2017. június 27., kedd

Élményvonattal Wachauba


A nyári napforduló idején Wachauban gyakrabban botlunk turistákba. Végig, a Duna két partján megbúvó középkori városkákba, apró falvakba megelevenedik az élet alkonytájt, a folyó pedig megtelik kivilágított bécsi, linzi kirándulóhajókkal. Kigyulladnak a parton az őrtüzek, a mélykék égbolton felvillannak a tűzijáték első rakétái. És befut Magyarországról a NOHAB mozdony által húzott MÁV Nosztalgia élményvonata, melynek fedélzetén idén a Dunai Szigetek is felbukkant előadóként. 

Nappali fény csillan a Wachau éjszakai fényeit ábrázoló plakáton. 

Kétszeres öröm is volt, amikor a MÁV Nosztalgia Kft. felkérte a Dunai Szigetek blogot arra, hogy tartsunk előadást a Szentivánéji Álom Expressz utazóközönségének. Az egyik maga az ötlet volt, a másik pedig a célállomás, Wachau. Aki olvasta a 2014. év egyik leghosszabb leírását a blogon, tudhatja, hogy a Dunát kedvelő emberek számára Wachau szerelem első látásra. Különösen annak fényében, hogy a vonatos kirándulás éppen azt a szakaszt (Spitz-Dürnstein) érinti, mely három éve kimaradt. 

Az előadás témája az osztrák Duna-szakasz és benne Wachau volt, utóbbit már olvashatták, előbbiről pedig egy összefoglaló cikk a blogon is meg fog jelenni, különösen annak fényében, hogy a betervezett előadások közül csak egyet sikerült megtartani.

Szombaton reggel Kelenföldön gyülekezett a jelentős részben vasútfanatikusokból álló népes utazóközönség, hogy bevárja a Szegedről érkező Árpád motorvonatot. A gyorssínautóbusz hozta a szegedi utasokat az egész kirándulás kiinduló állomásáról. Kelenföldön az utasok átültek a kultikus NOHAB (Nydqvist och Holm Aktiebolag, ha jól tudom a M61-017) mozdony által húzott szerelvénybe — Ausztria felé. 


Menetrend szerint közel hat óra alatt tettük meg a Kelenföld-Dürnstein távolságot. Duna mellett csak Szőny-Komáromnál, Bécstől Tullnig majd Kremstől Dürnsteinig haladtunk. Két megállónk közül az első a 850 fős Dürnstein település volt, a városka fölé magasodó híres várával. Az osztrák zászló keletkezéséről, az őrgróf keresztes hadjáratáról és Babenberg Lipót herceg Oroszlánszívű Richárd királlyal való rossz, de annál jövedelmezőbb viszonyáról már beszámoltunk a vár kapcsán. Most végre a svédek által lerombolt falai közé is bejutottunk. 


Amiről a dürnsteini képek nem szoktak beszélni, az a vár mellett magasodó, homokcseppkő-szerű képződmények. A Wachau fő tömegét alkotó, a Cseh-masszívumhoz tartozó kristályos kőzetek lepusztulás formái a Velencei-hegység gyapjúzsákjaira emlékeztetnek. Dürnstein várát bábuként állják körül, egykor valószínűleg a várhoz közelebb is álldogáltak, de a kőművesek beépítették a vár falaiba. 

Metamorf bálványok Dürnstein várának szomszédságában

A 2017. június 24-én délutáni állapot szerint a Spitz an der Donau városába tervezett tűzijátéknak az égvilágon semmilyen létjogosultsága nem lett volna. Dürnstein vára alatt egyetlen eldobott gyufaszál percek alatt eltüntette volna az egész erdőt a hegyoldalban, ugyanis szemmel láthatóan hónapok óta nem esett elegendő csapadék a kifejezetten rossz víztartó képességű kőzetből álló hegyen. A fák levelei már leszáradtak, csak egy pár mimóza módjára összecsukódó akác dacolt a sivatagi körülményekkel. A hegy mindenképpen méltó volt nevéhez (Dürnstein = száraz szikla).

Az apátsági templom jellegzetes kék tornya

A tűző napon megtett kaptatóért kárpótolt a kilátás. Annak ellenére, hogy a Duna szintje fölött mindössze 150 méterrel magasodik belátható róla a Weissenkirchen-Hundsheim közötti szakasz (lásd alábbi térképet). Viszonylag ritka jelenség, hogy a Duna észak felé folyik, Aggsbach és Spitz között ez is előfordul (Magyarországon csak Esztergomnál fordul elő ez). Spitz alatt északkeleti irányba fordul, majd a magyar Dunakanyarban található Szent Mihály hegyhez hasonlóan megkerüli Dürnstein városát és Krems felé kiér a lapályosabb vidékre. 


Szemközt, Rossatzbach településnél nem a tipikusan osztrák, rakpartra emlékeztető Duna-partot látjuk, hanem egy homokos, sóderes fövenyen kialakított strandfürdőt. A vízerőművek alvízi szakaszain az elmosódás és a hajózás által gerjesztett hullámzás ellen lerakott terméskő-partvédelem itt rövid szakaszon megtörik a strandolók legnagyobb örömére. És a miénkre is, hiszen ez azt jelenti, hogy a folyó vízminősége strandolásra alkalmas. 

Dürnstein Rossatzbach falu irányában

A vár, ahol 1192-1193-ban Oroszlánszívű Richárd angol király raboskodott 1645 óta romos, miután a 30 éves háborúban a Dunáig előretörő svéd csapatok kifosztották és felgyújtották a környékkel együtt.  


Elpusztult a városka (lehet nyugodtan városnak nevezni, hiszen városfalai a mai napig megvannak) legnagyobb temploma is, a klarisszák temploma. Szerencsére az ágostonrendiek kolostora fennmaradt teljes barokk pompájában. A szobrokkal gazdagon díszített kék-fehér torony az egész folyókanyarulatot uralja. Maga a kolostor és a templom is látogatható, tágas udvara éles ellentétben áll a várost a Dunával összekötő szűk sikátoraival. 


A vártól nyugatra a Dunáig lefutó sziklafalak zárják el Dürnsteint a Wachau többi részétől. Biztos ami biztos alapon ezt két, a visegrádihoz hasonlóan a fellegvártól a Dunáig húzódú várfal erősíti meg. Ezt a közlekedésföldrajzi problémát a vasút- és alagútépítés oldotta meg, ekkor a hajózás kizárólagossága megszűnt. Krems és Emmersdorf közötti szakaszát Wachaubahn néven is ismerik, bár Emmersdorf után a vasút továbbhalad a Duna bal partján egészen Sankt Valentinig (Linz-Mauthausenen is túl). A Wachau-vonalat 1909-ben adták át a forgalomnak, a többi szakaszán már korábban megindult a forgalom. 


Dürnstein tövében, a jobb parton két egykori dunai szigetet találunk. Eredetileg az ősük még a bal parthoz feküdt közelebb, de a folyószabályozás révén átkerültek a túlsó partra. A Venedig- és Pritzenau közül csupán az utóbbi hasonlít még egy szigetre. Ezen a domború partszakaszon némiképpen kiszélesedik a folyó jobb partja — a balpart rovására, ahol a habok már a sziklafalat nyaldossák. 

Csak a napon nem ültek a parti vendéglátóipari egységben, amúgy tömve volt a part emberekkel. 

Dürnstein települése ötvözi a természetesen és mesterségesen kialakult köves partokat. Ahol nem a természet kövezte ki a meredek partfalat, ott az ember borított ki egy jó adag terméskövet. Amire szükség is volt, mert a Duna sodrása jelentősebb annál, amit esetleg Magyarországon megszokhattunk. A túlsó partra csónaknak álcázott komp visz át, menetrendje jóval sűrűbb, mint a magyar kishajóké. Legfeljebb néhány kerékpár fér rá, cserében villámgyorsan teszi meg a két part közötti pár száz méteres távolságot.  A Dürnsteinben szabadfoglakozásra szánt három óra hamar elszaladt, igyekezni kellett vissza a vonatra, ahol a korán visszaérkezőket egy visszautasíthatatlan lehetőség várta. 


Fel lehetett mászni a mozdonyba! Meglepődve vettük észre, hogy a mozdony ablakának kerete és a napellenző is fából van. Szemben pedig ott tátongott a dürnsteini alagút, amelyen keresztül át vezetett utunk tovább, Spitz an der Donauba, a három évvel ezelőtti wachaui kirándulás végállomására. Mindössze húsz perc vonatozás után célba is értünk.


A nap már lemenőben volt, amikor felértünk a Rotes Tor, azaz a vörös kapu nevű hágóhoz, amelyet a helybéliek vére festett pirosra, amikor a protestáns svédek áttörték a védvonalat a harmincéves háborúban. A vért azóta felitta a számtalan szőlőtőke, mely a tájegység világörökségi cím mellett még az 1955-ös osztrák függetlenség elérésében is elévülhetetlen szerepet játszott. A legenda szerint ezzel itatták a szovjeteket az államszerződés megkötése előtt és után is a derék sógorok. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe a tokajival pl... A régi templom és a Hinterhaus nevű vár tornyán még éppen utolsót csillant a leghosszabb nappal fénye, amikor elbúcsúztunk a kitűnő kilátást kockás terítővel, vacsorával, üveg fehérborral stílusosan ünneplő kirándulóktól, hogy megtekintsük a majdnem szentivánéji tűzijátékot a Wachauban. Szent Iván éjszakája ugyanis a június 23-ról 24-re virradó éjszaka. 


Ahogy a parton gyűltek a turisták és helybéliek, úgy gyűltek a folyón a kirándulóhajók. Megtalálható volt közöttük a legmodernebb utasszállító és a legősibb lapátkerekes gőzös is. Körülbelül tucatnyi kirándulóhajó manőverezett egymás mellett, hogy azért a szembejövők is elférjenek a viszonylag keskeny szakaszon. 

Nem csak tüzijátékban gyönyörködhettünk a spitzi mobilgát betonpadkáján, hanem abban is, ahogy a szemközti domboldalt felgyújtják a helybéliek. Néhány máglya ugyanis inkább a szélnek engedelmeskedve mozgott, nem pedig a tűzoltók vágyainak megfelelve. Látótávolságban, a folyókanyarulatokat is figyelembe véve helyezték el ezeket a hatalmas őrtüzeket, a tűzijátékot pedig elővigyázatosságból nem a hegyoldalban, hanem a Duna fölé lőtték fel. Látótávolságban négy, hallótávolságban három helyszín rakétáit láthattuk. Amint az utolsó rakéta is ellobbant még egy darabig néztük, ahogy a szemközti parton a tűzoltók küzdenek az erdőtűz ellen, majd igyekeztünk vissza a vonatra, hogy pontban 23.05-kor visszainduljunk Magyarországra. 


Köszönet az élményért és a meghívásért a MÁV Nosztalgia Kft. legénységének!

2017. június 22., csütörtök

Juhari Zsuzsanna-díj elismerő oklevelét kaptuk!


Óriási megtiszteltetésben volt része tegnap, június 21-én szerda délután fél háromkor a Dunai Szigetek blognak. Az idén másodjára meghirdetett Juhari Zsuzsanna-díj átadóünnepsége zajlott ekkor, melyre a blog is hivatalos volt. A pályázatra a tudományt népszerűsítő, ismeretterjesztő blogok nevezhettek, ill. nevezhették őket az olvasók. A pályázatokat szakmai zsűri bírálta el. 

A díj névadója Juhari Zsuzsanna, az Élet és Tudomány munkatársa volt, aki szenzációs és sokakat (köztük minket is) inspiráló régészeti témájú blogot írt emellett. Utolsó bejegyzése szinte éppen két éve íródott, utána augusztusban már szomorúan olvastuk halálhírét. Az ő emlékére alapították ezt a díjat, melyet minden év júniusában egy kis ünnepség keretében, pénzjutalommal együtt adnak át a szervezők. 

A zsűriben részt vettek Juhari Zsuzsa gyermekei; Székely Flóra és Székely Kristóf, rajtuk kívül Lente Gábor, a Tudományos Újságírók Klubjának alelnöke, Pásztor Balázs a TIT és az Élet és Tudomány képviseletében, valamint Dürr János, a Tudományos Újságírók Klubjának elnöke. Tavaly 21 nevezés volt, idén 70%-ban új nevezések érkeztek és a nevezett blogok száma 25-re emelkedett.

Tavaly a Pangea blog végzett az első helyen, az idei nyertes a Ritkán Látható Történelem blog (ritkanlathatotortenelem.blog.hu) lett, (bloggazda: Juhász Tamás), a TIT különdíját Molnár V. Attila kutatói blogja kapta (molnar-v-attila.blogspot.hu). Gratulálunk!


Elismerő oklevelet kapott a Dunai Szigetek blog, a Szabad Tudós természetbúvár, a FarkasSzem blog, a Kugi blog, és akiket esetleg kifelejtettem. 

Köszönet mindenkinek, aki nevezte a blogot és mindenkinek aki szerzőként hozzájárult a sikerhez! Folytatjuk a lassan 8 éve megkezdett munkát, így jövőre talán meg is nyerhetjük a díjat!

2017. június 13., kedd

Lesz dunai nemzeti park Bajorországban?


"Vom natürlichen Zustand ist die Donau hier weit entfernt."

Bergheim már a második olyan település, ahol a helybéliek nemet mondtak a bajor környezetvédelmi minisztérium kezdeményezésére, miszerint a Bajor-erdő és Berchtesgaden után egy harmadik nemzeti parkot is létrehoznának a tartományban. A Donau Auwald ártéri erdeje Neuburg a. d. Donau és Ingolstadt között helyezkedik el, és ha a helybéli földtulajdonosok tiltakozása folytatódik valószínűleg sohasem lesz belőle nemzeti park. 


Bajorországban jelenleg három terület pályázik a harmadik nemzeti park (Ein 3. Nationalpark für Bayern) megtisztelő címre, a Spessart Nyugat-Bajorországban található dombvidék, a Majna kanyarogja körül keletről, délről és nyugatról. A Rhön ugyancsak egy dombvidék a Spessarttól északkeletre, Türingia határán. És van egy harmadik jelölt is Bajorország szívében, a Duna partján.  

Németországban és Ausztriában már nem csupán a természetvédők kezdenek rájönni, hogy a Duna hajózó csatornává való alakítása és szinte a teljes szakasz vízlépcsőzése elhibázott döntés volt. Azóta sorra épülnek az erőművek mellé a hallépcsők, szakítanak ki a szántóföldekből mellékágnak való medreket, ahol lassabb a vízáramlás miatt a német szakaszról régen eltűnt fajok telepedhetnek vissza. Duzzasztóműveket nem valószínű, hogy fognak bontani, bár amerikai példa lenne erre is. 


A Neuburg és Ingolstadt közötti folyószakaszon két vízerőművet is találunk. A bergheimi és az ingolstadti duzzasztók 1970-71-ben készültek el, 7,5 méterrel emelik meg felvízen a Duna szintjét. Mintegy keretbe foglalják a leendő nemzeti parkot. Hogy lehet mégis, hogy a bajorok egy ilyen szabályozott szakaszra terveznék a legszigorúbban védett természetvédelmi területüket? Úgy, hogy a Dunát ezen a szakaszon helyenként 2,5-3 kilométer széles ártéri erdő övezi. Ez a tavakkal, holtágakkal, csurgókkal, patakokkal tarkított erdőt vágja ketté középen a Duna. A neuburgi duzzasztó alatt még csak 70 méter széles, de a duzzasztás miatt Ingolstadtnál fél kilométeresre szélesedik. Ennek a folyószakasznak egyetlen métere sem őrzi a Duna természetes esését és eredeti szélességét. Hogy képet alkothassunk milyen tájon keletkezett ez a hajózó csatorna érdemes megnézni a 150 évvel ezelőtti viszonyokat. A térkép készítőinek lassúsága miatt Neuburg alatt még az eredetileg kanyargó szakasz Ingolstadt felett eltörik és a mai formájában folyik tovább egy erdeitől megfosztott tájon. Ez az állandóan változó medrű Duna teljesen alkalmatlan volt hajózásra, de sokkal alkalmasabb lett volna nemzeti parknak. Ez a mostani állapot pedig inkább kedvez a hajózásnak, mint természetvédelmi területnek. Fontos megjegyezni, hogy  mérnökök által maximálisan engedélyezett kanyargóssággal is egyenesnek tűnő, 10 kilométer hosszú csatorna Kelheim, azaz a Duna-Majna-Rajna csatorna felett található, azaz erre már nem járnak nagy hajók. 


Attól, hogy a hidrológiai viszonyokat és ezáltal a természetes élőhelyeket drasztikusan átalakította az emberi beavatkozás a természet nem vesztette el alkalmazkodó képességét. A regeneráció azonban már az új viszonyokhoz idomult. Ugyanúgy, ahogy a Tisza-tó is a biodiverzitásról és a változatos élőhelyeiről ismert a Donau Auenwald is megérdemli a védelmet. Annak ellenére, hogy egyik tájnak sincs sok köze a szabályozás előtti tájképhez. 

A bajor környezetvédelmi minisztérium terve több bizonytalan pontot tartalmaz. A kijelölt állami terület Neuburg és Ingolstadt között csupán 3686 hektár, ami egy nemzeti parkokhoz szükséges területnek kevesebb mint fele. Éppen ezért a minisztérium partnereket keres, akik felajánlanák a földjeiket. Van egy B-terv is, amely a Lech-torkolat és a kelheimi Duna-áttörés végpontjaiig tágítaná a határokat. 

De lássuk mik az ellenzők (erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók, halászok, vadászok) érvei:
  • Problematikus a kisajátítások kérdése
  • A védett területen változik a tájhasználat, az erdők kitermelhetősége és korlátozottabb lesz a vadászat; ez sérti a tulajdonosok érdekeit
  • Rovarirtó szerek használatának tiltása miatt több lesz a szúnyog
  • A visszatelepítendő hódok felfalják az erdőt, veszélyeztetheti a hajózást is
  • Megugrik a területre érkező látogatók száma, akiknek a kiszolgálására létesítményeket kell létrehozni. 

Weichering után Bergheimben is úgy tűnik a helybéliek nem kérnek a Donau Auenwald Nemzeti Parkból. De voltak pozitív visszajelzések is, az ingolstadti városi tanácsban a Zöldek, az SDP és az ÖDP örömmel fogadták a kezdeményezést, de itt is hozzáteszik, hogy a védett terület nem hátráltatja a városfejlesztést.
  
A tiltakozók (forrás)

Ha esetleg szeretné meggyőzni a bajorokat a nemzeti park szükségességéről, ezen a linken szavazhat: 

Döntés 2017 nyarán várható Münchenben. 


Német nyelvű cikkek továbbolvasáshoz:


  • http://www.br.de/nachrichten/oberbayern/inhalt/nationalpark-donau-auen-widerstand-oberbayern-100.html
  • http://www.auenzentrum-neuburg-ingolstadt.de/fileadmin/documents/AF/AuenMagazin/AuenMagazin_11-2017_online.pdf
  • http://www.donaukurier.de/lokales/neuburg/Bergheim-Nein-aus-Bergheim-aendert-vorerst-nichts;art1763,3385049
  • http://www.donaukurier.de/lokales/ingolstadt/Ingolstadt-Diskussion-im-Fluss;art599,3372069
  • http://www.augsburger-allgemeine.de/donauwoerth/Nationalpark-nahe-Niederschoenenfeld-id41344501.html
  • http://www.danubeparks.org/?story=67
  • http://www.donauauen.de/
  • http://www.donaukurier.de/lokales/neuburg/Bergheim-Nationalpark-Donau-Auen-DKmobil-Klares-Nein-zu-Nationalpark;art1763,3423670
  • http://www.np3.bayern.de/dritter_nationalpark.htm
  • http://www.donauauen.de/

2017. június 5., hétfő

Örsújfalu harca a Dunával


Örsújfalu (Nová Stráž) 1980 óta Komárom településrésze. Körülbelül 1800 lakosa közül a többség magyar, de talán még ők sincsenek tisztában településük és a Duna kapcsolatával. A falu az elmúlt évszázadokban számos csatát vívott a folyóval és többnyire vesztesen hagyta el a csatamezőt. Egy hatalmas árvíz után a harctér elhagyását sajnos szó szerint kellett érteni.  

Planum Danubii infra, ac supra possessionem Ujfalu i. Cottu [Comaromiensi] ingremiatam
defluentis faciem vehementer abradentis rippae statim in superiori fine possessionis exhibens... 1784 (forrás).

A Hungaricana térképgyűjteménye indította útjára ezt a bejegyzést is, amikor a Koppánymonostori (Szent Pál)-sziget történelméhez kerestem adatokat. A kérdéses szigetről találtam egy 1784-ben készült helyszínrajzot, ahol a keresett szigeten kívül minden más sokkal érdekesebb volt. Balról jobbra haladva először is ott van a Lidia-sziget, amely ma már nincsen ott és egyelőre nem is tudni mikor tűnt el és miért. Jövőbeli feladatunk lesz ennek felderítése. És ott van baloldalt fenn Szent Pál puszta, a Szent Pál-sziget névadója. 

Sajnos a térképen nincsen jelmagyarázat a betűkhöz, a kép beszédes latin felirata azonban pótolja ezt és segít eligazodnunk. A Duna és a tőle északra elhelyezkedő, Komárom vármegyei Újfalu és Cottu (?) birtokok helyszínrajzát látjuk, ahol az erős sodrás alámossa a település feletti partszakaszt. Ezt a részt recézett vonallal és "zatony" felirattal jelölik. Az elmosódás természetesen a homorú oldalon jelentkezik és partomlással veszélyezteti a település nyugati házsorait. A helybéliek látszólag tisztában voltak a veszéllyel és megtették a tőlük telhető intézkedéseket, hogy a katasztrófát elkerüljék:
  1. Építettek két háromszög alakú sarkantyút a Lidia- és a Szent Pál-sziget között található ún. inflexiós pont két oldalára (S és 6. ill.  B és C jelzés). 
  2. A második sarkantyú és a település közti partszakaszt hordalékfogó vesszőfonattal erősítették meg az elmosódás ellen. 
Így a szaggatott vonallal jelölt sodorvonal a meder közepére került és part pusztulása lelassult. Az ekkor még két részből, Posessio Újfaluból és Praedium Örsből álló falu egy időre megmenekült a Dunától. 

1824. Duna mappáció

Negyven év múlva, a Duna Mappáció valamikor 1824-ben készült szelvényén újabb folyószabályozási műveket láthatunk, 10 apró sarkantyút. A térképhez egy részletes leírás is tartozik, melyet Báthory István térképész jegyzett le 1824 nyár elején. Ebben leírja Örsújfalu XIX. század elején a Dunával vívott harcát:

A falu feletti part egy szakaszon erősen elmosódott, (1824) májusban és júniusban, a térképészek ott tartózkodása idején 1-2 öl tűnt el a partból. Valójában már néhány évvel korábban több helyen vesszőfonatos sövénnyel megerősítették, melyek mögött a hordalék kezdett felgyűlni, de a gyakori áradások megrongálták és elmosták mögüle a partot, így azok most szabadon állnak a vízben.  Ezt a vesszőfonatos védművet újfalusi segítséggel szeretnék javítani és megkettőzni, úgy, hogy mindkét sarkantyú közé még egyet építenének. Az uradalom már rendelkezésre bocsátotta a szükséges anyagot a szemközti (Szent Pál)-szigetről. Alacsony vízállásnál kilátszik egy sarkantyú maradványa, amelyet a vármegye több mint tíz éve épített ott, ahol a pusztuló part kezdődik. Ez a sarkantyú sikeresen feliszapolta a partot, melyen fűzfák nőttek, de egyes részei a szarvasmarhák és a hajóvontatók taposása nyomán elpusztult. Legkisebb vízállás idején a jobb oldali Dunaág sok helyütt szárazra kerül és a hajósok kénytelenek a Monostori-sziget alatt, a bal part felé haladni.  A bal parti területek laposak és a legnagyobb árvizek teljesen elborítják. Az árvizek többnyire az Érsekújvári-Dunán érkeznek, Komárom város területén keresztül és praktikus módon ugyanezen az irányban térnek vissza a mederbe. Az Újfalu és Szent Pál puszta között körülbelül 30 évvel ezelőtt a vármegye által épített töltés a főágban tartja az rendszeres éves árvizeket. A legnagyobb árvizek azonban elöntik a környéket és veszélyeztetik a Komárom-Pozsony út forgalmát. Az újfalusi rész talaja felül  laza, 3-4 láb vastag homokos altalajból áll, alatta a kavics és a homok válik uralkodóvá. 
Plan über den Stand-Ort der Mühlen zu Ujfalu 1854 (forrás).

Az 1824-ben egymástól mindössze egy utca által elválasztott települések még mindig a Duna partján találhatók. Mint ahogy újabb 20 év múlva is, amikor valaki úgy döntött 1854-ben, hogy külön térképet szentel az Újfalunál állomásozó két darab hajómalomnak. Örsújfalu úgy tűnik helyben vészelte át az Esztergomot is elpusztító 1838-as jeges árvizet, de még ekkor sem egyesítették közigazgatásilag.

Osztrák hajózási térkép, 1857.
Az 1857-ben kiadott, tehát valamivel korábban felmért osztrák hajózási térképen már valami megváltozik. A két település, Újfalu és Nemes-Örs még ott van a parton, miközben a főút mellett új házhelyeket parcelláztak. Nem példa nélküli az, amit itt látunk. A pusztító 1838-as jeges árvíz után költözött mai helyére Csepel, és korábban Szigetmonostor is. Valamikor 1854 és 1857 között Duna-Újfalu, megelégelvén a Duna kibírhatatlan szomszédságát, fél kilométerrel északabbra költözött a Komárom-Pozsony főút mellé. 
Az újfalusi rész házait lebontották és fél kilométerrel északabbra újra felépítették. A régi településen a térképek nem ábrázoltak templomot, az új templom 1910-ben készült el. Örsújfalu magja a Podzáhradná /Alsókert utca, Vnútorná / Belső utca és Krizna / Kereszt utca által bezárt területen jött létre. Úgy tűnik, a község határát keletről alkotó Dunajsky rad/ Duna sor mentén "csúsztatták" el a falut a mai helyére.

III. kat. felmérés; elköltözött a falu. 1882 (forrás: mapire.eu)

A III. katonai felmérés 1882-ben készült szelvényén Duna-Örsöt még mindig a helyén találjuk, nem lehetetlen, hogy a különálló faluban eltérően határoztak a költözésről. De mi lehetett az a hidrológiai esemény, amely költözésre bírta az őrsieket is? 

Nincs könnyű dolgunk, ugyanis az Örsújfaluról elérhető cikkek, honlapok némák ezzel kapcsolatban. És azért sem egyszerű megmondani mi történhetett, mert két olyan esemény is volt ebben a negyedszázados intervallumban, melyek külön-külön is eredményezhették a költözést. 

1876. február 21-én egy Gönyűben 8 óra 15 perckor feladott távirat vezethet minket nyomra:
Tegnap erős jégzajlás volt, a víz szintje 7,21 méter, 83 cm-t emelkedett. Kolozsnéma és Nagykeszi védőgátjait átlépte a víz, Örsújfalunál átszakadt a gát.
Csakhogy négy évre rá, 1880-ban újabb téli jeges árvíz pusztította el Komárom szabad királyi város környékét:
...Mindezekhez járúltak még az 1876- és 1880-iki téli árvizek, melyek ismét tetemes károkat okoztak a sokat szenvedett városnak. Az 1880-iki árvíz után épűlt ki az akkor Komáromban lakó Salvator János főherczeg kezdeményezésére és támogatásával a vár terűletét biztosító dunaparti védtöltés.
Feltehetően fokozatos elvándorlásról lehetett szó, nem pedig egy drasztikus esemény váltotta ki. Mindenesetre a hidrológiai okokat sem zárhatjuk ki.

Örsújfalu szabályozási művei 1911. (forrás)

Örsújfalu a költözéssel egy időre megszabadult a Duna hívatlan látogatásaitól. Komárom környékén már az 1880-as árvíz után (a nagy szabályozás előtt) megépültek a védművek, de ez nem terjedt ki a Komárom vármegyei teljes Duna-szakaszra. A millennium évében, 1896-ban készült el az Alsó-Csallóközt védő töltés, melyet később fokozatosan magasítani kellett.

Az 1965-ös árvíz által elöntött terület (nyilak jelzik a töltésszakadást)
  
Ugrunk egy kicsit az időben, egészen 1965-ig, amikor Csehszlovákia történetének legpusztítóbb árvize vonult le a Dunán. A "levonult" kifejezés nem teljesen fedi azt mi is történt március és július között, ugyanis e négy hónap alatt folyamatosan olyan magas volt a vízállás, hogy a töltések júniusra teljesen átáztak. Június 15-én Pat és Zsitvatő között átszakadt a töltés és a kiömlő víz egészen Ógyalláig elborított mindent, leállt a közlekedés a vasúton és az Érsekújvár-Komárom főúton. Két nap múlva, június 17-én Kulcsod és Csicsó között 18 méteres hosszon átszakadt a töltés, mely később negyed kilométeresre tágult. 

Az árvíz pusztítása örsújfaluban (forrás)

Teljesen víz alá került az Alsó-Csallóköz Örsújfaluval együtt. Komáromot ekkor már csak Magyarország felől lehetett megközelíteni és evakuálni. Valószínűleg ez a két töltésszakadás mentette meg Magyarországot a hasonló katasztrófától. 1200 négyzetkilométeren 37 települést evakuáltak, összesen 54000 ember volt kénytelen elhagyni lakóhelyét.  

Örsújfalu azóta is a mai helyén található, bár újabb és újabb földterületeket parcelláznak, a település magja még mindig az a terület, ahová őseik 1854-1857 között áttelepültek. Régi házainak nyomát a Duna már réges-régen elegyengette. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...