2017. május 4., csütörtök

Szent Pál Monostoron


Komárom koppánymonostori városrészéről kapta nevét az a négy részből összeolvadt dunai sziget, melyet a folyószabályozás már régen a parthoz kapcsolt, de egy földalatti járaton még mindig kap vizet a mellékága. Erdő által elnyelt töltéseit, folyóágait kutatjuk fel az első tavaszi szigetlátogatásunkon!


Koppánymonostorra visz városi busz, de sétálva sincs messze a komáromi vasútállomástól. Útközben még a híres Monostori erődöt is útba ejthetjük, melyről nem árulunk el nagy titkot, hogy a sziget nevéhez is van némi köze. Eredetileg a koppánymonostori szigetek legnagyobb tagját Szent Pál-szigetnek nevezték, a Monostori-sziget egy kisebb zátony volt előbbitől keletre. A két kisebb sziget nevére egyelőre nem bukkantam rá.


Az eredeti Monostori-szigethez a Horgász köz vezet Koppánymonostor főutcájáról, a Koppányvezér útról. A parton meredek lejtőn jutunk le a mellékághoz, a Monostori-Dunához, melyben nagy meglepetésre (részben bosszúságra) áramlott a víz. Bosszúság annyiban volt, hogy gumicsizma híján mezítláb kellett átlábalni rajta. Komáromnál ekkor, 2017 április 24-én délelőtt 190 cm-t jelzett a vízmérce. Szerencsére csak vádliig ért a nem is olyan hideg víz. Később persze kiderült, hogy egy helyen át lehetett volna kelni száraz lábbal, de ezt csak egy arra kerékpározó, szintén vizes lábú hölgy árulta el. 


A szigetet elsősorban a vakondtúrás-alakú formakincs jellemzi, különböző méretekben. A Monostori-sziget teljes egészében ártéri erdő által borított felszínén — ellentétben a Szent Páléval — felülről rejtve maradnak a parti szűrésű kutak kúpjai. Annak ellenére, hogy közvetlenül a parton állnak, róluk nem látszik a Duna a sűrű növényzet miatt. Ezen a szakaszon a partot kőtömbök borítják és védik azt az elmosódás ellen. Apró szemű kavicsnál kisebb üledék itt nem is marad meg, az áramlás 0,5 cm átmérős szemcseméret alatt mindent magával sodor.


A kirándulás célja egyrészt az volt, hogy a négy sziget eltűnt partjait, mellékágainak maradványait jelenlegi állapotukat feltárjuk. Ennek általános módszere a susnyásban való eltévedés itt is megvolt, de szerencsére a kis távolságok miatt az ember előbb-utóbb belebotlik abba amit keres. Szó szerint, ugyanis az elhagyott medrek remek bokatörő uszadékfa-gyűjtő területek. Könnyű őket felismerni az aljnövényzet hiányáról. Így áprilisban azonban zöldellt néhány sárga nőszirom és nyári tőzike (Leucojum aestivum) a szürkésbarnára száradt avarban. A háttérben pedig az ártéri ligeterdőkre jellemző liánok mintáznak őslényhát-szerű alakzatokat. 


A védett nyári tőzikével együtt virágzott a szép nevű és ugyancsak védett ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). 



És lehetett találkozni a káposztafélék családjába tartozó kakukktormával is (Cardamineae).


A legalacsonyabb térszínen található alacsony ártéri növényzet főként a Monostori és a Szent Pál sziget között feliszapolódott mellékágakhoz kapcsolódik, valamint a szűkülő Monostori-Duna partján húzódik változó szélességben. Ennél magasabb térszín az egykori szigetek felszíne, keleten főként erdő, nyugaton kaszálórét borítja. A legmagasabb terület a sziget nyugati csúcsán található, itt már a keményfás ligeterdőhöz tartozó szilfák is megjelennek. A felszín nem egyenletes, régebbi folyóhátak és közéjük ékelődött mélyebb tálszerű mélyedések váltakoznak párhuzamosan a folyásiránnyal. 


Egy ilyen régi meder húzódott a Szent Pál sziget és hosszú, névtelen déli szomszédja között. Ebben a mederben csak a legmélyebb sárdagonyákban csillogott némi víz. Valószínűbb, hogy esővíz gyűlt össze és nem a Duna visszahúzódása után maradt helyben. Ez a lapos meder egyetlen helyen törik meg, egy régi zárás maradványánál, ahol még valamikor a XIX. század végén ezt a kisebb ágat elrekesztették (lásd alábbi kép). 


Ha elhagyjuk ezt a medret és átsétálunk a főág partjára lábaink alatt szinte eltűnik a part. Ott, ahol a kaszálórét kezdődik egy ötven méteres szakaszon felbukkan a sziget öntéstalajból álló szerkezete, a Duna ugyanis jócskán belemart itt a partba. Az erózió egy öbölszerű mélyedést alakított ki a laza üledékben. A folyamat itt akadálytalan, az első védővonalat alkotó fák és gyökereik már valahol messze, az alsóbb szakaszon járhatnak. 


Az egykori Szent Pál sziget közepe kaszáló, így remek kilátás nyílik a parti szűrésű kutakra. Ezek a távolból könnyedén összekeverhetők a mindenfelé előforduló vakondtúrásokkal. Csak éppen kevesebben vannak, összesen nyolcan. Mindenesetre jobb kilátás esik rájuk, mint a monostoriakra az erdőben. 


A Szent Pál sziget nyugati végén épült meg az a hosszú lezárás, mely két mellékágat is felszámolt. Volt itt ugyanis egy kisebb sziget, ezt most is Y alakban fogja közre a két holtág. Ezen a széles, útnak is beillő záráson találkozhatunk az alábbi kővel. Én tudom mi ez, kíváncsi lennék, vajon az olvasók közül valaki ráismer-e. Felirata: V O 80. És nincs köze a rómaiakhoz...


Az Y alakú mellékág közül az északabbi néha kap friss vizet a főágból, egy csővezetéknek köszönhetően. Ha azonban a vízállás egy adott szint alá csökken, az utánpótlás megszűnik. Ennek pontos mértékét nem lehetett megállapítani, mert a cső teljes egészében víz alatt volt, csak a gyűlő uszadék jelezte az átfolyást a főági oldalon. Ha az aznapi Komáromnál mért 190 cm-t vesszük kiindulási alapnak talán 80-90 centiméternél szűnhet meg a beáramlás. 


Az átfolyó víz hatalmas sóderdombot alkotva, örvények közepette bukkan fel a Monostori-Duna medrében. A beáramló hordalék sajnos itt marad, a kis esés és a kis vízhozam már nem tudja tovább szállítani az alsó torkolathoz. Így hát a vízutánpótlás némileg még hozzá is járul a mellékág feliszapolódásához. 


Szerencsére ennek még nincsen látványos jele, egyetlen kivételtől eltekintve. A Monostori-Duna középső szakaszán képződött egy zátony, ami két részre osztja a víztestet. Mindössze egy keskeny csatorna biztosítja a vízáramlást a beerdősült földnyelv mellett. 


Nem kell túl nagy jóstehetség kijelenteni, hogy rendszeres kotrás nélkül ez a holtág is halálra van ítélve. Szerencsére még van idő meglátogatni Koppánymonostor városrész szigeteit, magaspartját és az azt bemutató tanösvényt, ami a busz fordulójához közel, a Fenyves és az Erdő utca sarkán egy szépen gondozott parkból indul és követi a magaspartot le az ártérre és a szigetekre. 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...