2011. január 13., csütörtök

Fürdősziget Pest és Buda között

 
Nem célom ide tudományos cikkeket bemásolni szó szerint, de ez az egy most annyira megtetszett, hogy kivételt teszek. Ráadásul témánkhoz is tartozik. 1857-ben ilyen stílusban és helyesírásban íródtak a magyar tudományos élet közleményei.
 
Szabó József első titkártól.

Több izben hallottam s olvastam az ugynevezett Fürdőszigetről (Badinsel), sőt Budapest térképein felrajzolva is van; de egyszersmind tapasztaltam, hogy természettudományi szempontból közelebbről senki sem méltatta.
Fekszik a folyam főágának csaknem közepén a Margitsziget felett, ettől kissé jobbra, szemközt a pesti part azon részével, hol a Rákospatak a Dunába ömlik; nyugatról általellenben az ó-budai nagy sziget van. Hossztengelye meglehetősen Budapest délvonalába esik.
A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni ha a Duna állása csekély: körülbelül 5 láb képezi a lét és nemlét határát, ha a viz 5 láb alá száll, kimerűl s annál nagyobb, mennél jobban megközeliti a Duna vize a 0 fokot; 5 láb fölött viz boritja s legfölebb a bőven emelkedő vizpára, vagy ha különben a folyamot jég boritja, itt a jégnek hiánya mutatja a helyet, melyen Dunánknak e nevezetessége fekszik.
Homok s kavics képezte felületén számos meleg forrás van, melyek körül meglepő számmal tengenek növények s állatok. *
Én itt három kirándulásnak eredményét adandom elő, melyek küzul az elsőt 1854-ben magam tettem; a másodikat 1856-ben Dr. Kerner tanártársammal; a harmadikat 1857-ben ő maga. Mind a három izben különböző volt a vizállás, különböző a sziget nagysága és a források hőfoka, miként a következő kimutatásból kitünik.
A sziget nagyságát különösen a két első rándulás alkalmával mértem meg lépéssel, ötöt két ölre számítva.

1854. Sept. 28. A sziget hossza 400 (=160 öl) - ; szélessége 65 lépés (=26 öl). A dunavizállás 4' 6'' 9'''.

1856. November 16. A hossza 700 (=284 öl) - ; szélessége 146 lépés (=57 öl). A dunavizállás 4' 1'' 9'''. **

Másod izben tehát csaknem kétszer oly hosszu, és több mint kétszer oly széles volt a föld területe, noha a viz csak öt hüvelykkel állott alantabb.



A sziget derekán a nyugati oldalon vagy 500 négyszeg ölnyi területen találni 50-60 kisebb nagyobb forrást egyesen, vagy csoportosan ugy, hogy hárman négyen egy közös medenczét alkotnak. Lefolyása a Dunába minden forrásnak a nyugati parton van. Ezen kivül találtunk meleg vizet mindenütt, a hol egy két lábnyira leástunk.
E források mind melegek, de a hőfok különböző. Fölöttök a viz a legnagyobb hidegben sem fagy be, s ilyenkor itt vad kacsák nagy mennyiségben tartózkodnak.
Első kirándulásom alkalmával sem elegendő időm sem eléggé pontos szereim nem voltak, azért csak a legdusabb források hőfokát vizsgáltam; ellenben Dr. Kerner a két utóbbi kirándulás alkalmával a méréseket Kapellerféle u. n. forrás-hőmérővel, mely 1/10 fokra van beosztva, vitte véghez.



1854. Sept. 28-kán legmagasabb volt a vizállás;

1856. Nov. 16-kán csekélyebb.

1857. Márt. 7-kén még csekélyebb = 3' 10" 0'''. **

Innen látni, hogy a források hőfoka annál magasabb mennél csekélyebb a viz állása; s ez azon magyarázatra vezet, hogy az közvetlenül a Duna vize uralma alatt áll: ha ez magas, akkor a porond rétegen sok hideg viz szivárog oda, s a források hőfoka leszáll; ellenben mentől csekélyebb annál kevesebb fér a hideg vizből a forrásokhoz, s ezek annál magasabb hőfokot mutatnak. A légnek és a dunaviznek hőfoka közvetve semmi vagy csak elenyésző befolyást gyakorol a forrásokra. Igy 1854 Sept. 28-kén kellemes őszi nap volt, de magas vizállás, s e miatt legcsekélyebb hőfok mutatkozott a forrásoknál; ellenben 1856 Nov. 16-kán a lég + 5 C, a dunaviz + 4 C, ugy szintén 1857 Mártius 7-kén a léghőfoka +4 C, a Dunáé +3 C, de a vizállás sokkal csekélyebb s megfelelőleg a források hőfoka magasabb volt.
E meleg források vize tiszta, szintelen. A +41 C hőfokuak *** mind gyengén hydrothionizűek, de kellemesen itatják magokat; mig a hidegebbek hydrothiont nem árulnak el, kellemetlen izűek s gyengén savanyuk. Némely forrás tisztán folyt le a Dunába, mig néhány közülük vasokkert rak le utjában. A vizzel együtt lég is bugyborékol fel, melyből, a mennyit ott létünk ideje alatt lehetett, egy jól záró üregben felfogtam, azt honn megvizsgálandó. ****
E légnemnek sem szine, sem szaga, sem ize. Egy üvegcsőbe zárva s káli vagy mészoldatba állítva, terjéből keveset veszt. Égő faszál benne azonnal tökéletesen kialszik. Tehát nem közönséges levegő. Azon neme a kisérletnek, melyet a hydrogennél szokás tenni, hogy t. i. két egyenlő hengert, melyek közül az egyik hydrogennel, a másik levegővel van megtöltve, egymásra állitunk, itt azt mutatta: hogy a felső henger, melyben a forrásviz légneme volt, miután egy más közönséges levegővel tölt hengerre tettem volt is, változatlan maradt, mert benne az égő faszál most is elaludt. A forrásvizből felfogott gáz tömöttsége e szerint nem nagyobb, mint a közönséges levegőé. Az tehát nitrogen; keverve oly csekély szénsavval, hogy tömöttsége nem mulja felül a közönséges levegőét. Hogy e mellett tartalmaz-e oxygent csekély mennyiségben, az anyag elégtelensége miatt nem vizsgáltam.
A sziget felső rétege homok, kevés sziklahömpölyökkel. Ezek közt kopott de belül még ép trachyteket, quarczot, gránitot, csillámpalát és euritet ismertem meg. Ez utóbbi hófehér, s a felületén kyanit van kiválva, melynek az anyakővel egyaránt elkopott krystályai szép kék pettyeket képeznek rajta. E felső réteg mozgó, azt a vizár hol megtölti hol elhordja, azért képzelhető, hogy annak a vastagsága különböző, és hogy ennek következtében a sziget felülete is, többé kevésbé nagyobb lehet ugyanazon vízállás mellett egy izben mint más izben.
Vagy két lábnyira leásva, trachytkavicsot találtam, melyben a trachyt mállott állapotban van oly formán, mint azon rétegben, mely Pest rónáját borítja. Leebb ásni az előtóduló viz miatt nem lehetett.
E réteg alatt hydrographiai és geológiai szempontból tömött agyagot kell föltenni, ugyanazt mely a szemközt fekvő pesti parton egy kis helyen a legfelső réteget képezi, s tovább környöskörül a trachytos kavics alá merül.
A fürdőszigeti meleg források hydrogeologiai viszonyait illetőleg, a vidék általános földtani szerkezetére támaszkodva, azon meggyőződésben vagyok: hogy azok egyik ágát képezik a Józsefhegy alatt felnyuló főnyilásnak, mely a tömöttanyag által a hideg dunaviz behatása ellen óva egész idáig jő, s itt a vékonyodó agyagrétegen magát felüti.
Könnyebben felfoghatók e viszonyok a következő keresztmetszet segítségével:


 
A források medenczéjében többnyire mindenütt látni algákat (moszatokat), melyekből társam dr. Kerner egy üvegbe szedett, azt Bécsbe Heufler urnak, ki, miként tudva van, e tárgyakat különösen tanulmányozza, felküldendő.***** Más nap dr. Kerner megmutatja az eltett növényt s meglepetve láttuk, hogy a vizet erősen megfestette. Leöntvén az oldatot s uj vizet öntvén reá szintoly erős szinű maradt, gyengülést csak többszöri ismétlés után lehetett észrevenni; tehát az állás alatt az algából festék vált ki nagy mennyiségben.
A festék oldata az áteső világosságban violaszínű, a reá esőben barnaveres.
Hamarjában nehány vegykisérletet tettünk vele, melynek eredménye ez: savak a szint nem változtatják, tehát nem lakmusz; alkálik felolvasztják halványzöld szinnel. Ebből következtetni, hogy vegytermészetre nézve e festanyag sav, s annak kiválasztása nagyban különösen a sósav HCl látszik hivatva lenni.
Heufler utólagos közlése szerint e festékbocsájtó moszat legvalószínűbben Oscillaria nigra.
Kerner a górcső alatt azon észleletet tette, hogy e moszat szálai igen élénken mozognak, s hogy azoknak bizonyos szemcsés tartalma az, mely a levágott növényben rövid idő alatt festanyaggá esz, s mint ilyen a körötte levő vizben felolvad.
Ezen moszatot Kerner inkább a sziget nyugoti oldalán fekvő forrásokban találta uralkodni, hol az egy festékzöld bőrt képez, melyen a vizzel felbuggyanó légrészek gyakran hólyagot fújnak. Ellenben a sziget derekán egy más világoszöld moszat a tulnyomó, melyet Heufler Spyrogyra jugalis-nak Ktjg. határozott meg.
Kerner szerint a források lefolyási csatornájában még a következő növények díszlenek: Veronica angallis, Agrostis stolorifera és Chara papillata Wallr.
Az állatország sincs képviselők nélkül; vannak de nem nagy számmal, infusiorák; ellenben a kagylórákok ****** gyakoriak. A spyrogyra jugalis szálain különösen lehet a harangállatocskák csoportjait venni észre.
Tekintve, hogy e szigetet sokszor viz borítja, azt lehetne gondolni, hogy a rajta tengő növényzet léte tünékeny. Nem kevéssé volt dr. Kerner meglepetve, a mint az idei kirándulása alkalmával tapasztalta: hogy azon növények, melyeket taval ősszel látott ott, most tavaszkor is ugyanazokon a helyeken hajtottak ki.
Észrevette ugyanekkor, hogy mig a főforrások helyzete változatlan maradt, volt egy-kettő, mely magának jobban kelet felé készitett kifolyást.
Végül szabadjon archaelogiai tekintetben felhozni, hogy Fegyveres budai folyamkerületi mérnök ur bizonysága szerint három évvel ezelőtt e szigeten a molnárok egy márványlépcsőt ástak ki, sőt Linzbauer tagtársunk is emliti ismert jeles munkájában, ******* hogy biztos adatok szerint mondhatja, hogy nehány év előtt a fürdőszigeten még falazatnak voltak nyomai, de azokat a téli jég lassanként elsöpörte. Az ő véleménye szerint e zátony egykor az ugynevezett "Pesti sziget" része volt, s fürdők valószinüleg voltak rajta.


*) Mondják hogy a jelen század első tizedében még fűz és nyárfák voltak rajta, de az 1811. és 1813-ki magas viz azokat végkép kipusztitotta. - Sz.
**) A budai cs. kir. épitészeti hivatal jegyzése szerint. - Szabó
***) Az 1856. nov 16-ki mérés szerint. - Sz.
****) Töltsérem nem lévén, fáradságos volt e felfogás és nem adott ki, mert a gáz egy-egy helyen csak csekély mennyiségben s időről idöre megszakadva jő fel. Töltsérrel ellátott üvegeket minden ily forrás fölé állítva lehetne egy óra alatt tán 1 liter gázt is gyüjteni. - Sz.
*****) Heufler urnak 1850-ben Gerenday tanár s tagtársunk is küldött a császárfürdő melletti malomtó fenekén levő kövekről meghatározás végett egy moszatot fel, melyben Heufler egy uj fajra ismert, s Anhaltia flabellum-nak L.v. Heufler nevezte (Verhandunglen des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. 1852.)
******) Ezeket Chyzer Kornél tagtársunk lesz szives meghatározni. A már egy izben átadott példányok, nem lévén tökéletesen kifejlődve, nem voltak elégségesek a faj meghatározására; de azon tényt lehetetlen meg nem említenem, hogy ezen állatocskák, melyek +40 körül álló meleg vizben élnek, a közönséges hőmérsékre lehűlt vizben csaknem két hétig éltek. - Szabó
*******) Die warmen Heilquellen der Haupstadt Ofen, von dr. Linzbauer 1837. 152. lapon.

5 megjegyzés:

  1. Ez nekem is nagyon tetszik! 150 éve is ugyanígy vonzott volna a természettudomány, az biztos! :)

    VálaszTörlés
  2. Engem akkor még jobban vonzott volna. Annyi minden várt még felfedezésre! Meg aztán ezek a Szabó Józsefek még közelebb álltak az arisztotelészi polihisztorokhoz, mint mi.

    VálaszTörlés
  3. Bár ma is tudnánk még vizsgálni, hogy a Duna mennyire hydrothion ízű!!!....

    VálaszTörlés
  4. vadkoerte: az nem a Duna volt, hanem a források.

    Jól tippelem, hogy ezek adják ma a Dagály gyógyvizét?

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...