2011. január 23., vasárnap

A Hömpölygő Dunának állíttatta...

 
...Tiberius Haterius Callinicus - olvasom a kissé elmosódott feliratot az aquincumi múzeum kőtárának egyik szárnyában álló oltáron. Először Révay József könyvében (Séták a római Magyarországon, 1965) olvastam arról, hogy az ókori ember a Dunát istenként tisztelte. Nemcsak oltárt állított neki, hanem nevét is felvette, büszkén használta. Ismeretes Danuvius, Diassumarus fia egy Duna-menti sztéléről, és Caius Retonius Danuvius sírfelirata, aki nem volt más, mint a császárkultusz főpapja Aquincumban (Révay 82. p.)
     A Duna, mint istenség már az ókori görögöknél megjelent. Az Isztrosz (Ιστριη) név, mely thrák közvetítéssel honosodott meg a görögöknél "gyors", "erős" jelentéssel bírt. Az északi területek és Szkítia folyó-isteneként tisztelték, a mitológia szerint szülei Ókeánosz és Tethys istenségek voltak. Testvérei a Nílus, Eridannus (Pó), és Alpheus (Alfíos, Peloponnészosz). 
      Az Isztroszt általában a Duna Vaskaputól a fekete-tengerig tartó szakaszának neveként szerepel. Azonban nem összetévesztendő a róla elnevezett Istros várossal, mely a deltától délre elhelyezkedő görög kolóniának a neve, melyet a Kr. e. VII. században Milétoszi telepesek alapítottak. Az Istros elnevezést a wikipédián összefüggésbe hozzák az Isar (Bajorország), Isére (Franciaország), Isarco (Olaszo.), sőt a Bistrica folyónevekkel. Hogy ebben mennyi a valóság, jómagam nem foglalnék állást, tény viszont, hogy már maguk a  jelenkori görögök sem az "Istros" elnevezést használják.
     A Danubius név eredetéről ugyancsak megoszlik a kutatók véleménye. Vannak, akik a thrák Donaris szóból származtatják, mások a kelta, vagy iráni Dānuvius mellett teszik le a garast. Utóbbi elképzelés szerint a szó töve a ige, amely folyni, sodródni jelentéssel bír. Ezért valószínű, hogy ugyanez a szó jelenik meg a Don, Donyec, Dnyeper, Dnyeszter folyók neveiben. Tény, hogy a Pannoniát elfoglaló római seregek már egy meglévő elnevezést vettek át a folyó mentén élő részben kelta, részben dák etnikumtól. A rómaiak révén pedig a  "hömpölygő" Danubius név vált a világon elterjedté.

 
A Fürdő-sziget elkotrásakor, 1873-ban került napvilágra a második Dunának szentelt római oltárkő. Magassága egy, szélessége fél méter. Nem tudni, hogy a pesti, vagy a budai oldalról kerülhetett a Duna medrébe. Felirata: Danuvio Sacrum (V)etulenus (A)proni(anus) (L)eg, legionus, azaz "A Dunának fogadalmi ajándékul Vetulenus Apronianus légióparancsnok.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...