Befejező részéhez érkezik Ungnád Dávid császári követ dunai útja. Nándorfehérvár alatt már gyalogszerre váltanak a rossz hajózási viszonyok miatt. Bejárjuk az 500 évvel ezelőtti Tolnát-Baranyát, virágzó mezővárosokat, romos várakat. Kiderül, hogy miért volt ebben a korban Nándorfehérvár még Budánál is szebb, kik lakták, milyen őrség védte. Főhősünk kikocsizott mohácsra is a gyászos emlékű csatatérre, ahol egy öreg katona kalauzolta őket. A krónikaíró ugyan eltéveszti Veresmart falu pontos helyzét, de ez mit sem von le útirajza élményéből!
Ráckevére, egy hosszú, nagy mezővárosba érkeztünk, melyben a törökök és Salm Eck gróf az úr.
A magyarok, kivéve az urakat, jórészt kálvinisták, a többiek rácok, akiknek szép, festett templomuk van. Falain körül és középütt sok gyertya függ, lefestették az apostolokat és Máriát a gyermek Jézussal a karján - őket imádják, akár a többi szentet. Kis keresztek is fekszenek az oltáron. Bár a görögkeleti vallást követik, szertartásaikat pápista módon végzik.
A mezővárosban nagy vásárt tartanak, Bécsből is jönnek ide a kereskedők, ide küldik gyermekeiket is a magyar szó megtanulására.
A Duna mindkét oldalán szép ligetek közt haladtunk, valamivel lejjebb, jobbra egy szép szőlőhegy terül el. Egy magyar falunál és erősségnél, Paksnál, öt mérföldre Ráckevétől, megálltunk, éjszakára tábort vertünk. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Ettől kezdve török kíséretünk pontos őrséget adott, nehogy nagyságos urunkat felbosszantsák, és ezért a portánál - a török udvarban, Konstantinápolyban - nehogy kegyvesztetté váljanak, hiszen azokat is keményen megbüntetik, akik a budai elindulás előtt ebédünket ellopták, és eltávoztak. 25-én reggel elindultunk Paksról, mindvégig szép ligetek közt haladtunk, ahol gyümölccsel teli alma- és körtefák voltak. 10 órakor Tolnánál voltunk. Nagy mezőváros a Duna jobb partján, öt mérföldre Pakstól. Ezek, szintúgy, mint néhány más, Buda alatti mezőváros és falu lakói hűségesek császárunkhoz. A töröknek is szolgálnak, a császári felségnek is adóznak, hűek maradnak hozzá, így is akarnak meghalni. Nagyobbrészt kálvinisták, részben ariánusok. Nincsenek tudós prédikátoraik, kevesen értik a latin nyelvet, kisegítik magukat magyarul.
Gonosz, tolvaj, áruló nép is lakik köztük, csaknem Bulgáriáig szétszórva, ők a rácok. Horvátul beszélnek, mert onnan valók, elismerik Szent Pál leveleit, babonájuk és vallásuk csaknem olyan mint a görögöké, sok keresztényt elárulnak, néhánynak segítenek is sok pénzért. Jól ismerik a keresztény földre vezető utat. Gyakran segítenek a törököknek, hogy embert és állatot rabolhassanak. Mivel Tolnától Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátnunk, ezért ezen a napon pihentünk, és egy polgár házában vacsoráztunk.
A magyarok mindenféle étellel és kitűnő borral láttak el, különösen hatalmas dunai pontyokkal. Egy tizennégy fontosat és egy tizenhat fontosat, a kettőt három magyar krajcárért vásároltunk. Vannak harminc fontosak is, kövérek és szélesek, de nem olyan hosszúak. Húsa és zsírja csaknem mint a disznóé.
Kálvinisták, e helység prédikátora Wittenbergben tanult, most podagra gyötörte. Beszéltem a tudatlan káplánjával is. Az alattvalók, akár a paksiak, mindkét császárnak hódolnak, irántunk hűségesek, jószívűek voltak. 26-án reggel 4 órakor elhagytuk Tolnát.
Csupa szép ligetek között Tolna és Fajsz vagy Baja között - mely erősség a Duna bal partján -, sok hajó közt, ahol bal kézre a ligetek is véget értek, a hajón utazás közben prédikáltam Zakariás himnuszáról. Az ebédet is egy bal parton fekvő faluban költöttük el, ennek nevét nem jegyeztem fel.
Innen három óra múlva három puszta templom szép romját, közel hozzá Veresmart nevű falut és fölötte fekvő elpusztult várat hagytunk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.
Mivel még volt elég időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos, harmincötezer emberével háromszázezer törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most részben puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni azokat az árkokat, ahol az ágyúk álltak és ahová a halottakat eltemették.
Innen négy mérföldnyi távolságban magas hegyet láttunk, ahol Pécs fekszik, tőle hét mérföldnyire Sziget. Aztán megtekintettük a helyet, ahol Lajos király a csatából menekülve átlovagolt a mocsáron. Már átért, azonban lovával elesett, vízbe veszett, megfulladt. Ezt egy öreg magyar mutatta meg, aki velünk utazott, és maga is részt vett a csatában.
...
27-én hajnalban elindultunk Mohácsról. Szép ligetek közt haladva jobbról egy falut találtunk, mellette a Dunán két malmot, majd meglehetősen magas hegyen egy vár romos falait. Nem messze ettől kellemes helyre értünk, ahol dombon egy szétdúlt templom szép falait láttuk. Itt kiszálltunk, de ebédidő táján továbbhajóztunk, és öt órakor ahhoz a helyhez értünk, ahol a Dráva Stíriából jőve a Dunába ömlik. Alatta jobbról szép hegysor emelkedik, Éjszakára Erdőd alatt ütöttünk tábort, a szép vár egy városkával együtt eléggé magas hegyen van, ahonnan tíz mérföldnyire ellátni. Itt minden szép, derűs, sík és termékeny. Amikor este hajónknál imádkoztunk, egy török valamit szólt a többiekhez, a többiek erre, mint előbb, nagy hangon
Allah, Allah, Allah hu-t kiáltottak. Azt mondják, a
hu a szívükből fakad.
28-án kora reggel továbbhajóztunk, és hét órakor Vukovárra érkeztünk. Szép vár a Duna jobb partján egy hegyen, és meglehetősen nagy mezőváros veszi körül. Itt gondoskodtunk élelmiszerről, és Vukovár és Atyavár - rácul Otin egy fehér vár - között a Dunán hajózás közben prédikáltam, Máté evangéliuma 5. fejezete nyomán pünkösd után a hatodik vasárnapon: Legyen a ti igazságotok, stb. Atyavár alatt fekszik egy kedves kis város, Rác-Újlak. A Dunánál falak, nyaraló és vadaskert romjai vannak. Azt mondják egészen a városfalakig húzódott, a kertet körülvevő falak még láthatók. Újlak alatt Zerevik puszta vára fekszik. Felső-Újlaktól Nándorfehérvárig Magyarország legszebb szőlőskertekkel, szántóföldekkel ékes hegylánca található.
Éjszaka Péterváradnál ütöttünk tábort, az erődítményt egy Péter nevű magyar úrról nevezték el. Hegyen fekszik, távolról is szép látvány tornyaival. Azt mondják, a török nyolcvanezer embert vesztett el az ostromakor. Akkor sem tudták elfoglalni erővel, hanem a kiéheztetés vezetett az átadáshoz. Kevés ágyút láttunk benne, kettőn Ulászló, egyiken Ország János egykori szerémségi püspök neve olvasható. Egyébként semmi különösebb nincs, az őrség nyomorúságos kunyhókban tartózkodik, olyanokban, mint Komáromban. Egy toronyépítményben, mely olyan kerek, mint egy török templom, sok bőrzsákban lisztet tartanak. Különben olyan az élet, mint más helyeken. 29-én reggel Karlócára értünk, nem messze Péterváradtól, és elláttuk magunkat élelemmel, délben Zimony felé megálltunk Zalánkeménnél. A bal oldalon egy hegyen szép vár fekszik, Titel a neve, alatta folyik a Tisza a Dunába. Ezen a napon pihentünk, megtekintettük a városkát, mely szét van osztva, mintha két város volna. Egyik része a várral együtt a hegyen fekszik, falak veszik körül, más szép nincs benne mint a kertjei. A másik részben, a hegy alatt, rácok élnek, templomukat is megnéztük, apácáik, papjaik fekete ruhában járnak. Néhány kenyér fölött imádkoztak, amit azután fölajánlottak nagyságos urunknak, a templom előtt, ahol rájuk találtunk. A templomot képek és bálványok is díszítik az Újtestamentumból, mint a pápistáknál. Felül kerek, mint a török templom.
Június 30-án 9 órakor érkeztünk Nándorfehérvárra. Egy fél mérfölddel följebb van egy falu, ahol a naszádokra fölszerelték a zászlókat és az ágyúkat. Ennél a városnál folyik a Krajnából folyó Száva a Dunába.
A város épületei és üzletei valamivel szebbek, mint Budán, mert a török császár is szép kőépületeket emeltetett, és kiköveztette az utcákat. A legszebb üzleteik a dalmáciaiaknak, ragusaiaknak vannak.
A várost törökök, zsidók, rácok és ragusaiak lakják. Az utóbbiak pápisták, papjuk egy szerzetes barát. Ráckevétől idáig minden városban és mezővárosban élnek rácok és törökök. Szerzeteseik, apácáik, papjaik vannak, Újlakon férfikolostor, Zimonyban zárda barátoknak és apácáknak. Fehérváron az élelmezési raktáruknál és lóistállójuknál kötöttünk ki, ez hosszú ház.
Hatvan meglehetősen nagy hajót láttunk a Dunán, melyek élelemszállításra készültek császárunk ellen, mert úgy vélték, nem küldi az adót, és ezért háborúra készülődtek. Ezen az estén követek jöttek a bégtől. Nikápolyig más hajókra akart minket átszállítani, mert a miénk részben - hasonlóképpen az úré, és az, melyen a lovakat visszük - túl nagy. A Duna néhány szűk szakaszán nem tudnánk átjutni. Hamarosan újabb hírvivő jött, szárazföldön kell utaznunk, mert eddig nem volt szokás, hogy eddig vontassanak a vízen hajót.
...
A városban és kívül szépek a kertek, és szép néhány iparos háza is. Különösen az a négy nevezetes, melyeket kőből, téglából egyformán négyszögletesre építettek, tetejük ólom, középütt szép, kövezett piac van. E házak két emelet magasak, az egyik kamra a másik mellett, mindegyikben tűzhely található. E házak közül a legnagyobb, mely elsőnek készült el, nincs messze a ragusai boltoktól. Van benne szép nagy csarnok, mindkét oldalán mindenféle mesterségek üzletei, igazi iparosváros, szabók, vargák, késgyártók, posztósok számára. A sok új kőépület - melyeket fogoly keresztényekkel, főleg az itt nagy számban lévő olaszokkal építtettek - és a sok szép kert Budát is fölülmúlja. Pedig mennyivel szebb lehetett valaha pompás épületeivel! E néhány kőépületen kívül a többi ócska kunyhó, deszkából toldották össze, és zsindellyel fedték. Együttesen a tíz templom, a fürdők, a lóistállók, az említett négy iparosház, a bég épülőben lévő házával együtt, melyet a városon kívül emeltet, a legelőkelőbbek. A város messziről jelentős látványt nyújt, ehhez különösen hozzájárul a vár, öt nagyszerű, ólommal és bádoggal fedett tornyával. Ezek meglehetősen magasak, maga a város részben hegyen, részben a síkságon fekszik. A várban nem találunk több nevezetességet, mint az említett öt tornyot a belső várban. Az egész várnak két része van, mindkettőt fal veszi körül. A külső várban fakunyhók épültek, ebben laknak a katonák, a csőcselék népség, a könnyű fegyverzetű hadak. Innen fahíd vezet tovább. A vár belső részében tartják a hadifelszerelésüket, ágyúkat, lándzsákat, nyársakat, lőport, ami a miénkkel nem hasonlítható össze. Esztergomban, Visegrádon, Budán, Péterváradon és Nándorfehérvárott együtt nem találtam annyi hadieszközt, mint az egyetlen Komáromban. Budán és Nándorfehérváron is elég löveg akad, nagy ágyúk is, de minden egy rakáson hever pusztulóban, kereke kevés ágyúnak van. Ebben a belső várban is látható néhány régi vért, sisak, mell- és karvas, melyet Lajos király csatája után hoztak ide, Buda és Fehérvár közt szedték össze.
...
6-án és 7-én nagyságos urunk gyengélkedése miatt Nándorfehérvárott csendben pihentünk, mivel életéért aggódtunk. 8-án elhagytuk a várost és hajóinkat, nagyságos uram a legszebbet, melyet leginkább kívánt, a budi pasának ajándékozta.
.jpg)
