2013. augusztus 26., hétfő

Egy nap a Duna Expedícióval


Szinte az utolsó pillanatban kaptam lehetőséget dr. Csányi Bélától, hogy részt vehessek a 3. Duna Expedíció (Joint Danube Survey 3., JDS3) egy napján, melyen mintavételezés és a minták előkészítése is zajlott. A Regensburgból két hete indult kutatók rövid, előre nem tervezett gödi kitérő után (az expedíció két magyar tagja gödi) pontban reggel hétkor szálltak ismét hajóra. Irány a Deák Ferenc híd alatti Kis-Háros-sziget környéke volt, ahol már a 22. mintavételezési pont került sorra. 
 

Rajtam kívül még ketten kaptak helyet a hajókon erre a napra, ők a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól érkeztek. Motorcsónakkal az Istrosra mentünk, ahol éppen a reggelit szolgálták föl. Míg a constantai illetőségű Istros elsősorban a kutatók kényelméért felel (étkezés, szllás), addig a belgrádi Argus a kutatómunkának ad otthont fedélzetén.


Az Istroson román, az Arguson szerb kapitány és legénység szolgál. Sajnos az előző Duna Expedíción részt vett magyar Széchenyi jégtörő ezúttal nem kapott helyet a flottában. Az expedíció harmadik hajójáról azt a hírt kaptuk, hogy kissé lemaradva követnek minket, valahol Szob környékén halásztak éppen. Az ő útjukat az éjszakai munka is lassítja, de remélhetőleg Budapesten már ők is felzárkóznak a nyílt napra.


Az Istros "hídja" és kapitánya, aki szereti ha fényképezik.


Az Argus hídja és műszerei.


Radarkép és hajózási térkép a Lágymányosi hídtól délre.


Az Expedíció vezetője, dr. Csányi Béla szabadidejében a dudáján zenél, miközben a flotta dél felé tart.


Budapesten megállás nélkül haladtunk keresztül körülbelül 20-22 kilométeres óránkénti sebességgel. Az Argus gyorsabb volt, hamar kilométeres előnyre tettt szert. Közben a nemzetközi kutatógárda az Istros fedélzetéről fényképezte a fővárost. Ugyan sütött a nap, de a menetészél miatt sokan hivatalos széldzsekijükbe burkolóztak, melyen a címképen látható hivatalos embléma szerepel.


Dr. Csányi Béla nem csupán a hidrobiológia és a zene területén mozog otthonosan, a külföldieknek szívesen magyarázta az érdekesebb budapesti látnivalókat, azok történetét. Nem csupán Széchenyi került szóba a Lánchíd kapcsán, hanem az A38 hajó is.


Budapesten túl, a kevesek által ismert tétényi Deák Ferenc híd alatt a két hajó folyásiránnyal szembe fordult, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk az aznapra kijelölt egyetlen mérőponthoz, a Kis-Háros-sziget szelvényéhez (1620 fkm). Átlagosan egy napra két mérőpont jut, bár volt már olyan is, hogy három volt. Ilyenkor a mérés könnyedén átcsúszhat az éjszakába. Másnap pedig lehet kelni fél ötkor (a hajón alvó szerencsésebbeknek fél hatkor).


Egymás mellé navigált a két hajó, így a kutatók nagyobbik része átszállt az Argusra. Az Istroson a mederszelvényezést végző csapat maradt, de ők is hamarosan motorcsónakba szálltak. E mérőpont jelentősségét a nemrégiben átadott Csepeli Szennyvíztisztító adja, melynek beeresztő csöve a meder kellős közepén található, innen kb. 8 kilométerrel feljebb. A beömlő víz csóvája - mivel nem kristálytiszta - vízkémiai és biológiaia módszerekkel kimutatható. A szelvényben ugyanis nem csupán egyetlen pontban mérnek, hanem legalább háromban. Volt olyan komponens, a makrogerinctelenek, ahol a parttal együtt összesen 7 pontból kell mintát venni. Így elképzelhető, hogy a meder közepén érkező szennyező csóva meg fog jelenni a kiértékelésben a mederközépi mintákból.


A kutatók egy része hamar birtokba vette az Arguson berendezett laboratóriumot, ahol a minták előkészítése, és bizonyos esetekben elemzése zajlik. Olyannyira specializált minden munkafolyamat, hogy az expedíció résztvevői nagyon keveset tudnak a többiek módszereiről és azok elméletéről.


Talán a laboratórium közelsége miatt láttunk különféle vegyi anyagokat a taton felállított asztalokon. A minták tartósításához szükséges anyagok mellett érdemes megemlíteni, hogy sok esetben fagyasztást alkalmaznak.


Ezért látható három fagyasztó az Argus hídja előtt. A mintákat három naponta szállítják mikrobusszal Pozsonyba és Bécsbe, ahonnan tovább osztják majd Európa fontosabb laboratóriumaiba. Rómától Oslóig, Zágrábtól Hollandiáig.


A laboratóriumban zajlik a vízminták előkészítése, az alábbi képen egy szűrőn át eresztik a Duna 3 pontjáról vett mintát. Ami ezen a mikrométeres szűrőn fennakad, kémcsőbe kerül szűrővel együtt, majd lefagyasztják.


Lassan kiürült a fedélzet, mindenki ment a dolgára. Egy csapatot motorcsónakkal kitettek a parton, ahol három kilométeres szakaszt jártak be hálójukkal nyakig érő gumicsizmában. Amikor végeztek átvitték őket a túlsó partra.


Leghosszabb ideig a makrogerinctelenek mintavételezése tartott, elsősorban a sok mintavételezési pont miatt. A szelvény öt pontján kotorták meg a folyó aljzatán található üledéket az alább látható eszközzel. Gyakran nagyobb kőtömbők egészen eldeformálhatják a fémből kovácsolt farkasfogakat.


A mederaljzat kotrása során ilyen harcias jelzőrákot is sikerült zsákmányul ejteni a Duna osztrák szakaszán. Kolozsnémánál szokatlan helyen, a meder közepén sikerült Dunavirág (Ephoron virgo) lárvát találni.


Makrogerinctelen mintavételezés mellett az expedíció kutatásaiban szerepet kap a fitoplanktonok vizsgálata. Mintavételezésnél 20 liter vízmintából gyűlik össze a háló aljában egy kémcsőnyi adag, amely aztán gondosan feliratozott egységes műanyag tárolóedénybe kerül.


Utoljára maradt a parti munkák közül az öt vödör makrogerinctelen hordalékminta átszűrése. Ez egyfajta fordított aranymosás, hiszen itt nem a legnehezebb fajsúlyú komponent keressük, hanem éppen a legkönnyebbeket. A hordaléből kimosott élőlényeket bő vízzel öblítjük bele egy hálóba, amelyből aztán ugyanúgy a fehér tárolóedényekbe kerülnek a csigák, kagylók, lárvák, férgek.


Az ötödik mintában, mely a Kis-Háros-sziget partjánál került a vonóhálóba érdekes lelet került elő. Olajos iszapos trutymóban élő dunavirág kérészlárvára bukkantunk. Az olajost itt szó szerint kell érteni, a víz alá merített vödörből szivárványszínű szennyeződés kezdett terjengeni a víz felszínén. Sokfelé hallani, hogy a dunavirág egyértelmű jele a folyók tisztulásának, erre tessék, az eddigi legundorítóbb masszábó kerül elő egy élő példány.


Dunavirágokkal amúgy a hajók fedélzetén is találkozni, sok elhullott kérész, valamint rossz helyre került pete borította mindkét hajó fedélzetén a szélvédett zugokat.


Talán ez a kép adja vissza legjobban a mindennapos hidrobiológus munka hangulatát.


Már a fedélzeten zajlik a kagylós mintavételezés, ahol a kopoltyúszövet egy darabkája kerül a kémcsőbe. Egy lelkes szerb kolléga végzi a műtétet, személyes elmondása szerint a kagyló a legszebb élőlény a világon! 


A 3. Duna Expedíció egyik - ha nem a legfontosabb - vizsgálata a lebegtetett üledék vizsgálat. Az Argus orrában és tatján egyarant található egy kb. 600 literes fém hordó, melybe folyamatosan szivattyúzzák a Duna vizét. Percenként körülbelül 20 liter víz áramlik át rajta 4 órán keresztül. A hordó belsejében egy fém henger pörög percenként 27000-res fordulatszámmal, amely belső teflon borításán a lebegtetett üledékek lecsapódnak. Amikor letelik a 4 óra, a fémhengert kiemelik.


A benne összegyűlt agyagszerű üledék összetételében a részvevő laborok rengeteg összetevőt vizsgálnak majd. Köztük nem csupán gyógyszermaradványos, szerves szennyezőanyagok vegyületeit vizsgálják, hanem azok alkotóelemeit, melyek a hullámzás, napsugárzás, vagy kémiai folyamatok hatására aprózódnak. Választ kaphatunk majd ezáltal arra a kérdésre is, hogy mennyi igaz abból, hogy a folyó komoly mértékben tartalmaz hormonokat gyógyszerekből és fogamzásgátló szerekből.


Már a mintavételezés közben is eleredt az eső, amely a pakolás végére már komoly záporrá fejlődott. Az Argusról így nézett ki az Istros.


Esőben érkeztünk Budapestre, ahol a kutatócsoport aznapi szállása lesz. Ki a hajón, ki szállodában piheni ki a nap fáradalmait, hogy másnap újult erővel tudjanak majd felelni a nyílt napon elhangzó - remélhetőleg minél több - kérdésre.


Az eseményről a sajtó is megemlékezett - végre. Péntekig ugyanis egyetlen hír jelent meg az JDS3-ról a Dunai Szigetek blog kivételével, a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. Talán a nyílt napnak köszönhetően többen is hallanak majd erről a 6 évente megszervezett expedícióról.


Itt lesz a budapesti nyílt nap is, amelyre szeretettel várnak minden érdeklődőt!

Köszönettel tartozom dr. Csányi Bélának és Szekeres Józsefnek, hogy lehetővé tették ezt az egy napot a Duna Expedíció fedélzetén, valamint az egész kutatógárdának és legénységnek a rengeteg információért!

A JDS3 honlapja, ahol rendszeresen jelennek meg friss információk: http://www.danubesurvey.org/news

2013. augusztus 22., csütörtök

Dunavirágzás, 2013


Tavaly volt talán az első olyan Dunavirágzás, amelyre a média is felkapta a fejét. Akkor sokan gondolták, hogy ez bizonyára egy egyszeri és megismételhetetlen esemény, hiszen ez inkább a Tiszára jellemző. (A Tisza már virágzott idén nyáron) Nos, a hatalmas árvíz ellenére idén sem maradunk apró dunai kérészek nélkül, a Duna idén is virágzik!

Egyelőre Tahitótfaluból és Budapestről kaptunk képeket, de továbbra is várjuk olvasóink képes beszámolóit! Érdemes estefelé a Duna parti sétához fényképezőgépet is vinni!
 
 
Rácz Gergő (Tahitótfalu, augusztus 19.) Elkezdődött!




Takács István (Augusztus 20.): Tegnap este lementem fotózni a Margit híd középső pillérjéhez mert úgy tűnt,hogy megint elég alacsony a víz ahhoz, hogy ki lehessen menni előre (még nem... bár végül azért sikerült kimennem)
Szóval egészen lent a pillér oldalában vettem észre, hogy rengeteg bogár repked és vergődik és közelebbről megnézve rögtön láttam, hogy ez bizony kérész. Nem volt nagyon sok, tényleg csak a pillér mentén találtam élő és
már döglött példányokat, illetve sajnos a pókok elég jó munkát végeztek...  Kb. 1 órával később mert egyetlen élő példányt sem láttam.


Augusztus 21. Nyugati Pályaudvar: egyetlen apró Dunavirág repült be az indulásra várakozó vagon lámpájába. Rövid röpködés után kimúlt az ülésen.

Augusztus 22. Rácz Gergő képei Tahitótfaluból, a Tildy Zoltán hídról.



Rácz Gergő további képei, valamint a tavalyi szenzációs felvételei itt találhatók: http://indafoto.hu/raczger/dunaviragzas/page/1

Potyó Imre Felsőgöd, 2013. augusztus 21. Dunavirág (Ephoron virgo) rajzás Gödön.


Ezen a képen a Dunavirágzás mellett tankönyvi ábraként látható az ún. fényszennyezés jelensége Budapesten. Nem csoda, hogy milliónyi kérészt pusztítanak el a mesterséges fényforrások.



Évtizedek óta nem látott rajzás volt tavaly Bp-en, Tahitótfalun, Vácon, Gödön és még néhány dunamenti településen. Elhatároztam akkor, hogy idén már fotósfelszereléssel fogom várni ezt a csodát. A legizgalmasabb téma, amivel eddig találkoztam.

Munkatársam cikke az ORIGO-n, egyik fotómmal: http://www.origo.hu/idojaras/20130823-keresz-rovar-vizminoseg-fenycsapda-fenyszennyezes-ujra-viragzik-a-duna.html



Bilek Ferenc: Halálos fénytánc, Tahitótfalu, 2013 Augusztus 24. 







Be kellene lapátolni a vízbe a tetemeket, mert így a híd aszfaltján kárba vész a sok száz milliónyi amúgy életképes pete. Állítólag minden petezsákban 2-3000 pete rejtőzik. A kandelláberek alatt néhol bokáig ér a kérész szőnyeg (Bilek Ferenc).



A 2012-es Dunavirágzás beszámolója és képei: http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2012/08/viragzik-duna.html

2013. augusztus 12., hétfő

Megvan a magyarázat az Óbudai-sziget északi csúcsán található cölöpsorok eredetére


Szép szabályos sorokban levert cölöpökkel találkozhatunk az Óbudai-sziget északi csúcsán kisvízi időszakban. Legtöbbjük erősen megkopott és már alig látszanak ki a sóderből. Eredetükről megoszlanak a vélemények, azonban egy biztos: valami hatalmas építmény, vagy szerkezet alapozását képezhették. Vajon mikor épült és mi célt szolgált?


Megvallom őszintén, egészen két évvel ezelőttig még a létezésükről sem tudtam. A Hajógyári-sziget kialakulását vizsgáló bejegyzés kapcsán érkezett hozzászólások közül azonban olyan sok foglalkozott az Óbudai-sziget északi csúcsán látható cölöpsorok eredetével, hogy muszáj volt utánanézni. A mostani bejegyzést ezek a kommentek inspirálták. 

"Múltkor kibicikliztünk a párommal Hajógyári szigetre és az északi csúcson a fövényben láttam fa cölöpsor maradványokat. Több sorban, szabályos távolságokra egymástól.
Az Interneten csak annyit találtam, hogy az északi csúcson régen szivattyúállomás állt. Talán ez volt, vagy valami régi mólók.
A párom gyerekként többször járt ott 25-30 éve, akkor még fél méteresek voltak ezek."

"17 éve járom a Duna ezen szakaszát, nap mint nap és több helyen is felfedeztem ilyen cölöpöket. Az egyik, amiről már szó van a Hajógyári-sziget felső spiccénél. Viszont kevesen tudják, hogy nagyon kicsi víznél kb. 8 éve még látható volt a cölöpsor folytatása szemben a budai oldalon. Ezt a tavalyi és idei rendkívül alacsony őszi vízállásnál sem láttam. Szerintem azért, mert az Aranyhegyi patak rendkívül gyorsan tölti fel itt a partot iszappal."

Annak ellenére, hogy a terület viszonylag gyakran látogatott és ezáltal sokak fantáziáját megindította, meglehetősen kevés konkrétumot ismerünk a cölöpök leverésének körülményeiről. Emiatt fordulhat elő talán, hogy a legmerészebb feltételezések kaphatnak lábra és terjedhetnek el az interneten. A leggyakoribb ilyen feltételezés szerint a cölöpök egy római-kori kikötő maradványai lehettek. A feltételezést erősítheti a közelben található, olvashatatlan feliratú római stílusú oszlop, amelyről tudni illik, hogy I. világháborús emlék. Sajnos ki kell ábrándítanom a római-koros elméletet vallókat: a cölöpök sem rómaiak. És nem is kikötő alapozásául szolgáltak.

Július végén, két héttel a Sziget Fesztivál kezdete előtt sikerült végre ellátogatnom az Óbudai-szigetre, hogy a saját szememmel győződhessek meg a hozzászólásokban említett cölöpök elhelyezkedéséről.


Ezek a legmagasabb cölöpmaradványok. Az áradások által szállított hordalékmennyiség koptató hatása mellett nem elhanyagolható az antropogén hatás; a taposás, szándékos rongálás. Ezen erők együttes hatása miatt fokozatosan elfogynak a cölöpök. Hacsak nem erodálódik a kavicszátony hasonló mértékben, hamarosan eltűnhetnek.


Összesen 21 precíz, párhuzamos sort alkotnak, csapásirányuk nagyjából kelet-nyugat irányú. A sorok bizonyos szakaszait fiatal fűzfák nőtték be.


A cölöpök a Duna medrében is folytatódnak, bár ott a koptatás miatt egyre alacsonyabbak. Átlagos magasságuk 10-20 centiméter. Térdig érő vízben kézzel-lábbal is ki lehet tapogatni őket.


Utánakérdeztem az Aquincumi Múzeumban, hátha volt már ott ásatás, melyből kiderülhetne kik és mikor verték le a cölöpöket. Ezt a választ kaptam Havas Zoltán régésztől:

"A Hajógyári-sziget északi csúcsánál látható cölöpök első régészeti felmérése, terepi vizsgálata Zsidi Paula vezetésével 1982-ben történt meg, majd 2001-ben Láng Orsolya és Tóth János Attila is kutatott itt. A mintaként kiemelt cölöpök dendrokronológiai vizsgálatát Gryneus András végezte el, a legkésőbbi keltezhető évgyűrű 1810-ből származott."

Korábbi dendrokronológiai vizsgálatok alapján római korra datált aquincumi cölöpök döntő többsége tölgyfából készült, melyet valószínűleg a környékbeli erdőkből nyertek. Viszont itt, az Óbudai-sziget északi csúcsán lévő cölöpök anyaga első ránézésre vörösfenyő (Larix). Régebbi vízépítéseknél előszeretettel alkalmaztak vörösfenyőt, ilyen fából készült cölöpön állnak Velence és Szentpétervár nedves talajra épült házai. Gyantatartalma miatt nagyon szilárd és tartós, korhadásnak ellenáll. Emiatt sem valószínű, hogy római eredetűek lennének.

Sokkal fiatalabbak annál. A megoldást - mint már oly sokszor - most is régi térképek hordozzák. Az alábbi három közülük a leginkább beszédes:

Hajózási térkép, 1857
 
Folyószabályozási térkép, 1873
   
Közigazgatási térkép 1894-1896 között

Valami hosszú dolog zárja el az Óbudai-sziget északi ágát. 1857-ben megfigyelhetünk egy folytonos vonalat, valamint egy szaggatottal jelölt szakaszt. A másik két térképen már egy folytonos vonal jelöli azt a zárást, mely véleményünk szerint a cölöpsor felépítménye lehetett. Ha a két világháború közti térképeket böngésszük már nem találkozhatunk a zárással. Vagy lebontották, vagy a Duna elpusztította. 

De mi okból zárhatták le a XIX. században a Hajógyári-sziget mellékágát? 

Egyetlen oka lehetett és ez nem más mint a Széchenyi által alapított hajógyár téli kikötőjének jégzajlás elleni védelme. Az Óbudai-sziget mellékágaiban már a hajógyár építését megelőzően rendszeresen teleltek vízi járművek. Ide vontatták be a jégzajlás elől a molnárok a hajómalmokat, a halászok a ladikjaikat és ugyanitt teleltek a nagyobb kereskedő és személyszállító hajók is. Komoly veszélyt jelentett rájuk a jégzajlás, amikor megérkeztek az egymásnak torlódó jégtáblák a gyakran árvízzel kísért kora tavaszi időszakban. Nem volt ritka jelenség, amikor ezek a hatalmas jégtáblák ripityára törték a telelő hajókat.

A hajógyár megalapítása után az első és legfontosabb dolog volt a jégzajlás problémájának megoldása. Ez okból zárták le töltéssel a Hajógyári- és az Óbudai Nagy-sziget közti mellékágat. Így alakult ki a hajógyár ma is meglévő védett öble, azonban a mellékágban telelő hajók továbbra is ki volt téve a jégzajlásnak. Ennek kiküszöbölésére épült valamikor 1838 és 1857 között egy fából készült jégtörő a sziget északi csúcsán. Ugyan Széchenyi István egy 1835-ben keltezett levelében már említi a jégtörőt József nádornak, ez azonban nem valószínű, hogy túlélte az 1838-as jeges árvizet.

A mellékelt ábrán jobb oldalt látható ék alakú szerkezetnek volt a feladata, hogy a felsikló jégtáblákat összetörje kisebb, ártalmatlan darabokra, melyek aztán könnyebben kikerülhetik a mögötte látható építményt (hajót, hidat, malmot, stb.) A cölöpök között a víz akadálytalanul átfolyhatott, esetleg a felhalmozódő szemét és uszadék okozhatott a felvízen (főágban) visszaduzzasztást.



Ilyen szerkezetek léteznek és működnek ma is pl. a Károly híd előtt Prágában.



A gőzmalmok elterjedésével párhuzamosan egyre fogytak a telelő hajómalmok a mellékágban. A fém hajótestek térhódításával és a Duna szabályozásával együtt pedig folyamatosan csökkent a jégzajlás veszélye. Azt nem tudni, hogy a jégtörőket a Duna pusztította el, vagy a világháborús tűzifa-ínség vagy ezek együtt, mindenesetre a XX. század elején készült térképeken már nem jelölik őket.
 
Legújabb állapotfrissítés: 2013 Sziget Fesztivál /forrás: cink.hu/

Maradványai folyamatosan pusztulnak, fogynak. Talán egy többnyelvű  tájékozató táblát megérdemelnének!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...