2011. november 28., hétfő

"...az Felsö Sziget pedig Romai Vallásbéli Papoknak jövedelmét neveli..."


A november 7-i, pap-szigeti látogatásról szóló bejegyzéshez (itt olvasható) elkészült a történeti, geomorfológiai áttekintés, ami akkor lemaradt. A Pap-sziget alakja változott szinte a legkevésbé a feljegyzések szerint a Dunakanyar szigetei közül. Az utóbbi években látható állapot megértéséhez azonban elengedhetetlen, hogy visszapillantsunk mi is történt Szentendrének Felső-szigetén az elmúlt évszázadokban.

     "Ezen Föld Lapja elö ad Szent Endrei (Szentendre) Privilegiált Mezö Városnak telkeit, a’ mellyek-is Petyén, Tyukovátz Felsö, és alsó Pismányi és Izbéghre járó öszvessen jól mévelt szöllökböl állanak. Közöttök le folyó, két nevezetes, ugymint Tyukovátzi, és alsó Pismányi Völgyek hajózásra különös figyelmet érdemelnek; a’ midön nagyobb zápor essök alkalmatosságával a’ viz Iszapot, köveket, és egyéb földrészeket partra hordván annak karajját fel emeli, természetes gátot nevel és forgókat okoz. Alsó Pismányi, és Cseszma nevezetö Szántóföldek Tavaszi vetésekre leg inkabb alkalmatossak; az Felsö Sziget pedig Romai Vallásbéli Papoknak jövedelmét neveli, mellynek karimáját küröl folyó, és itten le képelt Szent Endrei Dunának Ága az fel hajózásra tsendes folyása miatt, tsak azért is alkalmatos, söt széntén jól tévö, hogy az felsö forgóban meg eröltetett Lovak egy kis Pihenést nyernek. Partyai ezen Dunának Sziget részrül Fakkal, szöllök reszéröl pedig apró Bokrokkal, és fövekkel bé vannak nyölve, egyébként az áradások, és Jég jarása e’ helyben kárt nem tehetvén, dühösségét másut ki adjak, és ezen helyt nem változtatják; idövel mint azon által a Tyukovátzi Völgy porondját nagyobbra nevelvén ezen ágot be iszapolhat."

/Zsitnyán János feljegyzése 1826. szeptember 13-án, Szentendre./
 
A Pap-sziget az 1780-1784 közötti katonai felmérésen még két részből állt.
     
A térképállományát tekintve meglehetősen hiányos Duna mappációval egy időben a térképészek ("képlők") elkészítették az adott szelvényeken ábrázolt terület leírását is. Mindazokon a helyeken, melyről nem maradt fenn térkép ezekből a leírásokból tudunk csupán tájékozódni. Így van ez a Szentendre környéki szelvényekkel is. Nagy részük elveszett vagy lappang valahol, azonban a róluk készült szöveges összefoglaló megvan. A Gellért-hegyen állt Csillagdához képest északkeleti (a ) "szabás" I. sorának 44. oszlopában a 768-as számú szelvény ábrázolja a szentendrei Pap-szigetet.
Zsitnyán János leírásából derül ki, hogy annak idején Szentendrénél volt egy Alsó-sziget is, melyet Város-szigetjének neveztek. Ennek ma már nyomát sem találjuk, utolsó ábrázolása az I. katonai felmérésen látható.  Körülbelül a HÉV-végállomástól keletre húzódott a Szentendrei-Duna közepén. A reformkorban a Pap-szigetnek is sokkal hétköznapibb neve volt: szentendrei Felső-sziget, mely a katolikus egyház tulajdonában állt, későbbi neve innen öröklődött át. A mappációt megelőző I. katonai felmérés térképén (1. ábra) még két részből állt. Az őket elválasztó fattyúág 1826-ra eltűnt, a térképészek leírásában már semmi sem utal két külön földdarabra.
 
2. ábra A Pap-sziget 1857-ben (Pfarrer Insel)
 
A korabeli hajósok a szentendrei ágat sokkal alkalmasabbnak tartották a vácinál a hajóvontatásra, főként hegymenetben (2.ábra). Stabil nyugati partján haladt az egykori római hadiút, melyet a későbbi korok hajósai előszeretettel választották igáslovaik számára. A hajók dolgát egyetlen jelenség nehezítette; a nagyobb esőzések alkalmával felduzzadó erecsékék és patakocskák elképesztő mennyiségű hegyvidéki hordalékot hordtak a folyóba. A mellékelt térképeken is jól látható, hogy mindegyik pilisi patak építgeti a Dunában a maga kis deltatorkolatnak is beillő hordalékkúpját /=porondját/. A mappáció kapcsán a helyszínt alaposan bejáró térképész fel is hívja a figyelmet rá: ha tovább folytatódik az erőteljes lehordás, az végső soron a Pap-sziget mellékágában megakadályozhatja a hajóforgalmat.
  
3. ábra A Pap-sziget a II. katonai felmérés szelvényén kétféle művelést jelez
   
A II. katonai felmérés vonatkozó szelvényét böngészve (3. ábra) meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a Nyerges-hegy nyugati lejtőjéről induló Szelim-patak mekkora feltöltést végzett a Pap-szigettől északra, alig hetven év leforgása alatt. Az általa lehordott talajréteg a Duna-ág nyugati partján halmozódott fel, alaposan összeszűkítve a folyó medrét. Ez nyilvánvalóan befolyással volt a pap-szigeti mellékág hidrológiai viszonyaira, hiszen a Szelim-patak hordalékkúpja áthelyezte a sodorvonalat a szigetmonostori oldalra. Ez a változás ha nem is drasztikusan, de felgyorsította a mellékág feliszapolódását. A sziget itt még közel állt a természetesnek mondható orsó alakhoz, csak a főági erőzió miatt változott ez később a jellegzetes fordított D betű alakra.
 
4. ábra Medermorfológia 1929-ből
 
Sokat gondolkoztam betegyem-e ezt az általam legszebbnek tartott Angyalos Vízisport térkép részletet (4. ábra). Hiszen nem sokban különbözik a jelenlegi állapottól és szinte minden bejegyzésben van  már egy ilyen ábra. Nos, a Pap-sziget esetében is megkerülhetetlen ez a térképsorozat. Feltárul szemünk előtt ugyanis minden, ami a többi ábrán nem; a meder morfológiája. A sziget orsó alakjának keleti oldala víz alá került, de még kinyomozható. A Szelim-patak torkolatánál nem csak az épülő delta szorítja össze a medret, hanem a monostori oldalon látható homokpad is. A pap-szigeti mellékág ugyan sokat szűkült, de még mindig mélynek mondható, északi betorkollásánál azonban már sekélyesedik. A sziget déli csúcsánál ugyancsak épülő hordalékkúpot látunk, ez a Zsitnyán által is említett Tyukovácz-árokban folyó Sztaravoda-patak.

(Azoknak, akik a geográfia tudományán belül inkább a közlekedésföldrajzhoz vonzódnak, szívből ajánlom a szentendrei parton kígyózó ritkásan szaggatott, vastag fekete vonalat! Vajon kitalálják-e, mi lehet az?)

5. ábra A Pap-sziget napjainkban
 
Végül elérkeztünk a jelen állapotokhoz. Akiknek sok idejük van, tegyenek egy próbát a Googleearth programmal! Nem kell mást tenni, mint a szentendrei Pap-szigetre közelíteni, majd az ikonsoron található óra csúszkáján beállítani a felvételek időpontját. A legkorábbi dátum 2002. július 19. Szépen kirajzolódik az északi csúcson létrejött zátonyon megtelepedő erdő térhódítása és a betorkollás szűkülése. Napjainkra a patakok által épített hordalékkúpokon az ember telepedett meg, növekedésük azonban a mai napig tart.  A Szentendrétől távol eső egykori legelőt mára bekebelezte a város. Hasznosítása elkerülhetetlen volt.

Immár betonteknőben, de továbbra is hordják a hegyről a patakok a talajt, két oldalról szűkítik a Szentendrei-Dunát, ezáltal eltávolítva a fő sodorvonalat a mellékágtól. A Pap-sziget pedig kissé megnagyobbodott. elsősorban a mellékága rovására, de ugyanez elmondható a dunántúli partról is. Középvíz idején még valódi sziget, de így novemberben csupán egy száraz árok választja el a várostól. Könnyű tehát megjósolni, ha érdemi változás nem történik, akkor a többi dunakanyarbeli sziget sorsára fog jutni.

2011. november 24., csütörtök

Duna medrébe süllyedt hegy csúcsa - Az Ínség-szikla

 
Lassacskán a hazai sajtó ingerküszöbét is kezdi elérni a Dunán tapasztalható rendkívül alacsony vízállás. Szerkesztőségek sora küldi ki a partra a fotós kollégákat, hogy illusztrálják a helyzetet. És hová indul a budapesti fotósok legnagyobb hányada? A Ferenc József  - más néven Szabadság - híd tövébe, hogy lencsevégre kapja az éppen előbukkanó Ínség-sziklát. Ez nem csoda, hiszen ha lehet azt mondani, hogy ma Magyarországon a LKV-nak (a megfigyelés kezdete óta mért legkisebb vízállás érték [cm])  van szinonimája, akkor az kétségtelenül az Ínség-szikla, a Gellért-hegy tövében. Felbukkanása mindig rossz jel volt a történelem során, aszályos időt és kevés termést jövendölt. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a szikla csupán a (jég)hegy csúcsa. A Duna felszíne alatt több is rejtőzik ennél!

A Gellért-hegy a múlt század elején (fortepan.hu)
A Gellért-hegy mai dunai oldala már emberi munka eredménye. A rakparti út és a fürdők számára lefaragott sziklák, a telepített erdő, a feltöltött és megerősített part jelentősen átalakította a hegy arculatát. Még az ember előtti időkben a Duna egészen a sziklák lábáig nyújtozott, folyamatosan pusztítva az instabil hegyoldalt. Gyakoriak voltak az omlások, hatalmas kőtömbök hevertek a Duna medrében.
A Gellért-hegy fő tömegét alkotó fődolomit mintegy 220 millió éve a triászban hullámzó tengerben ülepedett le. Később az eocénben (59-34 millió éve) kiemelkedett területe és a dolomit törmelékből breccsa keletkezett. Újabb tengerelöntés következett, melyből kiülepedett a "szokásosnak" is nevezhető budai paleogén rétegsor. Ez a rétegsor a felső-eocén Budai Márgával indul, erre ülepedett ki az alsó-oligocén  (34-28 millió éve) Tardi Agyag. Utóbbi oxigéntől elzárt tengerfenéken keletkezett. Aztán a normál tengeri körülmények között képződött, a téglagyártás kedvelt anyagaként ismert Kiscelli Agyag következett. A rétegsort a Törökbálinti Homokkő zárja. A Gellért-hegy esetében ez a rétegsor meglehetősen hiányos, a pleisztocénben lezajlott kiemelkedés révén a triász rétegek kerülnek a felszínre, míg a fiatalabbak lepusztultak, csupán a Pesti-síkság felé, a Duna medrében kezdenek megjelenni. Itt, a  Budai-hegység egyik legkeletibb pontján, ahol a Duna végül elhagyja a középhegységi tájat, két vető határozza meg a szerkezetet. Az egyik nagyjából párhuzamos a Dunával és megegyzeik az Ördög-árok irányával (ÉNY-DK, ÉÉNY-DDK), míg a másik K-NY irányú és délről határolja a hegy tömbjét. Koruk felső-eocén és miocén, de többségük felújult a pleisztocén során lezajlott újabb kiemelkedésben. A vetők mentén törnek a felszínre a Rácz-, a Rudas- és a Gellért- (régi nevén Sáros) fürdőket tápláló források. A triász rétegek kelet felé lépcsőzetesen vetődnek le a Pesti-síkság alá. A Duna pedig pont oda mélyítette a medrét, ahol a kiemelkedett és lezökkent rétegek határa található. Mindez benne van a földrajz tankönyvekben, fújja minden kisdiák. Most azonban nézzük a Duna mélyére, ahol a Gellért-hegy dolomittömbjeit már halak kerülgetik.
 
1. ábra Mederfenék morfológia egycsatornás szeizmikus mérések alapján, a Gellért-hegytől délkeletre (Tóth T. 2003.)
 
A mederfenék korántsem olyan sík, mint azt várnánk (1. ábra). Ott látjuk a felrobbantott Ferenc József híd roncsait a mai híd alatt. Tőle ÉNY-i irányban látjuk az Ínség-sziklát, körülbelül 70 méternyire (koordinátái:  47°29'9.12"É, 19° 3'8.35"K, 1645,4 folyamkilométer) A képen kihagyott nyugati pillért is egy hasonló sziklára alapozták. A hídtól délnyugatra egy nagy és több kisebb kiemelkedő sziklaszirt látszik. A nagyobbik mintegy 60 méter hosszú és 20-30 méter széles sziklahát. Ha kisvíz idején ráállunk, valahogy így festenénk a partról. Még középvíz idején is szembetűnő, hogyan befolyásolja az áramlási viszonyokat; hatalmas örvények tölcséreit látni ilyenkor. Valamivel délebbre kisebb (5x10 m) szikladarabok állnak ki a mederfenékből, egy vetővonal választja el őket az északi egységes tömbtől.
 
2. ábra A triász rétegek tengerszint feletti magassága (Tóth T. 2003.)
 
Ha lefejtjük a középideinél fiatalabb üledékeket, előbukkan a víz alatti Gellért-hegy képe (2. ábra). A kétcsatornás szeizmikus mérések szükségességét elsősorban az ide tervezett 4-es metró beruházás indokolta. Vizsgálták ekkor a Gellért fürdő forrásrendszereit tápláló vetők és a triász fődolomit rétegek elhelyezkedését (ezt a legnehezebb átfúrni). Fontos szempont továbbá a várható elmozdulások ismerete, így a vetőrendszerek feltérképezése. A mérések kiértékelése után feltárulhat szemeink előtt a Gellért-hegy lassan Pest alá süllyedő utolsó nyúlványa. A vizsgált terület ÉNY-i sarkában találjuk a dolomit egyetlen olyan kibukkanását, amely a Duna vízszintje fölé emelkedhet - igaz meglehetősen ritkán. Utoljára éppen 8 éve, ősszel. Hát ezért mondhatjuk, hogy az Ínség-szikla csupán a jéghegy csúcsa.
 
Az Ínség-szikla a Gellért-hegy tövében.

Az Ínség-szikla dolomittömbje alig különül el a partra szórt andezittől.

Az Ínség-szikla a száraz novemberi ködben

Azt ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy a szabályozás előtt mekkora vízszint kellett ahhoz, hogy a Duna habjai fölé emelkedjen. Nyilván a közlekedés fejlesztése miatt faragtak is belőle, hol robbantással, hol pedig kotrással. Az emberi beavatkozások előtt még szélesebb volt a meder, lassabb a vízáramlás és ebből következőleg a meder sziklaformáit is több recens üledék (homok, kavics) borította. A rakpartok közé szorított, felgyorsult folyású Duna ezeket az üledékeket kimosta, így válhattak ezek a sziklafelszín-formák ennyire élessé. 2011. november 24-én reggel 7 órakor 79 centiméteres vízállást jelzett a Vigadó téri vízmérce. Az Ínség-szikla ekkor nem több mint 20 centivel lehetett a vízszint fölött. Mivel ez az érték csupán közelítés, csak körülbelülre állapítható meg a budapesti 100 centi, mint küszöbérték. Ez lehet az a szint, ami alatt a Gellért-hegy legkeletibb tömbje megmutatja magát.

Jelenleg stagnáló, lassan apadó a Duna vízszintje, érdemes nyomon kísérni a hydroinfo.hu, vagy a vizugy.hu honlapon a vízállást. Ha az előrejelzések kirajzolják a leendő legkisebb vízállást, esetleg érdemes személyesn is ellátogatni az Ínség-sziklához, a magyar kisvizek jelképéhez.

2011. november 23., szerda

"Piros mint a kármin" - Utolsó pillantás a Kacsa-szigetre

 
Akár rejtvényfeladvány is lehetne ez az epizód a Linda című TV-sorozatból, melyet a blog egyik olvasója ajánlott a figyelmembe. A Linda II. évadjának 6. részét, a  Piros mint a kármint 1986-ban forgatták egy dunai szigeten. Az operatőr fejében valószínűleg meg sem fordult, hogy a szigetnek szinte utolsó pillanatait kapta lencsevégre a repülőgépről. A háttérben, messze felsejlik a Nyerges-hegy, a Vörös-kő és a Dunáig lenyúló Nagy Malom-hegy. Így talán már nem is nehéz kitalálni hol is találjuk a filmben Mostoha-szigetnek elnevezett idilli festőtábort.


 
A felvételen Bodrogi Gyulát és Pécsi Ildikót még egy valódi szigeten látjuk nyaralni, valamikor a nyolcvanas évek közepén. A déli zátony a nyári kisvizes időszakban sem kapcsolódik össze a parttal, rajta nyoma sincsen a később felnövő ártéri bokorfüzeseknek. Ez az egészséges, csak csónakkal (komppal) megközelíthető sziget azóta alaposan megváltozott. Valószínűleg már a színészek egyike sem ismerné fel, ha újra partra szállna itt (vagy csak nemes egyszerűséggel besétálna a Szentendrei-szigetről). 2005-ben így látta egy felette elrepülő hivatásos légifényképész.

A Kacsa-sziget Pócsmegyertől délre, 2005-ben

Alapos utánajárást igényelt, míg kiderítettem, hogy ennek a földdarabnak bizony nincsen neve. Annak ellenére nincsen hivatalos neve, hogy már az első katonai felmérés térképein is jelölik, a XVIII. század végén. A későbbiekben is ott találjuk minden térképen, hol zátonyként, hol szigetként jelölve. Név azonban sehol. Talán érdemes lenne konzultálni a Földrajzinév-bizottsággal, mielőtt túl késő lesz, és a sziget még azelőtt eltűnik, hogy hivatalos nevet kapott volna. Az egyszerűség kedvéért itt a helyiek által használt Kacsa-sziget elnevezést fogom használni.

A Kacsa-zátony elhelyezkedése 1929-ben
 
A vízisport térképen szépen kirajzolódó mederviszonyok alapján megállapítható, hogy a Kacsa-sziget a Pócsmegyer és Leányfalu településektől délre, a két Malom-hegy alatti medertágulatban jött létre. Tipikusnak mondható az alámosott, mélyebb vizű homorú- és a szemközti lassabb vizű domború partszakasz. A szentendrei-szigeti oldalon kialakuló sekélyebb mellékágban zajlott le az utóbbi húsz-huszonöt év drasztikus feltöltődése. Szinte már szabályszerűen először a mellékág ki és betorkollásásnál épülő zátonyon telepedett meg a növényzet. A friss víztől elzárt holtág aztán a partok felől kezdett lassan feltöltődni. A folyamatot gyorsította a Kacsa-sziget északi csücskén felépült ivóvízkút, melynek parti csatlakozása mellékág elzáró gátként tovább gyorsította a feliszapolódást. Ezért a Kacsa-sziget már csak nagyobb vízállások esetén viselkedik valódi szigetként. A forgatás óta komoly ártéri erdő nőtt a Dunától elhódított területen. Éppen ezért örültem meg nagyon ennek a filmfelvételnek, mely akaratlanul  a Kacsa-sziget utolsó természetes állapotát örökítette meg.

2011. november 21., hétfő

Vízimolnárok szigete Soroksáron


Ezen a hétvégén egy szűk körben meghirdetett kirándulás keretében a soroksári Molnár-szigetre látogattunk el, egy helyi büszke nyaralótulajdonos, Eszenyi Miklós meghívására. Négyfős látogatói csapatunk házigazdánk kalauzolása mellett bejárta az egész szigetet főágtól a mellékágig, északitól a déli csúcsig, nem egyszer 3 méter magas nádasban gázolva.  Némi ismeretanyagot innen-onnan össze lehet szedni a szigetről, de úgy gondolom a leghitelesebb mégis az, ha az ott élők mutatják be lakhelyüket. Éppen ezért átadnám most a szót kísérőnknek, mutassa be ő a Molnár-szigetet:


Írta: Eszenyi Miklós, fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel

Budapest egyetlen olyan lakható szigete, mely teljes egészében a fővárosban található, a Molnár-sziget. Földrajzi koordinátái: 47°24'11"N   19°6'25"E. A kicsiny (kb. 2 km hosszú, legszélesebb részén 400 méter) sziget közigazgatásilag a XXIII. kerület (Soroksár) része, a Ráckevei-Dunaágon, Soroksár és Csepel-sziget között fekszik. Árvíz nem fenyegeti, mert a Kvassay-zsilip miatt az árhullám a Duna másik ágán vonul le. 

A sziget egyik legrégebbi épülete, a kocsma.

Az egykor Uradalmi-sziget nevet viselő területen hosszú időn keresztül Soroksár lakóinak szőlő- és gyümölcsöskertjei voltak. A sziget mélyebb fekvésű, valamint északi részét ártéri erdők borították, ennek nyomai ma is fellelhetők. A kicsit magasabban fekvő dombháton (a sziget legnagyobb tengerszint feletti magassága 104 m) folyt a gyümölcstermesztés, hiszen a könnyen vízáteresztő homokos kavicson, homokon, futóhomokon jól termett a szőlő, sárgabarack. Már az 1930-as években felépült itt néhány kisebb villa, nyaraló (mai napig állnak), majd a szebb napokat látott egykori csárdaépület mellett az 1960-as években egy nyári ifjúsági tábort alakítottak ki. A tábor már jó néhány éve nem működik, területének hasznosítására több elképzelés is történt (sport- és szabadidő központ, lakópark). Manapság a kerület évente 4-5 napon veszi igénybe a területet különböző nyári rendezvényekre.

A sziget látképe déli irányból, jobbra a Gyáli-patak torkolata

A szigeten az 1970-es évek elején kezdtek parcellázásba, ami meglehetősen előnytelenül sikerült, hiszen keskeny, hosszú, ún. nadrágszíj telkeket alakítottak ki (a legtöbb kert mindössze 6-7 méter széles, hossza lehet akár 80 méter is), mely a korábbi szőlőkhöz igazodott. A villany kivételével csak a sziget egy része közművesített (gáz, víz), az utak szinte teljes egészében burkolatlanok (zúzalékkő). Ennek ellenére az 1990-es évektől egyre többen választották lakóhelyül a szigetet, így a kis nyaralók, faházak, horgásztanyák mellett ma már számtalan kisebb – környezethez illő – családi ház is épült. A sziget értékét ugyanis hihetetlenül növeli, hogy az Erzsébet-hídtól mindössze 8 km a távolság, Soroksár Hősök terén megáll a HÉV és éjszakai buszjárat is, ahonnan gyalogosan 5 perc alatt lehet eljutni a szigethez vezető hídra (kocsival még gyorsabban). A sziget Csepel felől komppal is megközelíthető, sőt a komppal gyorsan eljuthatunk nyáron a csepeli strandra is (a strand a szigettel szemben terül el). A Gubacsi hídtól a Duna-parton néhány éve épített kerékpárúton is eljuthatunk a szigetre (a Gubacsi hídtól 4,5 km), de tovább is haladhatunk Dunaharaszti felé (a sziget hídjától 2,5 km). És természetesen semmi akadálya annak sem, hogy valaki motorcsónakkal érkezzen. 

A mellékág a hídtól északra

A mellékág a hídtól délre

A sziget keleti, Soroksárra néző részén a nagy nádasok hihetetlen élővilágot rejtenek, ami azért érdekes, mert gyalogosan mindössze néhány percre található a hatsávos Grassalkovich út, valamint Soroksár központja, a Hősök tere. A védett növények mellett vadkacsák, hattyúk, mocsári teknősök, vízisiklók, törpegémek és cigányrécék is élnek a partokon, míg a sziget belsejében fácánok, gyíkok. A sziget nyugati, Csepelre néző oldalán kellemes sétányt alakítottak ki. A sziget északi és déli vége is fás-bokros, kiváló alkalmat nyújt táborozásra, horgászásra. 

A Gyáli-patak szemétből és szennyből épült deltatorkolata

Rozsdás hajómatuzsálem pihen a kompnál

A Molnár-szigetre olyannyira jellemző nadrágszíj telkek

A sziget déli része beépítetlen terület, egykori sittlerakóhely.

A „szigetiek” között egyébként igazi falusi érzése van az embernek: az utcán sétáló idegenek is köszönnek egymásnak, szívesen megállnak beszélgetni, hiszen itt is – akárcsak vidéken – lelassul az idő, senki nem siet sehová. Nincs is miért, hiszen a Molnár-sziget a főváros igazi gyöngyszeme, egy szinte érintetlen világ – a világvároson belül. 

2011. november 19., szombat

Kisvízi sivatag a Duna medrében

 
Mindössze 40 centiméterrel áll magasabban a Duna vízszintje most novemberben, mint a valaha mért legkisebb vízállás (LKV). Ma Budapesten 89, Vácott -10 centiméteren állt a vízszint. Az eddig mért legalacsonyabb érték Vácott -51 cm volt, 2003 szeptemberében. A két érték közt mért 40 centis különbség jelentős ugyan, de azt jelenti: most is extrém kisvízi helyzet van a folyó mentén. Viszonylag kevesen gondolják úgy, hogy ez kihat az életükre, ennek ellenére a mi mindennapjainkat is befolyásolja a Dunai kisvíz
 
1. kép Kisvízi helyzetben gyakran szünetel a hajózás a Dunán.
 
Ha a Duna vízszintje jelentősen lesüllyed, csökken a parti szűrésű csápos kutak vízhozama.  Így zavarok léphetnek fel a főváros vízellátásában. Ha kevés a víz a mederben az gondot okoz a hajózásnak. Ha egy pillantást vetünk a Duna gázlóadataira egyből látható, hogy a csökkenő vízszint számos helyen nehezíti meg a hajózást (1. kép). Könnyen leromolhat a víz minősége is, hiszen kevesebb vízbe kell beleengedni ugyanannyi szennyvizet. Fennakadások lehetnek a gazdaság olyan területein, ahol Dunából vett vízzel öntöznek, vagy hűtenek erőműveket. A vízerőművek kihasználtsága gyakran a negyedére esik vissza.
 
2. kép Kavicssivatag a Duna mentén.

Vannak azonban olyanok is, akik számára lehetőség az alacsony vízállás. Gondolok itt azokra, akik a Duna kincseit kutatják. Számukra ideális ez a mostani helyzet, hiszen a visszahúzódó víz számos elsüllyedt hajót és egyéb roncsot hoz napvilágra. És kitűnő alkalom a geográfus számára is, aki a mederformákat kutatja és hordalékot vizsgálja. Hidrológiai szárazság esetén hatalmas partmenti területekről húzódik vissza a folyó (2.kép). Kővel, kaviccsal, homokkal, iszappal és agyaggal borított sivatagként kísérik a partot. Rájuk sötéttel szintvonalakat rajzol egy-egy tartósabb vízállás által lerakott humuszréteg. Ezek a szintvonalak azonban nem hasonlatosak a térképi szintvonalakhoz, ugyanis lépést tartanak a folyó esésével. Ha térképet rajzolnánk kisvízi helyzetben a parton talált üledékek szemcseméreteiből arra a következtetésre juthatnánk, hogy erős korrelációt mutat a folyó sebességével és áramlási viszonyaival. 
 
3. kép Hullámos felszínű kavicspad
 
Kitűnően tanulmányozhatók a folyó áramlása során létrejött felszínformák is. A hullámos peremű és felszínű parti zátonyok sok helyen kísérik a sodorvonaltól távolabb eső partszakaszokon a Dunát (3, 4. kép).
  
4. kép Parti zátony Felsőgödnél

A Duna mederanyaga nem mindig áll folyóvízi hordalékokból. Gyakran a folyószabályozások és a házgyárak kavicsigénye miatti kotrások következtében előbukkannak olyan rétegek, amelyek évmilliókkal a Duna megjelenése előtt tengerekből ülepedtek ki (5. kép). Ezek jóval ellenállóbbak, mint a laza folyami üledékek, így gyakran okoznak gázlóként gondot a hajózásnak. Ezek az agyagpadok nem tartanak lépést az általános medersüllyedés ütemével, így relatíve kiemelkednek. Ezzel kereszirányú akadályokat képeznek a folyó medrében. Dunakeszi és Göd közötti oligocén rétegekről bővebben itt.

 5. kép 30 millió éves agyagsziget a Dunában Dunakeszinél.
 
Az élőlények számára ugyancsak kritikussá válhat a helyzet egy-egy gyors apadásnál. Ha a télire elvermelt vízi élőlények arra ébrednek, hogy szárazra kerültek nem mindegyikük tud visszamenekülni a vízbe (6. kép).

6. kép Partra vetett kagylók a Gödi-szigeten.
 
A hajózást segítő sarkantyúkat úgy építették meg, hogy felszínük a parttól távolodva fokozatosan mélyül a mederbe (7. kép). Így kisvíznél is kifejtik hatásukat; a szűkült mederbe terelik az apadó folyót, hogy meglegyen a hajózáshoz szükséges vízszint. A kősivatagként nyújtózó sarkantyúk mögött létrejövő limányban kiülepedett zátonyokon madarak serege pihen.

7. kép A sarkantyúk sosem merőlegesen állnak a partra.

A mellékágak teljes kiszáradásának ideje ez (8. kép). Lehangoló látványt nyújtanak ilyenkor, főleg akkor, ha a helyiek gyorsulási versenyeket rendeznek itt, mint az amerikaiak a Nagy-Sóstó vízmentes területein. Szerencsés esetben a feliszapolódott ki és betorkollás gátként védi meg medrüket a teljes kiszáradástól. Így a mélyebb részeken megmaradó víz segít az élőlényeknek átvészelni a hidrológiai szárazság időszakát. Mellékágak rehabilitációjánál ezt figyelembe kell venni, mert előfordulhat, hogy a hordalékdugók elkotrásával éppen a mellékág teljes kiszáradását okozzák.

8. kép A Gödi-sziget (balra) és a mellékág

2011. november 13., vasárnap

Csepeli exodus 1838

 
Az 1838 márciusi jeges áradat számtalan Duna-menti települést elpusztított. Hol több, hol kevesebb ház dőlt össze, voltak akiknek mindenük odaveszett és teljesen elölről kellett kezdeniük mindent. A levonult árvíz után minden település, közösség kénytelen volt számot vetni és terveket készíteni, hogyan is lehetne az újabb árvizeket kivédeni. Az elpusztult települések közül kétségkívül Csepel német és illír lakosai hozták meg a legnehezebb döntést.

Az addig Budafokkal (Promontor) szemben, közvetlenül a parton álló település házainak 95%-a teljesen elpusztult, a maradék 5% is annyira megrongálódott, hogy nem lehetett lakni. Nyilván a Csepel-sziget északi csücskén fennakadó jégdugó felszakadása és pusztító erejű megindulása okozta a falu vesztét. Nem csodálkozhatunk, ha a csepeliek eztán úgy döntöttek, hogy ha a falujuk nem kell a Dunának, akkor nekik sem kell a Duna, elköltöznek biztonságosabb vidékre (1. ábra). A döntés nagyon nehéz volt, hiszen a csepelieknek igencsak élő kapcsolata volt a Dunántúli parttal. Sok helybélinek volt szőleje Budafokon, sokuknak rokonsága, és bizonyára a rév közelsége is előnyére volt a falunak, gondolok itt a rendszeresen látogatott budai vásárokra. 
Az új, szabályos alaprajzú falu a régitől másfél kilométernyire délkeletre épült fel. A lakosság egy ideig még visszajárt a régi telkeire konyhakertet gondozni, de aztán az idő múlásával lassan kiveszett a közös tudatból a régi faluhely.
Csepel volt Magyarországon az egyetlen dokumentált település, melyet dunai árvíz miatt tervszerűen költöztettek el. Álljon itt egy rövid összefoglaló Kubinyi András tollából, mi is történt Csepelen 1838 márciusában és közvetlenül utána:
    
Csepel az első és a második katonai felmérés térképein.
     "...Feltehetően ma is a régi helyen állna azonban Csepel, ha időközben nem következett volna be egy természeti katasztrófa. Már a XVIII. századból is gyakran olvashatók a régi írásokban a csepeliek panaszai: a szigeten nemegyszer árvizek pusztítanak, és ezek nemcsak a szántóföldekben, hanem olykor a falu épületeiben is kárt okoznak. Ez érthető is: a sziget nagy része a Duna ártéri feltöltéséből keletkezett. A legnagyobb vészt Csepelre azonban mégis az 1838-as árvíz hozta.

     Ez év tavaszán a Duna áradása országszerte hatalmas károkat okozott. Pest városa maga is víz alá került, ma is a pesti Belváros nem egy épületének falán megtaláljuk az árvíz szintjelzőit. Így azután nem csoda, hogy Csepelt is elöntötte: annál is inkább, mert jégtorlasz akadályozta a sziget mellett a víz lefutását. Az árhullám 1838. március 10-én jutott el a Csepel-szigethez, és rögtön áttört a gátakon. A falusi lakosság még néhány napig megfeszített munkával harcolt az árral: igyekezett a gátakat kijavítani, illetőleg mögöttük új gátakat emelt. Ez a hősies munka lehetőséget nyújtott arra a falu népének, hogy biztonságba helyezze magát, állatállományát és ingóságai egy részét. Négy napos harc után végül a Duna maradt a győztes, március 14-én a megerősített, illetőleg az új gátakat is áttörte, és percek alatt elöntötte a falut. Csepel 114 házából 106 teljesen elpusztult, és a megmaradt 8 épület is összeomlás előtt állott. Az árvíz elől a lakosság a falu legmagasabban fekvő területére, az uradalmi juhakol környékére menekült; életük és ingó vagyonuk nagy része ugyan megmenekült, de élelmezésük nehézségekbe ütközött, ami a hatóságnak is gondot okozott. Maga a királyi helytartó, József nádor küldött egy gőzhajón élelmiszert a falu népének. A hajón, március 17-én Széchenyi István is meglátogatta az árvízsújtotta csepelieket. Két nappal később ugyancsak hajóval a megyei hatóság küldött 600 kenyeret a falunak, egyben kiküldte a hajóval az illetékes szolgabírót, Eckstein Rudolfot is, hogy mérje fel a helyzetet. A kár bizony igen nagymérvű volt. A hatóságok 94,7%-ra becsülték.

     Ez a kár a község vezetőit arra bírta, hogy a falu más helyen történő újjáépítésére gondoljanak. Abból a helyes ötletből indultak ki, hogyha amúgy is majdnem minden házat teljesen alapjaitól kezdve újból fel kell építeni, akkor fölösleges az árvízveszélynek kitett régi helyen építkezni, ugyanolyan költséggel ármentes helyen is felépíthetik a falut. Hozzájárult ehhez a már említett gazdasági ok: a falu vezetői számára már nem volt fontos az, hogy közel legyenek Budához. Ármentes helyek inkább a keskeny soroksári Dunaág környékén voltak, ahol könnyen át lehetett kelni a pesti partra és megközelíteni az új gazdasági központot. Így azután a község vezetői az uradalomhoz fordultak, kérték, hogy engedjék meg a falunak az uradalom birtokához tartozó juhakol közelében, az ármentes helyen az újjáépítést. Az uradalom elöljárói nemcsak kijelölték ezt a helyet a falu felépítéséhez, hanem azonnal el is rendelték az építkezés megkezdését. Ezenkívül pedig igyekeztek minden segítséget megadni a falu népének.
(...)
     Az új falut két utcára tervezték, amelyek párhuzamosan haladva, a középen egy nagy tér által kötődnek össze. A tér közepén jelölték ki a plébániatemplom helyét, míg tőle északra és délre az uradalomnak, a plébániának, községházának és iskolának mértek ki telkeket. A templomtér keleti és nyugati oldalán osztották ki a három-három egésztelkes jobbágy telkét. A féltelkes jobbágyok házhelyeiket a falunak a két megnyitandó utcája által közrefogott területén kapták meg. A zselléreknek kiosztott terület a falu szélére, az utcáknak a határ felé eső oldalára, a féltelkesekkel szemben jutott. Összesen 6 egész és 32 féltelkes jobbágy- és 76 zsellérházhelyet osztottak ki, ez valamivel magasabb volt, mint a tényleges háztulajdonosok száma. (Például csak 21 jobbágytelek volt, de a telkes házhelyek 22 teleknek feleltek meg.) Az egyes telkek nagysága ugyanazon kategóriában egyforma volt, azonban az egésztelkes kb. kétszer olyan nagy házhelyet kapott, mint a féltelkes, ez pedig ugyancsak kétszeresét a zsellérházhelynek. Az új építkezés módot nyújthatott volna arra, hogy a házatlan zsellérek is házhelyhez jussanak. Ettől azonban élesen elzárkózott a község vezetősége: csak az kapott háztelket, akinek a régi faluban is volt háza. A házhelyekkel egyidejűleg a szérűknek is jelöltek ki helyet, elsősorban a falu keleti oldala mellett. 1848-ban a falu nyugati oldalán egy tíz holdas erdőt telepítettek, ugyanis ebből az irányból állandó szélfúvás tette kellemetlenné a falu életét. Az erdőt szélfogónak szánták.

     Bár ez a tervezet ésszerű volt, ennek ellenére a falusiak egy része -feltehetően a kis házhelyet kapott és a falu szélére jutott zsellérek- ellenszegült. Ezen nem csodálkozhatunk. A régi faluban a belsőség nagysága nem volt megszabva. Különösen azok a jobbágyok és zsellérek, akiknek Promontoron szőlőjük volt, továbbá azok, akik ott vállaltak napszámosmunkát, rosszabb helyzetbe kerültek, elkerültek a rév mellől. A házatlan zsellérek viszont joggal félhettek attól, hogy házigazdájuk az új faluban az építkezési költségekre tekintettel felemeli a lakbért. Az ellentétek ezért úgy kiéleződtek, hogy a község vezetősége kénytelen volt a vármegye segítségét kérni. 1838. augusztus 14-én a Pest megyei kis gyűlés bizottságot küldött ki az ügy elintézésére. A hattagú bizottságnak a megyei főügyész, a járási főszolgabíró és az a mellé beosztott esküdt is tagja volt. A kiküldött bizottság meglepően rövid idő alatt eljárt feladatában, és már augusztus 27-én beterjesztette jelentését. Ebben elmondták, hogy az uradalom az új helyen az egésztelkes jobbágyoknak 1600, a féltelkeseknek 800, míg a zselléreknek 400 négyszögöles házhelyeket osztott ki, mivel pedig ez az ügy “az uradalomnak és a lakosságnak” “egész megegyezésével” intéződött el, a kijelölt új helyen “az építés hozzá fogásához a lakosokat utasítottuk”. Nyilvánvaló, hogy a feudális megye vezetősége a ráckevei uradalomnak és az azzal megegyezett gazdag parasztoknak adott igazat a zsellérekkel szemben. Igaz ugyan, hogy jelen esetben az árvízveszély miatt a falu összérdeke a csepeli vezetők érdekével esett egybe.

     Így azután a parasztok nem tehettek mást, megkezdték a házépítést. 1839. október 25-én a falu nagy része már felépült. Ekkor kész volt 5 egésztelkes, 26 féltelkes és 49 zsellérház, építés alatt viszont 2 féltelkes és 6 zsellérházat találunk. A parasztok ugyan házhelyet kaptak, de a házat maguknak kellett felépíteniük. Jellemző, hogy a középületek egyikét sem kezdték még meg építeni, az új templom is csak a század második felében épült fel. A falu életét ezentúl már az új helyen élte, a régi falu helyén konyhakerteket tartottak fenn a régi tulajdonosok. Az újonnan felépült falu alaprajzát -ha akkor épült házainak nagy részét nem is- megőrizte a mai Csepel is. A mai Ady Endre, Kiss János altb., Karácsony Sándor és Láng Kálmán utcák által határolt terület az eredeti falu. Az egykori Főtér, a mai Tanácsház tér, az akkori falu két utcája, melyek belső oldalán a féltelkes jobbágyok, külső oldalán a zsellérek házai épültek fel, a mai Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc utcák. A mai Fürst Sándor és Sallai Imre utcák csak 1893-ban keletkeztek, amikor a csepeli községi elöljáróság a beltelkek közepét kisajátította és új utcát nyitott..."

Kubinyi András (www.csepel-sziget.hu)

Csepel egykor és most (alaptérkép EOV 65.413, 64.431)
Mai térképeken már hiába keresnénk az egykori Csepel hűlt helyét. Egy részét elkotorták és kikötői öböl került a helyére (2.ábra). A többi részen kikötői létesítmények emelkednek. Annyi év után Csepel újra Duna parti település lett, sőt akkorára nőtt, hogy két Duna partja van. Az ipari oldala a főágra néz, a csendesebb Ráckevei Duna-ág felé a lakosok ablakai tekintenek. 

2011. november 7., hétfő

Az elenyésző Pap-sziget Szentendrén

 
Szentendrén a városbeliek kedvelt szabadidőközpontja, a  Pap-sziget látott már szebb időket is, ami a sziget mivoltát illeti. Egykor mellékágában még hajókat is vontattak hegymenetben, olyan széles és mély volt a ott a Duna vize. Most így novemberben kisvizes időszakban néhány mélyebb gödörtől eltekintve kiszáradt a Szentendrei-Dunából táplálkozó kis ága. A szigeten tett kirándulás megerősített abban, hogy hamarosan ez a sziget is eltűnhet a térképről, hacsak nem történik valami beavatkozás. A Pap-sziget északi csücskén kiterjedt bokorfüzes köti össze a parti és szigeti ártéri erdőket. Legalább egy méter magas az a zátony, amely megakadályozza, hogy friss víz juthasson a kiszáradó mellékágba.

A Pap-szigeten még a XX. század első felében is csupán legelő és kaszáló terült el. A terjeszkedő Szentendre azonban elérte ez a szigetet is, szükségessé vált a terület hasznosítása. Ma nagyobb részét strand és kemping foglalja el, többi területen vállalati, önkormányzati üdülők állnak. Erdeinek nagy része telepített, csupán az északi csúcson és közvetlenül a vízparton találni természetes faállományt, főként fűz- és nyárfaligetet. Mindenesetre nagyon hangulatos hely. Fejlesztése ismét küszöbön áll; talán ha felépül a szálloda és konferenciaközpont, a pap-szigeti mellékág revitalizációja is napirendre kerül.
 

Ha a Budapest-Visegrád-Esztergom viszonylatban közlekedő busszal érkezünk, a papszigeti bejáróig kell a jegyet megvenni. A buszmegálló tábláján a sziget településrészként szerepel, így egybeírandó, lásd: Margitsziget.


Nagyon nehéz ma már elképzeni, hogy az alig pár méternyi széles, fűzfákkal benőtt mederben (kép jobb oldalán) áruval megrakott lomha bárkákat húztak egykor lovakkal a régi római limesúton folyásirány szerint hegymenetben. 


Rossz hír a sziget szempontjából: a főág oldali részen alig találunk homoknál nagyobb szemcseméretű üledéket, ami arra utal, hogy a csendes víz már az iszapot sem tudja elhordani. Így hamar megjelennek az első növények a friss hordalékon. Természetesen a nyílt vízfelület rovására.


Itt még a nyolcvanas években is 20 méter széles nyílt vízfelület fogadta az erre látogatókat a Pap-sziget északi csúcsánál. Mára ennyi maradt belőle, annak ellenére, hogy a mederben nem épült mellékágelzáró kőszórás, csupán egy cölöphíd. A folyamatot csak drasztikus emberi beavatkozással, mederszélesítéssel, erdőirtással és kotrással lehetne megállítani. 


Az árvizek rendszeresen elöntötték a kis szigetet, így a strand és kemping megépülése miatt kissé megemelték a térszínt. A kép jobb oldalán látható nyaralóházak erre a feltöltésre épültek. 


A pad megépülte óta a Duna áradásai körülbelül 20-30 centiméter üledéket halmoztak föl a környéken, így már csak az igazán rövid lábúak tudnak kényelmesen üldögélni ezeken a padokon. 


Azonosítatlan tereptárgy a strand területén belül. Lezuhant műhold, vagy csak egy egyszerű zuhanyzó?...

 
A pap-szigeti mellékág déli része még viszonylag természetes állapotban van, bár a bokorfüzesek térhódítása itt is jellemző. A partok irányából záródó mederban alig csillog nyílt vízfelület. Ellentétben a  sziget északi részéről készült felvétellel a háttérben itt még látható a Szentendrei-Duna.
 
 
A Pap-sziget déli részén néhány nyaralóépület áll, stégekkel nyújtózva a Duna felé. Igazán kellemes nyaralóhely, bár ebben az évszakban csupán a falevelek üldögélnek a masszív, hegesztett nyugágyakon. A kőszórás és a betonfal egyaránt szolgál árvízvédelmi célokat és partbiztosítást a sodrással jelentkező elmosódás ellen.


A sziget legelőjét felváltó üdülőtelep korát könnyen beazonosíthatjuk az épületek stílusából. Az elöntések miatt egy emeletnyi lábazatra építették őket. A biztonság kedvéért ugyanilyen magas töltés húzódik az épületek és a Duna között. Ez az árvízvédelmi töltés meglehetősen szabálytalan módon épült, anyaga nem agyag és homok, hanem kőzettörmelék, melyben öklömnyi andezitdarabokat is találni.


Az épületek állaga hagy némi kívánnivalót maguk után, de sokkal jobb helyzetben vannak, mint sok más társuk, szerte az országban. Még a graffiti-k is mintha valami tervezettséget mutatnának...
 
 
A szigeten található nyárfaerdők őshonosak ugyan, de szemmel láthatóan emberi kéz nyomát viselik magukon. Korábban a szigeten nem sok fa állhatott, hiszen az egész területet legelőként hasznosították. 
 

      
A szigeti strand bejáratánál érdekes szoborkompozíció látható, a hét vezér, fejükön felmosóvödörrel. Ők fogadják a Pap-szigetre látogatókat. Nyáron bizonyára sokkal nagyobb a tömeg és a zsivaj a strandon, de így ősszel néhány sétálót és horgászt leszámítva nem jár erre senki sem.


2011. november 5., szombat

Kisoroszi révátkelés egykor és most


A bemutatásra kerülő képek valamikor közvetlenül a II. világháború után készülhettek a kisoroszi-szentgyörgypusztai révállomásnál. A fortepan.hu oldalon mindenki számára elérhetőek, csupán a "Kisoroszi" szót kell beírni a keresőbe. 3 képet azonban tükrözni kellett, mert az amit láttam sehogy sem egyezett a képekkel. Valamely oknál fogva a fortepan-on a képek jobb és bal oldala fölcserélődött. Itt már úgy láthatók, ahogy a valóságban. Mivel kíváncsivá tett ez a néhány felvétel, elhatároztam, hogy újrafényképezem őket.



 





   


 
    
Az újrafényképezés természetesen nem lehetne elegendő egy bejegyzéshez. Hogy egy kis háttértudást szerezzünk a fényképezendő tájhoz, álljon itt egy kis földrajzi-régészeti adalék:

A Szentendrei Duna-ágra nagyon jellemző, hogy a Visegrádi-hegységből lefutó patakok torkolatánál a meder összeszűkül. Főként a jégkorszakban volt jellemző, hogy a hegység kiemelkedő tömbjéből a csapadék nagy mennyiségű hordalékot mosott le a völgyekbe. Mivel ezek a Dunába tartó patakok rövidek, a kőzettömböknek nincsen idejük kavics méretűre és alakúra kopniuk. A patakok hordalékkúpjai ezért nagy méretűek, durvák, kevésbé lekerekített formájúak. A nagyméretű köveket a Duna sem tudja elszállítani, ezért azok csak halmozódnak és a folyó nem tehet mást, megkerüli ezeket a "természetes sarkantyúkat". A Szentendrei Duna mentén Szentgyörgypusztán, Dunabogdányban, Tahitótfalun, Leányfalun és Szentendrén is megfigyelhetjük ezt a jelenséget. 


A hordalékkúpok által összeszorított meder szinte automatikusan jelöli ki a folyami átkelőhelyeket. Itt állandóan megvan a kellő vízmélység, nem is kell sokat evezni és a parton sem kell átvergődni kiterjedt ártéri erdőkön. Szentgyörgypusztán az Áprily-völgyből érkező patak építette föl a maga hordalékkúpját. 
A kisoroszi révátkelőhely története legkevesebb 1700 éves. A római ripa (közkeletű tévedés szerint: limes) Dunakanyar-Esztergom és Visegrád-Szentgyörgypuszta közötti szakasza volt a legjobban megerősítve. 3-400 méterenkét álltak az őrtornyok és a kiserődök. Az Áprily-völgy Dunába szakadásánál is állt egy őrtorony, melynek ma már nyoma sincsen. 1,2 méter vastag falait csatornaásás közben találták meg a főút közelében. Szemközt, Kisorosziban, a falu nyugati végében álló kápolnánál római kiserőd állt. Mérete 30*40 méter, falait négy füles sarokbástya védte. Itt ágazott el a szentendrei-szigeti és a parti út menti őrtornyok láncolata, mely délen valahol a Dera-patak mentén álló kikötőerődnél futott össze ismét. Feltételezhető tehát, hogy már a római korban élénk forgalmat bonyolított le a két part között a kisoroszi révállomás.


A képsorozatokat összehasonlítva nem sok változást tapasztalhatunk a képeken. Talán a hatalmas villanyoszlop felépülte a leginkább szembeötlő, mely drótjai keresztezik a Dunát. Motorcsónak helyett már kishajó közlekedik, ez sajnos lovaskocsit már nem szállít. Épült ugyan néhány modern új ház, de a csendes falukép mindmáig megőrződött. 
A Duna medre mintha tovább süllyedt volna - összehasonlítva a kisvizes állapotokat - és mintha a kavicsos part is a kétszeresére duzzadt volna. (2011.11.05 reggel 7 órakor Vácott 13 cm-t, Nagymarosnál  5 cm-t mértek) Sajnos a fényképezés időpontjának hiányában ez a medersüllyedés nem számszerűsíthető.

Háromnegyed órás műsor Kisoroszi és a Szentendrei-sziget történelméről, földrajzáról az ATV-n:

http://atv.hu/videotar/20111013_kisoroszi_barangolo
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...