Bölcske kövei

 írta: Schell Gergely 
 

Bölcske és Madocsa két Duna-parti település Dunaföldvár és Paks között. A ma személyszállítást nem bonyolító vasút, és az autópálya miatt némileg tehermentesülő 6-os út viszonylag távol húzódik tőlük, ezzel is őrizve a falvak hagyományos zártságát. A történészek, régészek, antropológusok, néprajzosok és még ki tudja milyen szakemberek számára aranybányát jelentő terület ma is bővelkedik érdekességekben, amelyek miatt érdemes letérni a főútról.

 
Madocsa és Bölcske története szorosan összefonódik. A lakosság részben a besenyők leszármazottainak tartja magát, Madocsán a 12. században bencés apátság volt, melynek köveiből épült a későbbi bölcskei katolikus templom. Tanulmányok foglalkoznak a két falu közösen művelt földjeivel is. Az alföldi jellegű táj és a Duna közelsége határozta meg a helyiek életét. Érdekes tény, hogy Madocsán „őzve” beszélnek (ez a „szögedies” beszédhez hasonló), ugyanis kanyargó Duna árterében dombra épült falu hol az Alföldhöz, hol a Dunántúlhoz tartozott. Beszélik, hogy a török a nádasos-bozótos vidéken egyszerűen nem találta meg a falut. Sok anekdotikus történetet lehetne mesélni az itt élő emberekről, ám ezt az örömöt egy későbbi írás szerzőjének hagyjuk meg.

 

A Bölcskei erőd hozzávetőleges elhelyezkedése

  

Bölcskén egy kis keresgéléssel hamar rátalálunk a római kőtárra, amely a katolikus plébániával pontosan szemben épült, a katolikus templom szomszédságában. A római köveket a kis túlzással datált 1973-tól 1994-ig tartó feltárások során emelték ki a Dunából. A hagyomány szerint az alacsony vízállásnál kiemelkedő kövek az elsüllyedt Kali falu templomának romjai voltak. A hajósok féltek a gyakran léket okozó „szikláktól”, és bombázással, robbantásokkal igyekeztek megszabadulni a jégzajlás során is veszélyt jelentő falmaradványoktól. Rómer Flóris már az 1800-as években felismerte a kövek épület-jellegét, egy akkoriban élő helyi birtokos gyűjtötte is a római mészkő- és márványdarabokat. Mégis 1973-ig kellett várni, hogy egy zátonyra futó hajó balesetének vizsgálatakor a régészek is felfigyeljenek a kövekre. Ám az első magyarországi tervszerű víz alatti régészeti feltárás csak 1986-ban vette kezdetét.
 

 
Egy körülbelül 80x80 méteres kikötőerőd romjait tárták fel a búvárok. Cousteau kapitány és csapata a Dunáról forgatott filmjükhöz az ásatás helyszínén is forgattak. Az építmény falaiba a rómaiak faragott kőtöredékeket is beépítettek a helyben készült téglák közé, így kerültek ide az északról származó Gellért-hegyi kelta-eraviscus oltárkövek is. Ezért olvashatjuk Teutanus, az eraviscus főisten nevét Jupiter-oltárköveken: a szinkretista birodalom gyorsan asszimilálta a környező, meghódított népek isteneit saját vallási rendszerébe.

 

Az erődítményről idővel kiderült, hogy egy, a Birodalom keleti határát védő erődítményrendszer része volt, és az addigra államvallásában keresztény Birodalom szívfájdalom nélkül használta fel a „pogány” oltárokat is építőanyagul. A kutatók sokat elmélkedtek rajta, hogy a bölcskei erőd vajon a bal vagy a jobb parton állhatott-e, végül kiderült, hogy mindkét parthoz közel találunk romokat, tehát valóban a limes, a határrendszer fontos átkelőhelyét találták meg. E trans- vagy contraerődök léte az ellentétes parton gyakori dolog volt. A régészek szerint vélhetően köteles komp segítette a katonák folyón való átkelését. (Ehhez érdekes adalék, hogy jelenleg a legközelebbi kompátkelőhely Pakson található, ám Dunaföldvárról híd vezet át az Alföldre.)

 
Hosszú történetet kellene elmesélnünk, hogy elmondjuk, Bölcske leletei mennyiben változtatták meg a limesről addig gondoltakat. Mindenesetre úgy tűnik, hogy már Bölcskénél elkezdődött a gazdagon lakott római-jellegű terület, amely egészen a paksi Imsósig tartott, és mocsarak, szigetek határozták meg földrajzát.

  
Járjunk egyet a kövek között, látogassuk meg a kőtárat! A beszédes szoborfej-töredék, a vélhetően szőlőlevelekkel díszített sírkő és az oltárkövek sokat mesélnek a Római Birodalom világáról. Az igényesen kitáblázott, nem túl nagy szabadtéri kiállítás iskolai csoportok számára is érdekes látványosság lehet. A kapu nyitva áll, ezen keresztül felsétálhatunk a szomszédos katolikus templomhoz is, melynek kapujától jobb kéz felől újabb különös köveket találunk a bozótban. Vajon ezekből építették egykor a madocsai bencés apátságot? Erről sajnos nem árulkodik felirat. Bölcskéről délnek tartva hamarosan elérjük a Pakshoz tartozó Dunakömlődöt, és megpillanthatjuk a szép kis falu és a 6-os út fölé magasodó Lussonium római tábor rekonstruált kapuját, amely szintén rendkívül érdekes és beszédes emléke a római és a magyar történelemnek.

 
Felhasznált irodalom, további források:

• Vendégváró Útikönyvek – Tolna (1996), Well-Press Kiadó 
• Szabó Géza, szerk. (1994) Bölcskei Tanulmányok (http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Bolcskei_tanulmanyok_1/b1_010_b_sziklak.htm )
• A kőtár információs táblái