2017. szeptember 17., vasárnap

Vulkán költöztette el a vajdasági falut a Duna mellől


1783. nyara semmiben sem hasonlított a korábbi évekhez. Emberemlékezet óta ez volt a legforróbb nyár, a nap azonban nem aranyszínűen, hanem vörösen tűzött. A gabona elszáradt a földeken, a levegőt mérgező gázok ülték meg. Megsokasodtak a halálesetek, az emberek pedig babonás félelemmel kutatták az okát; mi okozhatja azt a mérgező ködöt, amely olyan sűrű volt, hogy a tengeri hajók sem mertek útnak indulni. 


Párhuzamos félsziget-rajzok c. augusztusi bejegyzésben már volt szó róla, hogy a sokác lakosságú Szond falu az egyik pillanatban még ott áll a Duna árterébe mélyen benyúló félszigeten (I. katonai felmérés, 1783), a másik pillanatban (1788) már sakktábla-alaprajzú települést látunk három méterrel magasabban és három kilométerrel keletebbre. A költözés oka meglehetősen prózai; a Duna árvizei okozták, azonban ha már az árvíz okait is megvizsgáljuk sokan megrökönyödnének. Talán amiatt, mert kevés dunai árvíz vezethető vissza egyértelműen egy vulkánkitörésre.

A XVIII.-XIX. század fordulóján nem Szond volt az egyetlen település, amely kénytelen volt elköltözni a Duna mellől. Ha az ember veszi a fáradságot és a mapire.hu honlapon az első és második katonai felmérést szinkronizálva végigszalad a Duna mentén több elköltözött falu témájú cikket is írhatna a Dunai Szigetekre. Az ismertebb települések közül elköltözött például Csepel, Őrsújfalu, Sükösd és Érsekcsanád. Kákony és Pandúr pedig soha nem épült újjá Baja mellett. E kb. hetven éves időintervallumban a Vajdaságból és a Bánságból további nyolc település költözött biztonságosabb (magasabb) térszínre. A költözés pontos időpontja néhány falunál konkrét eseményhez kötődik, mint pl. Csepel mai helyére költözése az 1838-as jeges árvíz után, máshol ezt csak hosszas kutatás után lehetne megállapítani. A vajdasági Szondhoz például 1783-1788 között érkezett az a pusztító árvíz, amely a végső lökést adta a település költözéséhez. 

Új-Szond tervrajza 1788. 

1783-1788 között, Bécsben mért vízállás adatok szerint 4 nagy és 4 közepes árvíz vonult le a Dunán. Minden egyes évre jutott egy nagyárvíz. Hogy ezek közül pontosan melyik volt az, amely Szond lakóit elűzte nem lehet tudni. Azt viszont lehet tudni, hogy melyik volt az a vulkánkitörés, mely az árvizeket okozta.

Szondhoz legközelebb 650 kilométerre találunk működő vulkánt, ez pedig a Vezúv Nápoly mellett. Csakhogy nem a Vezúv volt felelős a település sorsáért, hanem egy majdnem ötször olyan távol lévő párja, amely nem is olyan közismert. A vajdasági falu végzetét okozó vulkán 3100 kilométerre, északnyugat felé található egy óceán közepén. Érdekessége, hogy nem pontszerűen tört ki, hanem egy hosszú hasadék mentén. A Laki kitörése az egész világon éreztette hatását.

1783. június 8-án egy 25 kilométer hosszú hasadék nyílt fel a Grímsvötn vulkán közelében, Izlandon. 8 hónapon keresztül, 1784 február 7-ig körülbelül 14 köbkilométer bazaltláva (hétszer töltené meg a Balatont) ömlött ki és 120 millió tonna kéndioxid került a légkörbe, ezen felül még 8 millió tonna hidrogén-fluorid is, amely az izlandi lakosság negyedét-ötödét, valamint az ottani állatállomány felét megmérgezte és elpusztította.

Európában szokatlan éghajlati jelenségek játszódtak le. A tomboló nyár után 1783-84 fordulóján emberemlékezet óta nem látott hosszúságú zord tél köszöntött be. A fagyokkal hatalmas mennyiségű csapadék is érkezett hó formájában. A nagy hideget decemberben, februárban és márciusban hirtelen érkezett felmelegedések szakította meg, ugyancsak számottevő csapadékkal. Mindegyik felmelegedési periódus árhullámot okozott a Dunán, a legnagyobb árvíz március végén, április elején érkezett nyugat felől, amikor a Dunát még jégpáncél borította. Az 1783 után bekövetkezett árvizek ugyan nem érték el az 1838-as jeges árvíz pusztítását, de gyakoriságuk és tetőzési magasságuk sok Duna-menti faluban ösztönözte költözködésre az embereket.

Az izlandi Laki hasadékvulkán (forrás)

A Laki kitörése az egész északi félgömbön éreztette hatását, tudósok még a francia forradalmat, valamint az azt megelőző rossz termést is a számlájára írják. Az 1783-84-es vulkánkitörést követő évtized átlagosnál hidegebb és csapadékosabb telei, valamint az azt követő árhullámok (a Duna mellett pl. a Maroson is) nem csupán a Duna-mente településszerkezetét alakították, hanem az egész Föld történelmére komoly hatással voltak.

2017. szeptember 10., vasárnap

Indul az Év Dunai Szigete 2017. szavazás jelöltállítása!


A Dunai Szigetek blog idén szeptembertől újabb médiaoffenzívát indít az Év Dunai Szigete szavazás népszerűsítése és ismeretterjesztés céljából. Amúgy is gyakorolni kell, hiszen jövőre más, kevésbé fontos dologról is lesz országos szavazás. :)


Mivel az utóbbi néhány szavazás polgárháborúhoz közeli helyzetben zajlott, kérjük kedves olvasóinkat vegyék figyelembe, hogy ez a szavazás nem országos politikai népszavazás, hanem egy természettudományos blog díja, amelyet nem is emberek, közösségek, települések, hanem dunai szigetek kapnak. 

A selejtezőre lehet nevezni az előző évek nyerteseit is, de az biztos, hogy a végső szavazáson nem vehetnek majd részt. Mivel a Zebegényi-sziget is szerepelt az utolsó két szavazáson, helyette is próbáljunk valami más szigetet javasolni. Több száz más létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni? Bármelyiket, ami a Dunán van/volt. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Kádár-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalon található címkéihez!

A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn, melyik kettő legyen ott a döntőben a blog nevezettjével kiegészülve (ez utóbbi csak a végső szavazás napján derül ki, de aki figyelemmel kísérte a idén blogot nem fog meglepődni). Általában a Dunai Szigetek blog jelöltjei (tavaly a Nagy-Sziga-sziget, alias Liberland és legutóbb a Fürdő-sziget) csúfosan leszerepeltek, idén mindenképpen jobb eredményben reménykedünk!

A nevezett szigetek közti selejtező október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig tart majd a "nagy" szavazás a három továbbjutóra. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható.

Szigetet nevezni lehet ehhez a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon.

Eddig már négyszer osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet, a kezdeti Dunakanyar dominancia után végre a dunaújvárosi Szalki-sziget nyert. Vajon idén ki lesz a befutó?


2017. szeptember 7., csütörtök

Pleisztocén ágyúgolyók Dunaszekcsőn



Dunaszekcsőn, a Lugio nevű római erőd maradék felét hordó Várhegy tövében érdekes dolgokat görget a Duna. Szépen lekerekített, leginkább ágyúgolyóra emlékeztető kövek hevernek szerteszét a löszfal tövében egy párhuzammű dunai oldalán. Világosszürke és barna színüket kihangsúlyozza az alattuk fekvő vörös színű agyagréteg. A leszakadt löszfal tövében nem csupán szanaszét gurult ágyúgolyókat találni, hanem a  fenti képen látható tömegesen cementálódott mészkonkréciókat is.

Egy félszigeten járunk, melynek anyaga a 2008-2011 között lezajlott rogyásos suvadásokból származik. Több mint egy millió köbméter anyag indult meg ebben az időszakban a Duna irányába, alaposan átrendezve a jobbparti medret, sőt időszakosan még egy sziget is létrejött. Utóbbit később elhabolta a folyó, de csak azokat a kellően laza és kellően apró szemcse méretű üledékeket vitte magával, amihez volt elég ereje. A tömött agyagot és a rajta ágyúgolyónak kinéző köveket helyben hagyta.


Ha egy ilyen ágyúgolyót kettétörünk, vagy keresünk egy olyat a parton, ami már kettévált megfigyelhetjük, hogy mindnek van egy kristályos magja és egy érdekes gömbhéjas szerkezete. Apró, átlátszó kristályok csillognak benne, körülötte sötétebb barnás elszíneződés látszik, majd legkívül a gömb színét adó anyag következik, mint egy tojás fehérjéje, ami körülveszi a sárgáját.


A rejtélyes ágyúgolyók kialakulásának megértése érdekében vissza kell utaznunk néhány száz ezer évet egészen a pleisztocén korig. Ekkoriban Dunaszekcső környékén hiába kerestük volna a Dunát, az egészen a Holocén legelejéig keresztülfolyt a Duna-Tisza közén Szeged irányába. Folyóvízi erózió hiányában zavartalanul hullhatott a száraz és hideg szelek által szállított por, melyet néha melegebb és nedvesebb periódus szakított meg, amikor a ma löszként ismert üledék közé ősi talajok kerülhettek. Olyan rétegsort képzeljünk el, mint egy diótortában a vékony csokikrém rétegek. Ezek a paleotalaj-krémek a torta felső részében még barnásak, ahogy megyünk lejjebb inkább vörössé válnak. 

Dunaszekcsőnél ez a torta mintegy 70 méter vastag. Két viszonylag jól elkülöníthető részből áll. Az alsóbb, ősibb löszök ún. mocsári agyagos löszök, vörösagyag, vagy vörös talajrétegekkel tagolva. Utóbbiak átnedvesedve remek csúszópályát képeznek a felette elhelyezkedő löszrétegeknek. Ezek felett homokosabb rétegeket találunk paleotalajokkal. A pleisztocén rétegek alja a Duna szintje alatt van, ugyanis a szekcsői Várhegy "csak" 50 méterrel magasodik a folyó fölé. 


Megvan tehát a torta krémje, a paleotalaj-rétegek, megvan a torta tésztája a lösz (iszapos homokliszt), de mik lehetnek a tésztában ezek a kerek ágyúgolyó-csomók?

A lösz egy száraz éghajlaton a levegőből kiülepedő por, szemcsemérete 0,02-0,05 milliméter. Tartalmazhat homok és agyag szemcseméretű részecskéket is. Magyarországon az egészen más kontextusból ismert sárga földnek is nevezik. A legfiatalabb üledékes kőzetünk, java része periglaciális területen képződött a pleisztocén korban. Jelentős mésztartalma révén válhatott kőzetté, ez cementálja össze a porózus anyagot olyan állékonyságúvá, hogy függőleges falakat képes alkotni. Ez a mész azonban a légkör széndioxidja és a csapadék által oldódik és mélyebb rétegekbe szállítódik a pórusokon keresztül. Mélyebb rétegekben újból kiválik és konkréciókat alkot. Ezek a csomók Legtöbbször gömb alakúak, de üregkitöltés esetén sokféle "baba" alakot is felvehet, ezeket nevezzük löszbabáknak. 


A löszbaba tehát nem más, mint mészoldatal átitatott, kőzetként "viselkedő" lösz. Ez alatt azt érthetjük, hogy mechanikai hatásra nem esik szét, mint az anyakőzete; a lösz. Lezuhanhat magasból, görgetheti a Duna hullámzása; egyben marad. És miután a folyó elhordta a beleomlott laza löszt, ottmaradnak az érdekesnél-érdekesebb formájú löszbabák.


Ajánlott és felhasznált olvasmány:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...