2014. december 31., szerda

Ez történt a Dunai Szigeteken 2014-ben


Immár hatodik évét tapossa a Dunai Szigetek blog és közelgünk a 400. bejegyzés felé. Szerencsére még mindig van miről írni, előkerülnek olyan új dolgok, amiről érdemes írni, hátrahagyni az utókor számára. A szigetek sem fogynak olyan ütemben, mint gondoltam, sokszor érdemes újra és újra ellátogatni egy már bejárt helyre, mindig kerülnek elő érdekes dolgok. Köszönetet mondunk az elmúlt évért és még az is kiderül melyik lett "az év dunai szigete" 2014-ben! 


Idén tovább csökkent az elkészült bejegyzések száma, a tavalyi 80-nal szemben már csak 64 lett készen. Ez azt jelentette, hogy 5,7 naponként frissült a blog, egy héten legalább egy bejegyzés kiment. Elfogytak volna a jó témák? Korántsem, a csökkenés csupán az idő hiányának tudható be, melyből jövőre sem lesz több.  Idén 12 fordítás készült el a Donauinseln blogra, ezek közül 6 angol, 4 német, 1 szlovák és 1 olasz nyelven. Ezen a téren is van még mit javulni. Frissült a térképtár állománya, kaptunk rengeteg új és ismeretlen Nepomuki Szent János szobrot, valamint létrejött egy új aloldal a 2014-es "Dunai Hidak" fotópályázatra beküldött képekkel.


2014-ben is nagyon sokfelé jártunk a bloggal, legnagyobb öröm volt, hogy sikerült végre bejutni a Háros-szigetre. Bejártuk Wachaut, és a Hainburg környéki Duna szakaszt. Megpróbáltuk kipucolni gerillakertészek módjára az ercsi Eötvös kápolnát, de a helyi közmunkások elorozták előlünk a dicsőséget. :) Voltunk a Gödi-, Szent Mária-, Kompkötő-, Haraszti-, Táti-, Hatos/Sárkány-, Szentendrei-, Csepel-, Ercsi-, Szigethalmi-, Schalbert-szigeten. Meglátogattuk Imsóst és Paksot. Sikerült részt venni két konferencián, Bécsben és Esztergomban, köszönöm a meghívást! Végre sikerült cikket írni az Élet és Tudományba, szerepelni a Bajai TV-ben.


Hagyományteremtési céllal tavaly szavazás indult az Év Dunai Szigetének megtisztelő címéért. Az első versenyt fölényesen nyerte a váci Kompkötő-sziget (166 szavazat) a hercegszántói Debrina (44 szavazat) és a szigetcsépi Csupics-sziget (54 szavazat) előtt.

A 2014-ben megrendezett második versenyből ismét szükséges levonni bizonyos konzekvenciákat. Mindenképpen meglepetés, hogy egy ilyen gyakorlatilag tét nélküli szavazáson is vannak olyanok, akik technikai tudásukat arra használták, hogy kikerüljék a programba épített egy szavazat/IP cím feltételt. Elképzelhető, hogy az első szavazáson ezért érkezett ilyen kevés szavazat? Mindenesetre jövőre megvizsgálom hogyan lehet minden hasonló problémát kiküszöbölni. A sok panasz ellenére köszönöm minden szavazónak, hogy ilyen fontosnak érezte, hogy a lakóhelyéhez közel eső szigetre szavazzon. Baján bekerültünk a tévéhíradóba, a stáb még emiatt ki is települt Veránkára egy interjú erejéig. Köszönöm a közreműködést Fekete Ildikónak! Esztergomban a szavazás kezdetétől szinte minden online híroldal és fórum rendszeresen beszámolt a a Helemba-sziget jelöltségéről. A szlovákiai Helemba településről és a környékéről is nagyon sok szavazat érkezett. Mindenképpen meglepetés volt a hazai pályának számító Gödi-szigetet övező érdektelenség. Íme a második szavazás végeredménye: 1. Helembai-sziget, 2. Veránka-sziget, 3. Gödi-sziget.



A többi dobogós sziget rajongói se keseredjenek el, jövőre lehet javítani majd!

Jöjjön egy kis statisztika. 2014-ben összesen 143404 oldalletöltést regisztráltunk, naponta átlagosan 393 olvasónk volt, összesen 98 országból. Idén ezek voltak a legnépszerűbb bejegyzések (zárójelben az oldalletöltések számával):

  1. Az év dunai szigete - 2014 (9522)
  2. A Rákos-árok nyomában (4323)
  3. Elhagyott Duna-medret rejthet a pesti Kiskörút (3466)
  4. Eltűnő budapesti árvíztáblák (2759)
  5. Időutazás a Margit-szigeten (2461)
  6. A Szentendrei-sziget elpusztult települései (2188)
  7. Nem vágják ketté az Óbudai-szigetet - hála a Göring-műveknek (1834)
  8. Igényli-e Paks II. a Duna felduzzasztását? (1253)
  9. Wachau, az osztrák Dunakanyar (1159)
  10. Aligha van más dunai sziget,  amellyel így elbántak (1015)

Elég ritkán egyezik a közönség ízlése a sajátommal, és még ritkábban egyezik az egyes bejegyzés látogatottsága a belefektetett munkával, de úgy tűnik ez az év kivétel volt, vagy csak kevés igen tartalmas írás született. Szerintem ezek voltak idén a legfontosabb cikkeink:

  1. Eltűnő budapesti árvíztáblák
  2. Geomorfológiai megfigyelések az Újfalusi-szigeten, Tamás nádor sírjánál
  3. Wachau, az osztrák Dunakanyar 
  4. Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Szentendrén 
  5. Elhagyott Duna-medret rejthet a pesti Kiskörút
  6. Végre kipucolták az Eötvös-kápolnát!
  7. A Szentendrei-sziget elpusztult települései
  8. Gemenc megmentője
  9. Carnuntumtól Hainburgig 
  10. A dédai Szent Mária családi fényképeken

Végül szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki idén is segítette a munkámat. Külön köszönet Pásztor Balázsnak és Takács Zoltánnak a két cikkért! Márkus Péternek és Zirig Árpádnak pedig a bejegyzések gerincét adó képekért! Rádi Józsefnek a két fontos könyvért! Köszönet a Földgömb magazinnak és az Urbanista blognak a megjelenési lehetőségért!
És köszönet a pillanatnyilag 1747 lelkes facebook közösségnek (542 fős növekedés tavaly óta!), ez már egy komolyabb település lenne! Köszönet azoknak is, akik bármit kértek tőlem, örültem, hogy segíthettem!

Szeretettel látunk újabb szerzőket is, bármikor bárki írhat a blogra ezen a címen

dunaiszigetek@gmail.com

és megbeszélhetjük a kritériumokat!

Találkozunk jövőre is!

Boldog új évet minden kedves olvasónak!

Szávoszt-Vass Dániel
Alsógöd

2014. december 27., szombat

A hódok második bejövetele



Alig két hete írtunk arról, hogy milyen hidrológiai folyamatok játszódtak le a Gödi-sziget mellékágában az elmúlt években. Részben volt szó arról, hogy a zátonyon fiatal csemete fűzfák fenyegetik a mellékágat teljes elzáródással. Nos, a természet válaszolt, ugyanebben a parti fűzerdőben, ugyanekkor vandál pusztítás nyomaira leltek. 


Körülbelül tucatnyi fiatal fűz hever vízbedőlve a Gödi-sziget északi csúcsánál. Vannak olyan magányos csonkok is, amelyeknek a felső része nem található már a parton, valószínűleg ezeket már elvihették. Messziről úgy tűnik, mintha szándékos természetkárosítás történt volna, és valljuk meg nem véletlenül ez jut először az eszünkbe, hiszen ez sokkal gyakoribb errefelé, mint a valódi ok. Közelebbről megszemlélve a pusztítást már a laikusok is kételkedni kezdenek, merthogy a törzseken nem vágás, hanem rágásnyomok láthatók. Márpedig vízparton semmi más nem képes fogaival kidönteni egy combnyi vastag fát, mint a hód. Hogy pontosabbak legyünk, jelen esetben az eurázsiai hód (Castor fiber). 


Merthogy létezik a kanadai hód is. Ők Észak-Amerikán kívül pl. Finnországban is élnek, ezek a hódok szoktak patakot duzzasztó gátakat és hatalmas hódvárakat építeni. Eurázsiai rokonaik az ilyen mértékű természetátalakításban nem jeleskednek. Fákat is csak télen döntenek és nem is mindegyiket. Mivel a hódok a folyó 20-30 méteres körzetén belül tevékenykednek, elsősorban az ebbe a sávba eső fák vannak kitéve a rágásnak. Itt is főleg  a fűz és nyárfélék (puhafák), míg például az égert kifejezetten kerülik. 

De miért döntik ki a fákat?


Ősszel a hódok étrendje drasztikusan megváltozik. A parton elfogynak a lágyszárú vízinövények, ezért a hódok máshol keresnek friss, tápanyagban gazdag hajtásokat. Az őszi átállás kritikus a hódok szempontjából, az emésztőrendszerük átalakul, ami a fitatalabb egyedeket igencsak megviseli. Késő ősszel és télen elsődleges táplálékforrásuk a fák vékony ágai és rügyei, amit viszont elsősorban a testalkatuk miatt képtelenek elérni. Hihetetlenül hangzik, de egy jól megtermett, tömzsi hód elérheti a 30 kilogrammos testsúlyt. Mit lehet ilyenkor tenni? 


Ki kell dönteni a fát! Egy combvastagságú fűzfa elcsócsálásához egy kifejlett hódnak egy éjszaka sem kell. A fák törzsén homokóraszerű rágásnyomok láthatók, az így elvékonyodott törzs könnyen törik és általában arra esik, amerre már amúgy is meg volt dőlve -  a vízbe. A vízben úszkálva a hódok már könnyedén elérik a rügyeket. A friss ágakat tutajokba gyűjtik, így ha esetleg a folyó (és vele a hódvár bejárata) be is fagy, a jég alatt is találnak táplálékot. 


A hódok állkapcsa igen erős, két szemfoguk állandóan nő. A fogakat borító narancssárga zománc ellenállóbb, mint a belül lévő fehér dentin, az eltérő kopás miatt éles vésőszerű élek jönnek létre, amivel könnyen el lehet majszolni egy fa törzsét. A hód nem egy vérengző állat, de volt már arra is példa, hogy emberre támadott, és a magharapott ember egyszerűen elvérzett


A hódok bundája egy időben keresett árucikk volt, a vízhatlan, sűrű és meleg prémből téli ruhákat és sapkákat varrtak. Ugyancsak népszerű gyógyszerészeti és kozmetikai alapanyag volt a hódpézsma, az a mirigy amellyel az állatok megjelölik a területüket. Ráadásul a konstanzi zsinaton, a XV. században a hódot "halnak" nyilvánították, ekkortól fogyaszthatóvá vált böjti időszakban is. Ez a három ok, megtetézve a folyószabályozások árterekre gyakorolt hatásával együttesen vezetett oda, hogy a hód százötven évre eltűnt nem csak Magyarországról, de Európa nagy részéről is.


Éppen ezért hatalmas meglepetés, hogy immár a Gödi-szigeten is hódnyomokra bukkanni.  


Érdemes tehát szólni arról is, hogyan zajlott a hódok második bejövetele Magyarországon. 


Magyarországon a XIX. század közepe és a XX. század utolsó évtizedei között az átlagember hódot legfeljebb állatkertben láthatott, a rendszeres vadászat és az árterek átalakítása nyomán. Hazánkban utoljára 1854-ben lőttek hódot éppen a Duna mentén, Ácsnál. 1856-1865 között még három alkalommal jegyezték fel, hogy valaki látott hódot, utoljára ugyancsak a Duna mentén Zimonynál. De nem csupán Magyarországról tűnt el ez a megtermett rágcsáló, hanem szinte egész Európából. Mindössze három elszigetelt populációja maradt fenn Norvégia Telemark tartományában, a Rhone alsó folyásánál, valamint az Elbán Dessau és Magdeburg között. 

A hódok elterjedése Európában

Amikor Magyarországon elkezdődött a hódok visszatelepítése 1991-ben, Európában már kissé jobban állt a helyzet. Svédországból 1873-ban tűnt el az utolsó páldány, de norvég egyedekkel már 1922-ben pótolták a hiányt. Bajorországba (1966) az elbai populációt telepítették vissza, ezt folytatták az osztrákok (1976) és innen került végül néhány elkóborolt (vagy árvíz által elsodort) egyed az 1980-as évek közepén Magyarországra, a Szigetközbe. Az első tudatos hód-visszatelepítésre 1991-ben került sor, ekkor hét bundás jószágot ereszettek szabadon a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozó Tiszafüredi Madárrezervátumban a Tisza-tavon. 

Pici hód. Fénykép: WWF

1997-ben a horvát Dráva-szakaszra telepítettek 29 Bajorországból származó hódot, ők később elterjedtek a magyar szakaszon és a környékbeli patakokon is. A Duna mentén spontán felbukkantak egyedeik a Szigetközben, Dunaalmás, Neszmély, Esztergom, Csepel-sziget, Paks környékén, ehhez adódik most hozzá a Gödi-szigeten tapasztalt hódelőfordulás. 1996-tól a WWF osztrák tapasztalatok alapján kezdte meg a céltudatos hód-visszatelepítő akciókat. Gemenc területén két év alatt 33 egyedet engedtek szabadon, 2004-re a számuk lecsökkent ezért újabb húsz hóddal toldották meg a populációt a Sió-torkolatnál és Béda-Karapancsán. A Duna-táj mellett kerültek hódok a Hanságba, a Felső-, Közép- és Alsó-Tiszára. A visszatelepítések után így nézett ki a hódok magyarországi elterjedése: 

A hódok előfordulása Magyarországon (WWF, 2007)

A legnagyobb hódpopuláció a Szigetközben él, itt a 2003-as állományfelmérés 280 egyedre becsülte a számukat, amely 80 különálló hód-territóriumot jelentett. Az egyes hódcsaládok fafajtól függően 0,5-2,5 kilométeres partszakaszokat tartanak ellenőrzésük alatt, melynek határait a pézsmamirigyük váladéka jelöl ki. 

forrás: Bozsér Orsolya

A magyar hódok közül kétégtelenül a leghíresebb a lágymányosi Kopaszi-gát hódja lett. Róla cikk is született az Urbanista blogon, köszönhetően annak, hogy Horváth Ádám az év természetfotósa versenyében a róla készült képpel "Kezünkben a Föld" kategóriában első díjat nyert. 

A Kopaszi-gát hódja. Fotó: Horváth Ádám

Előre borítékolható, hogy a hódok újbóli elterjedésével párhuzamosan egyre nőnek majd a partmenti telepített erdőkből érkező panaszok. Kidöntött fák, elpusztult fasorok, megcsócsált nemesnyárasok nyomán éleződni fog az ellentét a természetvédelem és az gazdasági érdekek között, főként azután, hogy ezek a bundás jószágok elkóborolnak a kontrollált betelepítések helyszínéről és olyan területeken is felbukkannak, ahol már egyértelműen kártevőként fognak tekinteni rájuk. Ilyen esetben sem a vadászat a megoldás, hanem a befogás és az ezt követő újabb áttelepítés. Fontos tudni, hogy a hód védett állat, így az általa okozott bármiféle kár a tulajdonost terheli a Természetvédelmi Tötvény szerint. Éppen ezért a tulajdonosnak kötelessége, hogy a birtokát megvédje a hódoktól.


Mindenesetre szeretettel várjuk olvasóink további bejelentéseit; hol láttak még hódokra utaló nyomokat a Duna mentén! Továbbá nagyszerű lenne, ha sikerülne a gödi hódot lencsevégre kapni!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Amit a hódról tudni érdemes - WWF füzetek 26.
Európa legnagyobb rágcsálója 
Bozsér Orsolya: Szigetközi hódparadicsom
V. Molnár Orsolya: Túl sikeresen telepítettük vissza a hódokat - Origo.hu


2014. december 20., szombat

Pulay lett az Egyfásból?


Amikor az ember már azt hinné, legalább a környéken minden szigetet úgy ismer, mint a saját tenyerét érkezik egy olvasói levél. Kommentben kaptuk a hírt, miszerint a google.maps térképein a Budalászhoz tartozó Luppa-sziget mellett álló Egyfás-sziget új nevet kapott. Sok kérdés fogalmazódhat meg bennünk: mikor? miért? ki volt ez aki átnevezte? és kiről? Úgy tűnik a térképen szereplő hivatalos neve ezentúl Pulay-sziget lesz. 

Rákos Péter: Egyfás-sziget a ködben

Az eddig Egyfásként ismert szigetről sokszor esett már szó a blogon, írtunk róla a régi papír tízforintos kapcsán, második helyezett lett a fotópályázatunkon Rákos Péter jóvoltából és mindig szóba került a Luppa-sziget kapcsán. 

A közigazgatásilag Szigetmonostorhoz tartozó parányi szigeten ugyan legalább két fa található, de az elnevezés eddig legalább magától értetődött. Valódi sziget, hiszen egészen extrém kisvíztől eltekintve az év minden napján víz veszi körül. Kedvelt helye a vízitúrázóknak, szép kilátás nyílik róla a Luppára és a túlparti hegyekre. Odafentről így néz ki:


Aztán jött valaki, akinek megtetszett ez a kicsiny sziget és a mellette lévő, ugyancsak személynévből eredő Luppa-sziget nyomán elnevezte valakiről. Reméljük nem saját magáról. Felmerült az a kézenfekvő ötlet, hogy esetleg az olimpiai bajnok kenus Pulai Imre neve jelent meg a térképen, de ő szimpla i-vel írja a nevét. Pula amúgy egy sváb falu a Balaton-Felvidéken és nem sok köze van a Dunához.


Mindenesetre jeleztük a dolgot a Google cégnél, és egyelőre ezt a választ kaptuk:.


Köszönjük, hogy időt szánt a Google Térkép problémájának bejelentésére:
Ezt a szigetet Egyfás-szigetként jelölik a térképek, itt miért Pulay a neve?
Bejelentésének felülvizsgálata után tájékoztatjuk a frissített felbontási információkról. 

Köszönjük, hogy segített bennünket a Google Térkép tökéletesítésében! 


Addig is olvasóink segítségét kérjük, hátha tud bárki bármit erről az átnevezésről, a névadóról, esetleg az átnevezés okáról, körülményeiről!

FRISSÍTÉS!:

Újra Egyfás! Köszönjük a javítást Hauberger Gábornak!



"A Google térképei szerkeszthetőek a MapMakerrel, itt is ez történt, egy "patrick" nevű user rajzolta körbe a szigetet elég vastagon (kb. 5x méretben). A Google-nek küldött magyar nyelvű üzenet ritkán ér célba, érdemesebb saját kézbe venni az ügyeket és szerkeszteni a hibás részeket. A szerkesztést elvégeztem, úgy néz ki hogy a névváltoztatást egyből elfogadta, nem kellett, hogy más is megerősítse. A körvonal is valószínűleg hamarosan átfut a rendszeren."


2014. december 13., szombat

Többnyire sziget!


2014. november 21-én kismértékben emelkedett a Duna vízállása Gödnél. Két nap alatt mindössze 60 centiméterrel állt magasabban a vízszint, ami nem túl sok, de arra éppen elegendő, hogy ellenőrizhessük mi a helyzet a Gödi-sziget északi csúcsánál lévő zátonyon, ahol 125 centiméteres vácott mért vízállás esetén átbukik a folyó.  


Ez a szint úgy tűnik a 2007-es bemérés óta állandósult. Az elmúlt 7 évben többszöri ellenőrzés mellett is hasonló vízállás esetén indult meg a vízáramlás a Gödi-sziget mellékágában. 2014. november 21-én délután 4 órakor készült a fenti felvétel a sziget északi csúcsánál található zátony legalacsonyabb pontjáról. 

Ezen a napon reggel 7-kor 120, délben 126, este 7-kor pedig 128 centiméteres vízállást mértek. Nagy valószínűséggel délután négykor kb. 127 centiméteres lehetett a vízállás, ami három centiméterrel haladja meg a 2013. februárjában mért küszöbértéket. 


Egy héttel később a vízállás 70 centimétert csökkent. Az alábbi képen 61-cm es vízállásnál látható ugyanez a hely. A két napig tartó vízbeáramlás egy helyen kimosta a kavicsréteget borító finomszemcsés üledéket. A mellékág két métert vágódott hátra a főág irányába. November 30-án délután ebben a kavicsrétegben még gyenge vízáramlás mutatkozott a mellékág irányába.


Majd két hétre rá, december 12-én délben már ennyi víz sem maradt, ami már csak azért is különös, mert ebben az időpontban a hydroinfo.hu 89 centimétert jelzett, azaz 28 centimétert elmelkedett a Duna, de ennek ellenére a víz eltűnt. 


Ennek magyarázata talán az lehet, hogy a magas vízállás után három héttel apadt el a kavicszátonyban megőrzött víz, de elképzelhető az is, hogy az Ilka-patak túlfolyójából érkező vizek ingadozása okozhatta a jelenséget. Telente ugyanis az Ilka-pataknak ásott meder túlcsordul és itt, a Gödi-sziget északi csúcsánál felnőtt fűzerdőn keresztül ömlik bele a mellékágba.


A zátonyon zajló folyamatok közül még meg kell említeni a növényzet fokozatos térhódítását. A fűzfák által megkötött terület úgy tűnik tovább bővül, egy év alatt több tucat facsemete (a lenti kép előterében) szökkent szárba a sziget északi csúcsánál, ami azt eredményezheti, hogy a mellékág még jobban el fog záródni. Szerencsére még nincs késő kihúzgálni ezeket a fákat, bár hosszú távon valószínűleg az ártéri erdő áll majd nyerésre. 


Még a 2008-ban megírt diplomamunkám kapcsán kezdtem el mérni évente hány napon keresztül jut víz a gödi mellékágba egy empirikusan (megfigyeléssel) meghatározott küszöbszint segítségével. 

De miért fontos ez?

Azért, mert Gödön már nem a mellékágat elzáró (szétfagyott, elhordott, átvágott) kőgát koronaszintje határozza meg mikor van vízáramlás, ezt a szerepet átvette a sziget északi részén a megváltozott áramlási viszonyok miatt felépült kavicszátony. A terület vizsgálata talán választ adhat arra a kérdésre, hogy ha más keresztgátakat is megbontanának, mennyivel több friss víz juthatna ezekbe a feltöltődésnek indult mederszakaszoknak és ez a megnövekedett vízhozam képes lenne-e kimosni a felhalmozódott üledékeket.

Azért, hogy ne kelljen minden egyes nap lemenni a Dunára el kell kérni a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól az aktuális év vízállásadatait, amelyet az 1021-es állomáson, azaz Vácott egy automata mér. A napi adatokból megrajzolt diagramról, vagy a nyers adatsorról könnyedén leolvasható mely napokon haladta meg a vízállás a 125 centiméteres szintet (piros vízszintes vonal):
A 2009. év váci vízállás adatsora

A 2010. év váci vízállás adatsora

A 2011. év váci vízállás adatsora

A 2012. év váci vízállás adatsora

A 2013. év váci vízállás adatsora

A korábban közzétett vízállás-diagramok kapcsán már készült egy összegző táblázat, amelyet most a friss adatokkal kibővítettem. Értelemszerűen a 2014-es adatok még hiányoznak, ezek a jövő év első negyedében lesznek hozzáférhetőek.

A táblázat adatai:
  • maximális vízállás
  • legalacsonyabb vízállás
  • e kettő különbsége, azaz a vízjáték
  • 125 cm-t meghaladó vízállású napok száma
  • 125 cm-nél alacsonyabb vízállású napok száma
  • Ezen értékek százalékban kifejezve



Örömteli változás, hogy az utóbbi 6 évből 5 olyan volt, amikor az év nagyobb részében volt kapcsolat a mellékág és a főág között, mint amikor nem. Az utóbbi 4 évből pedig háromban ez az érték már a kétharmad felé közelített. Ez ugyan kevésbé jó hír azok számára akik nyaranta a homokszigeti strandot keresnék fel és ahelyett, hogy száraz lábbal át tudnának kelni kénytelenek a sodró hideg vízben átvergődni, de legalább a Gödi-szigetet az év nagyobb részében már valóban hívhatjuk szigetnek, és már ez is valami!

2014. december 5., péntek

Gemenc megmentője


Talán mindörökre rajta ragadt volna a fukar jelző Haynald Lajos kalocsai érseken, ha Rádi József gemenci erdőmérnök nem néz utána alaposabban a témának. Tőlem eltérően, számára akadt elég idő, hogy az érseki levéltárban (legalábbis amit nem égettek el belőle a románok és a szovjetek) alaposan utánajárjon Gemenc történetének és a "Kalocsán Gemencről" című 600 oldalas könyvében nyolc oldalt szenteljen az érsek szerepének tisztázására. 

Gemenc /kép: Vincze Bálint | naturArt/

Ezidáig egyetlen Gemencről szóló munkában sem találtam magyarázatot arra, miért nem csatlakozott a Kalocsai Érseki Uradalom az 1865-ben létrehozott duna-jobbparti ármentesítő társasághoz. Mindenhol megemlítették ugyan a döntés természetvédelmi jelentőségét, de a fösvénységen (a linkre kattintva 40:22-nél) kívül semmiféle más indokot nem találtak az érsek magatartására. 

Haynald Lajos, kalocsai érsek, bíboros

Paks és Baja között a Duna töltései aszimmetrikusan készültek el. Amikor a balparton már egész hosszában megépült az árvízvédelmi töltés, addig a jobbparton csak bizonyos szakaszai álltak. 1824-26 között Pozner József tervei alapján az 1824-es árvíz szintjéhez igazítva Báta és Őcsény között létesült töltés, majd 1854-55-ben a Sió-Sárvíz vízrendszerét csatornázták be a már holtágként funkcionáló Taplósi-Dunába. A Sárköz többi részét azonban ekkor még nem védte semmi. Ennek kiküszöbölésére 1865-ben megalakul a Duna Védtöltés Egylet, amit 1869-ben átneveznek Duna Védgát Társulatnak, majd újabb négy év múlva Szekszárd-Bátai Duna Védgát Társulatnak. Ez a szervezet folytatta le a jobbparti birtokosokkal a beléptetési eljárást. A belépőknek katasztrális holdanként 6,70 koronát kellett befizetniük. A legendák szerint ez volt az az összeg, amit a Kalocsai Érseki Uradalom nem volt hajlandó kifizetni. 
Az alábbi térképen az érseki erdőbirtokok vannak feltüntetve az 1820. évi állapot szerint. Már látszódnak az átvágások, melynek révén az addig jobbára balparti erdők java átkerült a Duna túloldalára. Míg 1820-ig ezen a szakaszon csak Rezét és Gemenc volt a jobbparton, ettől kezdve a várszegi és a bogyiszló környéki erdők csak hajón voltak megközelíthetők Kalocsáról, ami kissé több kiadással járt. 

Érseki Uradalmi erdők a Duna mentén

1867-ben Haynald Lajost nevezték ki kalocsai érseknek, aki mint korának egyik komoly tudósa tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. Európa egyik legnagyobb növénygyűjteményével rendelkezett, melyet a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott könyvtárával együtt. 

Az érsek képviselői részt vettek a Simon Rudolf tolna vármegyei alispán által szervezett előzetes megbeszélésen, de miután meggyőződtek róla, hogy a tervek átgondolatlanok és károsak az érsekségre nézve még a perrel fenyegetés hatására sem tértek visssza a tárgyalóasztalhoz valamint nyilvánvalóvá tették, hogy nem kívánnak belépni az ármentesítő társaságba. A döntés mögött személyi okok is húzódtak. Tomsits Mihály uradalmi mérnök kifejezetten neheztelt báró Augusz Alfonzra, aki a Szekszárd-Gemenci út építésénél rosszul mérte fel a nyomvonalat, és csak ezerszer húsz öl érseki erdő kivágása után jött rá a hibára. Természetesen a korrigálás nyomán újabb erdősávot irtottak ki. Az út végén létesített dunaparti gőzhajóállomás épületei pedig a rossz tervezés miatt az év nagy részében vízben álltak.

Fontos tisztázni, hogy a XIX. században Gemenc csak egy erdő volt a Szekszárdtól Bátáig nyújtózó ártéren. Csak később kezdték ezt a nevet alkalmazni az egész itteni ártérre. Gemenccel kapcsolatban kizárólag arról hallani, hogy a maradék ártér az érseki fukarság következtében kb. 100 méterről 4-6 kilométerre növekedett és ennyivel beljebb kellett az új nyomvonalat megrajzolni. Holott erről szó sincs, ennek belátásához elég megnézni a terveket.


A tervek szerint a mentesítésből kimaradt terület kiterjedése 600 katasztrális hold méretű lett volna. A töltés a Tolnai-Holt-Duna mellett kiment volna majdnem a Szekszárd-Gemenci út végéig, ahonnan visszakanyarodott a Szomfovai erdészházhoz, ahol a jelenlegi töltés fut. Ez a rész meglehetősen vizenyős terület volt, mint azt az alábbi térkép is érzékelteti. Mellesleg a Bátától egészen a Sióig nyúló erdőségnek ez csupán egy igen kis hányada lett volna. 

A gemenci erdő térképe 1823-ból

De lássuk mik is voltak az Érseki Uradalom indokai:

  • A mentett ártéren olyan mélyen fekvő területek voltak, ahol reménytelen lett volna ekés művelést végezni.
  • A laposokban még kisvíz esetén is tócsák maradtak volna, mert ezek a Duna szintjénél is mélyebben feküdtek.
  • E fenti okokból kifolyólag árvíz esetén a töltés alatt fakadóvizek jelentkeznének, melyek ekkoriban egyet jelentettek a gátszakadással.
  • A mentett ártéren jelentősen csökkenne a nádasok mérete, ahonnan az uradalom a tetőfedő anyagot szerzi.
  • A mentett ártéren megszűnne a jövedelmező halászat. Ezt a jogot az érsekség 10 évre adta, így jelentős kártérítést kellett volna fizetni töltésezés esetén.
  • Félő volt, hogy a töltés északi nyomvonala sarkantyúként funkcionálva merőlegesen vezetné a vizet a balparti töltésnek, elmosódással fenyegetve azt. 600 hold megmentése árán veszélyeztették volna a balparti mentett ártér százezer holdját. Még az Augusz-féle út töltése is ilyen hatással volt, mivel elfelejtettek alá átereszeket építeni.

Árvíz Gemencen, 2013. Kép innen

Az érsekség később hajlott arra, hogy a Rezéti uradalmat esetleg belefoglalja a mentesítendő területbe, de az itt élő bérlők nem voltak hajlandóak kifizetni a 12000 forintot, így ebből sem lett semmi. 

Így menekült meg tehát az "eredeti Gemenc erdő", mely csak töredéke volt annak a területnek, amit ma nevezünk annak. Haynald Lajos érsek pedig úgy tűnik csupán a józan paraszti eszét használta, amikor nemet mondott erre a vállalkozásra. 


Köszönet Rádi Józsefnek, hogy tisztázta számunkra az Érsekség és Gemenc viszonyát, és megírta ezt a remek könyvet!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...