2017. december 29., péntek

Tél a Buki-szigeten


Nemrég térképeken mutattuk be a váci Buki-sziget névváltozásait, most egy téli kirándulást teszünk ezen az alaposan átalakított szigeten. Ezúttal a kutatás tárgya az volt, honnan kap vizet a mellékágában kialakított horgásztó, illetve milyen felszínformák jöttek létre a Kompkötő- és a Buki-szigetek lezárása következtében. 


Ha felülről nézünk az egykori szigetre nem is biztos, hogy sikerülne elsőre felismerni. Egy nagy erdőterületet látunk, amelyben épületek bújnak meg. Az erdőben két tavat találunk, egy töltés vágja ketté őket, ami összeköti a partot az épületekkel. A főági part vonala megszakítás nélkül folytonos, semmi nyoma, hogy ez a terület valaha egy sziget volt.


Sajnos ezen a töltésen nem lehet bejutni az egykori Buki-szigetre, ugyanis az a kerítéssel körülzárt váci vízműhöz vezet. Szerencsére a sziget alsó csúcsánál, ott ahol a Felső-Gombás-patak meredek árka kiér az ártérre van egy másik töltés, ez akadályozza meg, hogy a horgásztó vize visszaömöljön a Dunába. Ezen a töltésen van egy kapu, de ezt nem az ember, hanem a víz számára nyitották. A rajta lévő rácsnak nem az a feladata, hogy az ember ne juthasson be, hanem az, hogy a halak árvíz idején ne juthassanak ki, de a friss víz beáramoljon.


Persze a körülötte mindenhol lukas kerítés miatt ezt a feladatát képtelen maradéktalanul ellátni. A betonépítmény megsüllyedt, kibillent, a kerítést az állatok és emberek több helyen kikezdték. Légifotók alapján felépülése 1964-1974 közöttre tehető.



A töltéstől délre ártéri erdő nőtt fel a régi Duna-mederben, öntözéséről a Felső-Gombás-patak, másnéven a Kőhídi-árok vize gondoskodik. A Buki-halastavakból 2017. december 5-én nem volt megfigyelhető kifolyás erre a területre. Célszerű minél magasabb szárú gumicsizmában bejárni ezt a területet. Ahhoz, hogy kiérjünk a főághoz még egy töltésen át kell mászni, ez a második töltés a Dunával párhuzamos. Funkciója lehet a vízmű és a halastó megvédése, de mivel a fent látható kapun amúgy is bejut a víz a mellékágba és elöntheti onnan is a szigetet nem valószínű, hogy feladatát el tudja látni.


Főleg kavics borítja a főági partot, de ez az üledék a Kompkötő-sziget felé folyamatosan elaprózódik és agyagossá válik a lassab vízáramlás miatt. A fák viszonylag közel nőnek a vízhez, így csak alacsony vízállásnál lehet alattuk elsétálni. A sziget belsejében, a vízmű épülete körül hatalmas nyárfák sorakoznak, azazhogy csak sorakoztak. 2017. december 5-én éppen munkagépekkel folyt a kitermelésük. 


A Buki-sziget észak felé egyre inkább egy áthatolhatatlan, süppedős, vizenyős talajú ártéri erdőbe megy át a vízmű melletti rendezett park-jellegű területből. A felső mellékág partja a szigeten végig körbe van kerítve drótkerítéssel, melyet a rádőlő és belenövő fák rongálnak folyamatosan. Egykor ez is a Duna medre volt, beerdősülése a töltés megépülése után rohamos gyorsasággal zajlott le, valószínűleg az amúgy is sekély meder is szerepet játszhatott a folyamatban. A mellékág déli részének feltöltődése később, 1970-1980 között fejeződött be. 


A Buki-sziget felett 30-40 méter magas, meredek partfal emelkedik. Az 1970-es évektől kezdődően fokozatosan beépült nyaralókkal, ezért a Tópart utcáról, ill. a Horgász közből nem nyílik lejárat. A Tópart utca végén az erdőben le lehet mászni a meredélyen, itt található a felső horgásztó vége. Vizenyős terület ez, a partfalból összegyűlő szivárgó vizek, valamint a Kompkötő-sziget mellékágából érkező Duna víz táplálják azt a kis erecskét, ami kisvíz idején is táplálja a horgásztavakat. 


A két kisváci sziget között egyre terebélyesedő ártéri erdő rengeteg úszó és lebegtetett hordalékot kötött meg. Az utánpótlás sajnos folyamatos. A Kompkötő-sziget mellékágába bekerülő uszadékfa ha át is jut a félköríves zárógáton a Buki-szigetnél felnőtt erdőben halmozódik fel a szeméttel együtt. Várható, hogy a két mellékág nyílt vízfelületei tovább fognak csökkenni a közeljövőben. 


Üledékfelhalmozódás mellett egy rövid partszakaszon jelen van az elmosódás is. A Buki-sziget felső, főági partján érdekes jelenséget lehet megfigyelni. Az ártéri erdő fái közé a hullámzás keskeny fjordokat vájt. Az agyagos üledéket a beáramló, majd visszahúzódó hullámok a tölcsértorkolatokra jellemző mozgással magukkal ragadják. Több ilyen látványos áramlási csatorna alakult ki ezen a rövid szakaszon.


A Buki-sziget töltéséről szétnézve még felrémlik az egykori sziget, a két horgásztó szélessége őrzi a régi Duna-meder emlékét. Közepes és magas vízállásnál élő kapcsolata van mindkét irányból a Dunával, friss vizet is nyerhet onnan, friss halivadékkal együtt. A táj azonban már olyannyira átalakulóban van, hogy félő, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Kompkötő-sziget is hasonló vagy még rosszabb sorsra juthat. 

2017. december 19., kedd

A Rábca négy torkolata I. - Nagy-Tákó


A Rábca négy torkolata címmel indítunk útjára egy rövid sorozatot, amelynek témája Győr, a folyók városa és az izgága Rábca folyócska, amely hol itt, hol ott, hol pedig amott torkollott olykor a Mosoni-Dunába, olykor a Rábába. A torkolat vándorlásánál néha az ember is bábáskodott és volt olyan is, hogy egy komplett hidat kellett hajóra rakni és az új folyóágra átszállítani. 

A Rábca torkolat 1940-ben, Győrben

Kezdő bejegyzésünkben megpróbálunk a lehető legtávolabb visszamenni az időben, hogy a Rábca legkorábbi visszanyomozható torkolatát megtaláljuk. Nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen Győr város terjeszkedése sok nyomot eltüntetett. Előtte azonban tisztáznunk kell néhány alapvető földrajzi fogalmat a folyóval kapcsolatban. 

Először is, a Répce és a Rábca ugyanaz a folyó. Tehát Répcelak és Rábcakapi eltérő nevük ellenére ugyanannak a folyónak különböző szakaszán helyezkednek el. A felső szakaszt, amelyik az alsó-ausztriai Rozália-hegységben ered, közel a burgenlandi határhoz Répcének hívjuk, azaz arrafelé már inkább Rabnitznek. Hollenthon körzet Blumenau/Virány települése felett a Spratzbach és Thalbach patakok összefolyásától számítva Győrig 127 kilométert tesz meg egy részben kiegyenesített, ásott mederben. Magyarországra Zsirától nyugatra lép be, hazánkra eső vízgyűjtő területe összesen 2676 négyzetkilométer. Medre Répcelakig javarészt természetes, ez alatt jobbára már mesterséges. Kapuvár és Osli településektől északra, már a Hanság területén felveszi a Rábából kiszakadó - egykori malomárok - Kis-Rába csatorna vizét. Innentől kezdve már Rábcának nevezzük. A Rábca keleti irányban, csatornázott mederben folyt Győr felé és most éppen a Mosoni-Dunába önti másodpercenként átlagosan 20 köbméteres vízhozamát. 

Szabályozását már az Esterházy család megkezdte 1775-ben. Korábban is végeztek rajta esetleges szabályozási munkálatokat, mint például 1568-ban, amikor Bécsben halhiány lépett fel a Fertő-tó vízszint-csökkenése miatt. A kiküldött bizottság fedezte fel, hogy özv. Nádasdy Tamásné a Répce teljes vízhozamát elvezette a Hanság felé, amely addig a Fertő-tóba folyt. Tekinthetjük ezt a XVI. századi állapotot a Rábca nulladik torkolatának. 

A Répce folyó (Lengyel Mihály képe)

Ez a nulladik torkolat is ideiglenes lehetett, hiszen szárazabb időszakban a Répce vízhozama is kevés volt a Fertő-tó medrének nedvesen tartásához. Csapadékos időszakban pedig a tó túlcsordult és a Hanságon keresztül a Mosoni-Dunába talált lefolyást. De az is előfordult, hogy egy nagyobb dunai árvíz átlépte a Mosonmagyaróvár és Győr közötti folyóhátat és némi vízfelesleg átfolyt a Fertő-tó felé. 

Győr felett a régi medreket már alig lehet nyomozni, a kanyarogva feltöltő folyószakaszok találkozásánál nagyon sok régi meder elvándorolt, átszakadt vagy megsemmisült. Még a régi térképek sem nyújtanak elég támpontot a Mosoni-Duna egykori kanyarulatának, a Nagy-Tákó fejlődéstörténetéhez. 

A Rábca első rekonstruálható torkolata valószínűleg a Püspökvár tövében volt, ahová a Bercsényi-liget helyén 1908 után feltöltött mederben érkezett. Kérdéses annak időpontja, hogy mióta "használta  ezt a medrét a Rábca, valamint az, hogy természetes meder volt-e, avagy a győri várépítések miatt vezették arra mesterségesen. A pontos helyszín meghatározása is bizonytalan, hiszen a Győr feletti mederfejlődés során a Nagy-Tákó kettős kanyarulata folyásirányban folyamatosan vándorolt. A Rábca és a Mosoni-Duna közötti keskeny folyóhátat mindkét folyó pusztította oldalazó erózióval; A Rábca délről, a Mosoni-Duna pedig északról. Feltételezések szerint valamikor a korai középkor során volt egy pillanat, amikor ez a földhát átszakadt — elmosta a rajta vezető római hadiutat — és a Mosoni-Duna elfoglalta a Rábca alsó medrét. Így a Rábca torkolata hirtelen mintegy két kilométerrel feljebb került, az akkoriban még önálló Győrsziget és Pinnyéd községek közé. 

Medervándorlás Győr térségében (XVI. század - Somfai A.)

Az új torkolat valahol a pinnyédi Fő út és Kunszigeti út kereszteződésétől délre található vizenyős területen lehetett (lásd alábbi kép). Közvetlenül 3-400 méterrel a torkolat előtt a Rábca egy hatalmas "U" alakú kanyarulatot írt le Gorkijváros és az 1-es út által körülölelt területen. 1784-ben már biztosan nem folyt benne a Rábca, lefűződésének oka és ideje nem ismert. Feltételezhető, hogy természetes kanyarulatfejlődés során fűződött le. Nagy része ma is nyílt vízfelület ill. nádas. 

A nádas rejti a nagy-tákói Rábca torkolatot.

A Rábca után vizsgáljuk meg a Mosoni-Duna korabeli helyzetét is! Győr felett, az egykor bővizűbb Mosoni-Dunán, az első képen látható fordított "S" kanyarulat valahol a győri Szúnyog-szigetnél kezdődött, követte a régi Püspökerdei mellékág vonalát egy darabon, de azt fiatalabb korábban elhagyta és két túlfejlett kanyarulatot tett meg. Egyet Sárás, egyet pedig Pinnyéd felé. Mint már volt róla szó, Pinnyédtől délre vette fel a Rábcát. A Nagy-Tákó kanyarulat ma is nyomozható a Püspökerdő mélyebben fekvő részein, valamit az 1950-ben Győr részévé vált Pinnyédtől keletre. 

Valamikor a XVII.-XVIII. század során a Nagy-Tákó Sárás-Pinnyéd közti alsó kanyarulata átszakadt Győr-Révfalu mellett. A felső, püspökerdei kanyarulat megmaradt, a Nagy-Tákó félszigete pedig rövid időre szigetté vált, amelyet nyugatról az új meder, keletről pedig a Nagy-Tákó határolt. 

Az ősi táj vázlata Győr környékén (Borbíró-Valló)

Egyetlen komoly kérdőjel merülhet fel a Nagy-Tákóval kapcsolatban, amely kérdés nem érinti a Rábca-torkolat elhelyezkedését; Merre folyt tovább a Duna, a Rábca-torkolat alatt? A kérdésre három egyformán lehetséges válasz adódik:
  1. Győrszigettől északra, az 1908-ban kimélyített meder helyén
  2. Győrsziget és a bécsi külváros között
  3. Mindkét irányba
Amit ezzel kapcsolatban tudunk: 1784-ben, az első katonai felmérésen a Nagy-Tákó kanyarulat külső íve már csak egy vékony mocsár és a Rábca Győrsziget és a bécsi külváros között ömlik a Mosoni-Dunába. De ez a torkolat már a következő rész témája lesz. 



Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • http://www.sze.hu/ep/arc/irod/SA2001_GYORdomborzmedervand+SUMMARY/
  • http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/009_raba.htm
  • https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3277
  • http://www2.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0013.pdf
  • https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/16173/view/?pg=1&bbox=-870%2C-7126%2C10995%2C193
  • http://www.vasiszemle.hu/2008/06/keszei.htm
  • http://www.digitalisrabakoz.hu/webimages/files/gyorsovenyhaz_hancz_gabor_a_rabca_szabalyozas_tortenete.pdf

2017. december 9., szombat

Lépcső a Gödi-szigetre


A keresztgátról egy már majdnem teljesen betemetett lépcső vezet fel a Gödi-szigetre. Körülötte már felnőtt az erdő, sőt az egykor közvetlenül a vízpartról induló lépcsőfokok a hordalékfelhalmozódás és ártéri szukcesszió következtében már egy erdő kellős közepére kerültek. Talán senki nem emlékszik már, hány lépcsőfoka volt...

Előtte...

A maga nemében egyedülálló ez a lépcső, a hely történetével még csak ismerkedők könnyen azt gondolhatják, hogy ez az egyetlen emberkéz által alkotott létesítmény az egész szigeten ha a sarkantyúkat nem számítjuk ide. Kevéssé ismert tény, hogy a két világháború között a Gödi-sziget magánkézben volt és az egyik tulajdonos nyaralót is épített rá. Ezt az épületet elsodorták a történelem viharai, de a betoncölöpeiben még ma is hasra lehet esni a lépcsőtől pár méterrel északabbra, a sziget közepén.

Földrajzos szempontból a lépcső sokat tudna mesélni. El tudná mondani, hogy az 1945-1950 közötti építése óta milyen ütemű volt itt a hordalék felhalmozódása. A keresztgáton kiülepedő iszap és szerves anyag rétegek a mai napig folyamatosan emelik a talaj szintjét, ezáltal a lépcső egyre mélyebben süpped el az ártéren. Többé kevésbé kilenc lépcsőfok pereme látszódott ki az ősszel lehullott avarból és az alattuk lévő — a lépcsőfokokat síkos lejtővé változtató — iszapból. 

Némi söprögetés és lapátolgatás után további két lépcsőfokot lehetett elővarázsolni az üledékek alól. Többet azért nem, mert ahhoz már a jelenlegi talajszint alá kellene menni, ami sokkal komolyabb földmunkát igényelne és ahelyett, hogy megkönnyítené, inkább megnehezítené a lépcső használatát. Nem is beszélve arról, hogy a mélyben megbúvó lépcsőfokokat már birtokba vehette az erdő és behálózhatták a közeli fák nagyobb gyökerei. Ne feledjük, a Gödi-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része!

Utána...

Éppen ezért továbbra is rejtély marad, hány további lépcsőfok rejtőzik a föld alatt. Ha tippelni kellene, a lépcső az egykori keresztgát szigeti oldaláról, annak koronaszintjétől indulhatott, de ezt a szintet a lépcső előtti térségben már teljesen ellepte és megemelte a hordalék. 

A dolgot nem hagyjuk annyiban, a lépcső feltárásának lesz egy második köre is, amikor egy környezetbarát módszerrel próbálunk e kérdés végére járni! :) 

2017. december 6., szerda

Hogyan nevezzelek, Buki-sziget?


Valamikor 1911 és 1929 között épült meg az a töltés, amely a kisváci parthoz kapcsolta a Buki-szigetet. Ennek megépülését a szigeten található vízmű indokolta, amely a parti szűrésű kútjaival hozzájárult Vác város ivóvízellátásához. A töltés pedig hozzájárult a Buki-sziget eltűnéséhez, amely nem is olyan régen vette fel ezt a nevet. Úgy, hogy azelőtt 60-70 évvel már volt egy névváltoztatási esete...


A töltés építésének idejéről vannak más adatok is, például Ihrig Dénes "A magyar vízszabályozás története" c. munkájában — a Gödi-sziget keresztgátjával együtt — 1937-1940 közöttre datálja a "Kőhídi-sziget" parthoz kapcsolását. 1973-ban, amikor a könyvet kiadták a Kőhídi-sziget elnevezés már anakronizmus volt, hiszen már Buki-szigetet látunk az 1929-es vízisport térképen. Továbbá az építés időpontja is tévedés, ugyanis a töltés 1929-ben már szerepelt az angyalos vízisport térképeken. A Vác-Budapest és az Esztergom-Vác közötti szakaszt ábrázoló térképlapokon egyaránt. Ám az Ihrig-féle leírás felvet egy kérdést. Mi is volt az a Kőhídi-sziget? 

1929. Buki-sziget

Hogy megérthessük mi is volt az a Kőhídi-sziget, először azt kell tisztázni mi volt az a Buki-sziget. 1929-ig megyünk vissza az időben, ez az első általam ismert alkalom, hogy térképen ez a név jelenik meg. A sziget mellett látunk egy Buki-csárdát közvetlenül a Felső-Gombás patak torkolata alatt. Kaphatta volna a csárda a szigetről a nevét, de mivel már lelőttük a poént tudjuk, hogy a sziget kapta a csárdáról. A Buki csárdának  már nyoma sincs, maga alá temette a DCM kikötője és a hozzá vezető út. Egykor ott állhatott a magaspart peremén, valahol a kerékpár útról is jól látható telefon torony tövében. 

1911. Kőhídi-sziget Duna helyszínrajza

Ha időben visszafelé haladunk a következő térkép 1911-ben készült. A Duna helyszínrajzán 1:5000-es léptékben láthatjuk a fenti szigetet egy új (régi) névvel; Kőhídi-sziget. Nem csupán a szigetet látjuk, hanem a környező homokzátonyt, azaz a partot kisvízi helyzetben. A parton ott van a Buki csárda, valamivel feljebb, a patak partján pedig a Kőhídi csárda. A Kőhídi csárda felett pedig ott magasodik két kőhíd; a régebbi országúti és az újabb vasúti. Régi és híres híd ez, sok csatát látott már; Tragor Ignác így ír róla: 

"A város északi végétől, Kisváctól mintegy ezer lépésnyi távolságra egy magas árok keresztezi az országutat. Ezt az árkot a természet maga alkotta. A Naszályon és naszályalji szőlőhegyeken Ordító-ároknak folytatása ez, mely a Buki-sziget előtt szakad a összegyülemlő esővíz törte magának ezt az utat a Duna felé. Az Dunába. Ez a hosszú árok a Naszálytól a folyamig csak az egy ponton volt áthidalva, ahol most a Kőhíd van."
Tragor Ignác: Vác története 1848-49-ben (részlet) 
Így már könnyen meglátható az összefüggés, a stratégiai helyen lévő híd mellé stratégiai helyen lévő csárda települt, átvette annak nevét és a csárda nevét átvette a hozzá legközelebb eső dunai sziget is.

Előfordult, hogy a térképészek elkavarták a sziget nevét és a kismarosi Kőgeszteri-szigetnek adták, mint például az "angyalos" Pilis turistatérképen. (Ez a térkép egyidős az 1929-es vízisport térképpel és már a Buki-sziget elnevezés szerepel ezen is.)

1846. Harsányi-sziget

A Kőhídi-sziget elnevezés előfordul még 1883-ban, 1863-ban és 1852-ben is, ahogy egyre távolodunk a jelentől és közelítünk a legrégebbi ismert szigetnévhez. Átugorjuk az 1848-49-es harcokat, amelyből bőven kijutott a környéknek és megérkezünk 1846-ba, amikor először találkozhatunk a Harsányi-szigettel (és Balogh A. vízimolnár karójával, ahová a hajómalmokat kötötték ki). Ott látjuk a korabeli váci malomipart a hajóúttól balra. Megszokott helye lehetett a Harsányi-sziget az őrlésnek, 1826-ban Melczel János térképrajzoló is megemlékezik róla a "lassan fogyó" szigetekkel együtt. 
"A Gomb kötö sziget belöröl többször el öntött retekböl és körül még alatsonabb erdöböl áll, mellyel együtt az iszapon a sziget is nevekedik. A Harsanyi és Wátzi szigetek el öntött barna iszapos földü rétekböl állanak, reseznként szakadozó partjaik vannak és lassan fogynak. A bal Duna partja a 71dik Táblán a Szék és Sáncz hegy alatt a hegynek folytatása magos, meredek, agyagos kövétsel vegyes földböl álló, általjába viz forrásos és iszapos karaju. A 67dik Tábla végén és a Sántz hegy alatt hasonló tulajdonsagu a kö hidi patakig. A kö hidi patak gyenge forrasbul ered, és soha sem dagad meg nagyon. A kö hidi kortsma az elött malom volt, de a kevés viz miatt meg változtatott." 
"A Dunán levő malmok, ambár a sebjén állanak kissebb vizkor nem őrölhetnek, és a Harsányi sziget mellé hurtzolkodnak."
 1826. Július 7. Melczel János
A Harsányi elnevezés egyaránt eredhetett személynévből, ill. a hársfa szóból. 

1826. Harsányi-sziget Duna Mappáció

Ha lenne módunk az időben tovább menni bizonyára kerülnének még elő Buki-sziget nevek. Most azonban megállunk annál amit tudunk. A mostanában használatos Buki-sziget nevet valamikor 1911 és 1929 között kapta ez a földdarab. Levéltári kutatásokkal bizonyára lehetne pontosítani a dátumot, hiszen az is lehet, hogy volt egy átmenet amikor párhuzamosan használták a két nevet, de az is lehet, hogy a vízisportok kialakulásával egyszerűen a közelebbi csárda nevére keresztelték az errefelé evezők. Valamivel rövidebb idő intervallum alatt zajlott le a Harsányi-Kőhídi csere 1846-1852 között. Talán egyszer az is kiderül, hogyan és miért zajlott ez a csere. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...