Ez valóigaz. Hacsak nem épült alapozás nélkül és fából ez a kolostor valami látható nyoma kellett, hogy maradjon. A római őrtornyok 9*9 méteres alapterületükkel többnyire remekül fennmaradtak.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...