Melczel János leírása a sződi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 8.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 54dik Táblán való Duna környéke meg irása

A nagyobb Wátzi Duna ágát adja elö ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu, Póts megyer Gróf Eszterházy János faluja Sződ Hertzeg Grassalkovits faluja és Nagy Wátz Püspöki város határain. Az ezen Táblán láttatos Wátzi Duna ága annal inkabb alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és a zátonyok a bal part felé vannak, a jobb parton pedig jó vontató útja és elég mély vize van; ugy hogy kissebb vizkor is felfelé vontathatnának a hajósok, az alább levő zátonyok nem akadályoztatnának. Azon oknál fogva ás a kétszeri által változás miatt a hajók többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi nagyobb Dunára. Az aláfelé sietö hajók többnyire a Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a nagyobb vizkor a Tótfalusi Dunán aláfelé. A jobb Duna partja ezen a Táblán egész a Somos kortsmáig egyenlö magasságú, tsak nagyobb árviztul öntödik el a közel levö partos földig, menetelen és meg gyepesedett, fövenyes karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Somos kortsmánál a jobb Duna partja magassabb a leg nagyobb viz állásnál meredek, sárga homokos földtől álló iszapos karajú. A bal Duna partja tsak a felsö Tábla végén keveset szakadozó, egész a Rákos Tó be szakadásáig alatson, lejtös, részerént bokrokkal be nött, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló iszapos karaju. Azon alól a bal Duna partja a malom árok be szakadásáig meg alatsonabb, igen lejtös, homokos földböl álló, iszapos karaju.

A Sződ Rákosi major mellett a bal Duna partja magassabb, lejtös, barna homokos földböl álló, iszapos karaju, de közel hozzá mindjart partos homokos hellyek vannak. A bal part mellett levö rétek tsak az Ország útig alatsonak, s az ár vizektöl gyakran öntödnek el, de az Ország út mellett hirtelen emelkedik a föld, és messzire tartó homokos mezőre el terjed. A malom árkon a Szöd Rákosi malom harom köze van építve, fel viztöl hajtódik, tíz lábnyira emeli a vizet szárazságba a viz fogyatkozásba szenved, ár vizkor pedig az al viz miatt nem foroghat, de meg is közönséges esztendöbe 7 holnapig öröl.

A nevekedö ár viz a jobb partján elöször a Nagy Arokba onti magát a Somos kortsma alatt és onnan felfelé folyván a Nagy Árok laposait önti el, azért a Tótfalusi lakosok tőtéssel gatolják a fel szolgáló vizet a Póts megyeri határnál mindazonáltal a jég szorúlás által okozott igen nagy ár viz útat talál, és sok hellyeken a Tótfalussi Duna ár vizével öszve szakad. A bal Duna partján a nagy ár viz éppen tsak az Ország útig árad ki. A leg negyobb ár viz 1775dik esztendőbe vólt és 2" magassabb vólt mint a Sződ Rákossi malom ablak talpa.

(§349 "A leg nagyobb sárviz itt vólt 1775dik esztendőben a melly 2' magossabb vólt a Póts Megyeri kortsma északi ajtó küszöbjénél")