2013. február 28., csütörtök

Felszámolt sváb temető sírkövei borítják a Gellért rakpartot


"Ha ez a képen látható sírkő önmagában feküdne a pesti Duna-parton, rossz tréfának is vehetném, de sajnos több száz sírkő hever a Gellérthegy alatt. Mindenesetre furcsa ötlet volt temetői márványkőből kirakni a Duna fenekét."


A fenti részlet Kácsor László természetbúvár-író leírása, melyet fényképpel is illusztrált 1990-ben jelent meg "A folyók élni akarnak" című könyvében. A rövid képaláíráson kívül hosszas böngészés után sem találtam semmi más információt arról, hogy a magyar vízépítő mérnökök miért sváb sírkövekkel erősítették meg a Szent Gellért rakpartot. Az eset mindenesetre nem lenne egyedi, hiszen például Vácott is felszámolt régi temetők anyagával töltötték fel a korzó déli részét. Magad uram, ha szolgád nincs: nem volt más hátra, mint a téli nagyvíz levonultával felkerekedni, hogy saját szememmel győződjek meg erről a folyószabályozással egybekötött kegyeletsértésről.


Ám hiába bóklásztam a Ferenc József (Szabadság) híd és az Erzsébet híd közötti hulladékkal borított rakparti kövek között, egyetlen árva sírkövet sem találtam. Vannak ugyan szabályos faragott kövek a szabálytalan terméskövek között, de azok jobbára a széteső rakpart elemei közül kerültek ki. Feliratos, faragott kő még a víz mélyén sem látszott. Elképzelhető, hogy valaki észbekapott és elvitette innen a sírköveket?  Léteztek egyáltalán? Hogy lehetne ezt kideríteni?

Utolsó utáni esélyként felrémlett, mintha Az erdők élni akarnak blog szerzője egyszer említette volna, hogy éppen a Dráva parti Vízvárra tart Kácsor Laci bácsihoz. Talán egy szemtanú több felvilágosítással szolgálhat! Egy gyors levélváltás után már meg is volt a telefonszám.

Szerencsére Laci bácsi 85 éves korában is kiváló szellemi frissességnek örvend. Elbeszélése szerint ő annak idején, még a '60-as években hévízforrásokat kutatott a Duna medrében, alacsony vízálláskor, az Ínség-szikla környékén. Tőle tudom, hogy annak idején több más partközeli szikla is akadályozta a hajózást, ugyanis a hajóvontató út ott haladt el a Szent Gellért-hegy tövében. Azokat a sziklákat felrobbantották, de az Ínség-sziklát ki tudja miért nem bántották, talán a hévízforrások miatt, vagy talán azért, mert akkor már a gőzösök a Duna közepén haladtak.

A hévízforrások keresésekor teljesen véletlenül találkozott azzal a dunai hajóssal, akinek a darushajója akkoriban öntött új kőszórást a rakpart rézsűje tövébe. A kövek között szép számmal akadtak gótbetűs német sírkövek, márványkeresztek és obeliszkek töredékei. Ekkor készült róluk a könyv illusztrációjának szánt egyetlen fellelhető fénykép.

De melyik lehetett az a temető, melyből a kövek származtak? Budapest egészen az 1860-as évekig német többégű város volt. Temetőiben éppen ezért igencsak gyakoriak voltak a vésett gótbetűs sírkövek. Kácsor László elbeszélése alapján bizonyossá vált, hogy a kövek nem a rakpart építésekor, 1897-ben kerültek oda. Kellett tehát találni egy régi temetőt, melyet a '60-as években valahol a környéken számoltak föl. Ilyen pedig csak egy volt.
 
 
A Németvölgyi temető. 

Ugyan 1912-ben már bezárták, de Budapest ostroma után még temettek a Csörsz utca Alkotás út, Jagelló út által bezárt háromszögbe, mely egykor a főváros legnagyobb sírkertje volt. 1963-ban számolták föl végleg, helyén ma a Gesztenyés kert, a MOM pályák és a Budapesti Kongresszusi központ található. Az évszámok egybevágása miatt nagyon valószínű, hogy ebből a temetőből szállították át az olcsó "építőanyagot" a budai rakpart megerősítésére. Akkoriban persze nem kísérhette az eseményt médiafigyelem és lakossági tiltakozás.

A régi sírkövek pedig feltehetően ugyanott hevernek még mindig, s ha a vízállás alábbszáll, az Ínség-sziklával együtt merülnek újra a Duna habjai fölé. 

Akkor majd gumicsizmában, fényképezőgéppel és dörzsszivaccsal megkeressük őket!


Ajánlott irodalom: Kácsor László: A folyók élni akarnak Gondolat, 1990. 45. p

15 megjegyzés:

írta...

Nekem a Márvány kőből van a Tisza feneke kezdetű népdal jutott eszembe. Eddig soha nem gondolkodtam el a jelentésén, pedig most hirtelen izgalmassá vált...

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Aki nem ismeri még (nekem is új volt): http://www.youtube.com/watch?v=LRZ08oI0C2s

:)

vadkoerte írta...

Tenyleg David, milyen igazad van, most esett le nekem is...pedig az az egyik kedvenc notam.

Djurika írta...

Én a talán harmincas évek elején felszámolt tabáni temetőre tippeltem volna, hiszen az volt a legközelebb, bár a német sírkövek ilyen jellegű újrahasznosítása valóban a tipikus kommunista "vallás- és műtárgytisztelet" jele lehet.

Djurika írta...

Sőt, ez is ilyesmi lehet:

http://jozsefvarosanno.ucoz.com/index/az_aluljaro_titka/0-181

Szabó Pál írta...

II. kerületben, a Rend (Csend) utcában is volt egy sváb temető, ahova már a 20-as években sem temettek, és később fel is számolták.

Névtelen írta...

Most elég alacsony a vízszint, nem lenne érdemes körülnézni?

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Voltam lenn, de sajnos semmi nyomukat nem leltem. Vagy elvitték őket, vagy rászórtak még egy pár ezer tonna követ.

Névtelen írta...

Kicsit ide tartozhat, kicsit off : a Filatorigát városrész csak egy elnevezés, vagy volt ott valami gát? Az tudható, hogy a filatori szó a közeli Selyemgombolyítótól származik

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Volt gát, az védte Óbudát a Dunától északi irányból.

Csongor Varga - Umbrich írta...

Sziasztok én talàltam sirkövet 😊😊

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Fényképet küldenél? Vagy elmondanád merre volt?

Brucis51 írta...

Ezt a zenét azért varázsoltad a blogba, hogy minél gyorsabban elpucoljanak innen az olvasók?
Én egyszerűen nem értem, miért kellett ez ide?

Saleph írta...

Petőfi híd budai hídfő, északi irányban az első lépcső aljától jobbra pár méterre, kb . 200-as vízállás alatt jol látszik.http://www.kepfeltoltes.eu/view.php?filename=843WP_20170630_18_12_29_P.jpg

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Köszi a képet, hamarosan meglátogatom a követ. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...